Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

9. fejezet

Hablaty szemszöge.

Elkezdek ébredezni, de még nem nyitottam ki a szemem, de érzem, hogy a jobb kezem, amit tegnap Asztrid felé nyújtottam még mindig fogják, nem durván, de nem is lazán. Lassan kinyitom a szemem, és felnézek a társamra, aki még mindig alszik. Óvatosan ki szedem a kezem a szorításából, és felkelek a földről, majd amilyen halkan csak lehetett ki osontam a szobából. Ahogy kiértem egyből fellélegeztem, és amikor végre magamhoz tértem meg indultam a laborba. Hamar oda értem, és amikor benyitottam egy sürgő forgó fiút, aki mintha elvesztette volna az eszét.

- Mi a baj Halvér? - kíváncsian kérdezem a barátom, aki amint meg halotta a nevét meg állt, és felém fordult.

- Oh Hablaty! - örömmel köszön, nekem majd felém lépked! - De jó hogy látlak hol voltál egésznap? - komolyan kérdezi, amire meg lepődök.

- Egésznap? Mennyi az idő? - döbbenten kérdezem a fiút, aki egyből rá néz az órájára.

- Este hét, és nem is találtunk téged a szobádban, se a fegyvertárban, hol voltál? -komolyan kérdezi a barátom. Nem hittem volna, hogy valaha is ennyit fogok aludni egy huzamba, de biztos a fáradság miatt volt.

- És senki nem kereset engem, a gyengélkedőn, mert ott voltam! - kedvesen mondom neki, amire csak meg rázza fejét.

- De, csak a személy azt mondta, hogy nem voltál ott! - halkan mondja Halvér, amire vakarni kezdem a tarkóm. Ezt az egyet csak egy ember tehette meg értünk, és az Bélhangos. A gondolattól elmosolyodtam, és talán egy kicsit nevettem is ezen.

- Akkor mindegy. - kedvesen mondom neki, majd rá nézek a töltényekre, amik fel vannak töltve. - meg találtátok a Handát? - komolyan kérdezem, a barátom miközben a tekintettem vissza vezetem rá.

- Nem, de tegnap se láttuk. