Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

26. fejezet

Hablaty Szemszöge.

Apám engedélyével elmentünk nyolcan a tanyára. Nagyon élvezem azt, hogy napok óta csak szerelek, és nem kell azon agyalnom, hogy miként győznek le egy szörnyet mert most rajtuk akarok segíteni. Most is épp a kamrában vagyunk ahol a tetejét szerelem a panelnek.
- Hablaty nem fogsz onnan leesni? - kérdezi tőlem Halvér, amire elmosolyodok és a lábam beakasztva, mint egy artista úgy lógok lefele.
- Ha leesnék, akkor a barátnőm kinyírna. - poénkódok neki, amire már is nevetni kezdet.
- Soha nem hittem volna, hogy valaha is ilyen könnyen ki ejted azt, hogy barátnő. - csipkelődik velem én meg vissza húztam magam a csavarhoz és meg húztam.
- Én se hittem, de két hónapja együtt vagyunk, így már merem, kijelenti hogy ő az igazi számomra. - megkönnyebbülten mondom, miközben leugrok onnan.
- Átérzem! Hangával is így vagyok csak az a baj, hogy egyszer vissza kell mennie a szigetre. - szomorúan mondja, amire bólintok.
- Ennyivel egyszerűbb nekem hogy itt él, de biztos vagyok benne, hogy meg tudjátok oldani ezt a dolgot. - biztatom a haverom, aki csak szomorkásan néz.
- Ez ügyben félek is. - halkan mondja nekem, amire felhúzom a szám szélét.
- Tudod, egyszer nekem kell lenni a polgármesternek lenni, így szerintem te nyugodtan elmehetsz Ádázok szigetére. - döbben meg a mondatomon. – Igaz, hogy hiányoznál nekem, de annyi papír munkám lesz, hogy csoda, ha alszom. Meg, ha a végén elvennéd Hangát, akkor ez egy jó kapcsolat lenne a két sziget közt. - magyarázom neki, amire egy szó nélkül meg öllel engem.
- Köszönöm Hablaty! - hálásan mondja nekem majd én is viszonzom az ölelését. - Túl jó vagy barátnak. - kedvesen folytatja, majd elenged és mind a ketten körbenézünk. - Szerinted még mi kéne ide? - kérdezi tőlem, amire nagy levegőt veszek és meg nézem a generátort.
- Egy óriási energia hordozó. - bosszankodva mondom neki miközben meg fordulok, és a bejárathoz megyek. Sikerült egy két méteres bejáratot csinálni így befér a Venzon agancsa is.
- Hát igen csak ez a baj. - morogja nekem és ö is támasztani kezdi a fél falat.
- Még mindig nem találtad meg a Klámikát? - kérdezi tőlem egy ismerős hang, amire meg fordulok, és szembe nézek a félkarú vezetővel.
- Nem tudom, miről beszélsz? - kérdezem vissza tőle, amire forgatni kezdi a szemét majd sóhajt egyet.
- A klámika egy kék ásvány és olyan energiát hordoz magával, hogy egy kistarabb ellátná a molekula szétválasztót. - magyarázza nekünk Bozdorja amire elém ugrott a kő, amiz Asztridnak adtam csak nem hittem, hogy az.
- Azt hiszem, van rá esély, de előbb pihenek. - halkan mondom nekik majd meg fordulok, és a szobámba megyek. Amióta itt vagyok, azóta Asztriddal minden éjjel együtt alszunk és mondjuk, elég vadak vagyunk főleg, hogy napközben csak a kamrán dolgozunk. Bozdorja bogarat ültetet a fülembe azzal, hogy kék kristály. – gondolom, magamban miközben az asztalomhoz megyek, és elő veszem a követ majd a székembe ülök, és végre letörök róla egy darabot. Azt ismét egy drótba tekerem, majd egy láncra teszek, amit most a nyakamra is helyezek. Nem is rossz. - dicsérem meg magam majd, mint aki jó dolgát végezte elment az ágyába, és mint egy fa úgy dőltem ki. Mindenem fájt és nem akartam már meg mozdulni se, viszont el is nyomot az állom.
Fél álomban azt veszem észre, hogy benyomódik mellettem az ágy és így kis is nyílt a szemem.
