Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

10. fejezet

Hablaty szemszöge.

Ahogy legyőztük a Handát még este meg csináltuk a ketrecet, aminek a többiek nem örültek neki, de szerencsémre olyan biztos lett, hogy a még Kalmár is békésebben szervezte a kereskedésit, így mivel az ügyet hamar befejeztük, haza mentünk.

A napok, már nem olyan szürkék, mint eddig volt, mert most nem vagyok egyedül. Amíg tart a kényszerpihenő, mert apám ki találta, hogy biztos bajom eset akkor, amikor Asztridot ápoltam így kéthétre pihenőre küldőt minket, így a társam minden nap át néz hozzám, és így kezdünk jobban kijönni egymással, szinte már tudjuk a másik mozdulatát. De a sok együttlétnek az a hátránya, hogy egyre jobban azt érzem, hogy nem tudnám elengedni, de hisz a társam és nem érezhetek ilyeneket iránta. Nem kicsit zavarosak a tények, de mondjuk nem olyan unalmas az életem, mint eddig. Nevetek magamban miközben a suli felé tartok, mert két hét után most először megyek be, és már mondjuk, kezd hiányozni a szobám ahol a terveim várnak szanaszét, meg most hogy egy kicsit haladtam Fogatlan lábával, szeretném egy kicsit fejleszteni. Kedvesen mondom, magamnak miközben bemegyek az épületbe és a helyet, hogy terembe mennék, egyenesen a barkács szóbába. A helység még mindig ugyan olyan rendetlen amilyen, de én így szeretem. Fogatlan egyből a párnájához megy én meg az asztalomra pakolok le majd neki álltam a kis szöszmötölésnek, mert még a szigeten kitaláltam egy kis gépezett, ami helyettem tölti fel a töltényeket, aminek neki is estem a készítésének.

Percek vagy órák telnek el, úgy hogy meg csináltam a nagyját, amikor is valaki kopogtat az ajtómon, én meg gyorsan felemelem a fejem, és egyből a bejáratra nézek, ahol ott állt a társam az arcán egy széles mosoly.

- Jó reggelt Hablaty! - kedvesen köszön nekem, amire csak meg lepődök.

- Jó reggelt! - viszonzóm a gesztust, amire beljebb jön a társam.

- Azt remélem nem felejtetted el, hogy ma suli van? - pimaszul kérdezi, amire még jobban meg lepődök.

- Nem felejtettem el, de miért kérdezed? - komolyan kérdezem, amire elmosolyodik, és a görgős székem karfájára támaszkodva hajol közelebb.

- Hablaty Habbock Harald, most lógta el az első két óráját! - nagyra mondóan mondja nekem, amire leesik az állam. - Gondoltam szólok neked! - kedvesen mondja nekem, amire meg rázom a fejem.

- Köszi, de honnan tudtad, hogy itt vagyok? - zavarodottan kérdezem, amire elmosolyodik, majd felegyenesedik, és egy kicsit távolabbról nézet le rám.

- Majd nem egy hónapja vagyunk társak, és kezdjük ki ismerni a másikat, szerinted miből jöttem rá hogy itt vagy? - érvelve kérdezem, amire elmosolyodok, és hátra dőlők a székemben.

- Meg kérdezted Bélhangost! - mondtam meg neki a választ, amire lehajtotta a fejét, és nevetni kezdett.

- Igen meg kérdeztem Bélhangost! - adta meg magát, amire egy kicsit nevettem.

- Köszönöm, hogy szóltál nekem. - kedvesen mondom neki, amire mutatja, hogy mennyek. A társamat követem és beindulunk az osztályterembe ahol már mindenki ott volt. - Jó reggelt! - köszönök nekik, amire mindenki felkapja a fejét.

- Meg érkezet a szövetség szégyene! - cinikusan mondja Takonypóc, amire nem is reagáltam és oda mentem Halvérhez, és pacsiztunk egyet.

- Mit csináltál a szobádban? - kedvesen kérdezi a barátom, amire elmosolyodtam, és elővettem a rajzot.

- Egy kis gépet, ami helyettem tölti fel a különleges töltényeket, így te is tudod csinálni. - kedvesen mondom neki, amire elmosolyodik.

- Komolyan, nem hittem volna, hogy ezt csinálod! - vidáman mondja miközben meg nézi a tervrajzót. - A töltő részt egy kicsit nagyobbra csinálhatnád, és akkor nem fog egy csepp se kárba menni, ha esetleg elő jön az ügyetlen énünk. - tanácsolja nekem, amire meg is rajzolom a terven.