- Jó estét! - halkan köszöntöm, miközben megfordulok és kitárom a karjaimat amire a kedvesem úgy tesz mintha meg szagolna.
- Gépolaj és izzadság szagod van. - fintorog mintha a napokban nem játszotta volna el velem. Felülök hozzá miközben a mosolyom megjelent.
- Akkor mit szólnál, ha együtt fürdenénk? - kérdezem tőle, amire elmosolyodik, és a mellkasomra helyezi az egyik kezét.
- Benne vagyok, de akkor a dzsakudziba megyünk. - alkudozik velem, amire adok neki egy puszit.
- Vedd fel a fürdő ruhád, míg én előre megyek. - kedvesen mondom, neki miközben felkelek és egy csomagot felvettem magamnak és megindultam a lazító kamrába. Bozdorja a maradék pár milliót a pincébe fektette, hogy egy kemény nap után tudjanak lazítani így az alaksorban van dzsakudzi masszás, szék meg egyéb szépség. – vázolom, magamban miközben bekapcsolom a gépet és elkezdem levenni a holmiijaimat és lassan beülök a melegedő vízbe. - Ez már kellet. – megkönnyebbülök, miközben a hátamból a fájdalom elillan.
- Gondolom, nem csak az kell? - kérdezi tőlem a kedvesem miközben elém áll és leejti magáról az inget és meg látszik a kis aranyos kék fürdő ruhája.
- Jól gondolod! - kedvesen mondom, neki miközben oda megyek hozzá, mert a kád három méter széles és négy méter hosszú, és egy méter magas. - De mi lesz, ha valaki bejön ide? - aggodva kérdezem tőle, amire már is elkezdett bejönni mellém.
- Annak az én haragommal kell meg küzdenie. Bozdorja és Kübli ki dőltek aludni hisz agyon hajtottad őket, Hanga és Halvér meg ki élvezik az egy hetes fordulójukat ahogy én tanácsoltam nekik. - ecseteli nekem, amire oda hajolok hozzá és adok neki egy lágy csókot.
- Akkor kellően le lettek ma fárasztva. - bizakodva mondom neki miközben át karolom a derekát és az ölembe ültettem, de ekkor feltűnt neki a nyakláncom.
- Látom végre meg csináltad. – halkan mondja miközben a kezébe veszi.
- Igen, mi után Bozdorja mondta, hogy a Klámi is egy kék kristály lehet, és ha holnap beindul, a gép miközben ott vagyok bent akkor való szinüleg ez az! – magyarázom neki, míg ő elhelyezkedik, és leveszi a boxerem, míg ő csak leköti magáról az alsó neműt. Már kezdtem merevedni, de a kedvesem csak élvezte a helyzetet, na meg azt hogy a barátnőm már is magáénak akar, de ez most nem az igazi. – Drágám mi lenne, ha ma este csak élveznék, hogy lazítunk? – kérdezem tőle, amire már is lankad a kedve majd inkább vissza veszi a ruha darabbot.
- Rendben, de akkor megmasszírozol! – makacskodik, miközben hasra fordul és követelőzik, én meg rendbe szedem, magam majd a lábára ülök, és a vállát kezdem nyomogatni majd, kezdek egyre lassabban lemenni, amire mélyen kezd sóhajtozni. – Oh, ez remek! – nyögi nekem, amire már is elmosolyodom, és oda hajolok a füléhez.
- Még se olyan rossz, mint minden este lefárasztani? – pimaszul kérdezem tőle, amire meg fordul a testhelyzetben és egyenesen rám tud nézni.
- Ki mondta, hogy fárasztani akarlak, csak stimulálom az agyad, de ha nem akarod, akkor nem kell, de mondjuk, én egésznap ezeket a pillanatokat várom. – noszogat engem, amire már is forgatni kezdem, a szemem majd a két lába közé helyezem a jobb lábam. Letoltam a nadrágom ő meg egyből felült és az ölembe.
- Imádom, amikor azt teszed, amit kérek! – csipkelődik miközben az ajkamra hajol. A forró csókot csak a még tüzesebb helyzet váltót ki a mi itt a dzsakudzi volt. Komolyan hogy tud mindig rá venni arra, amit ő akar.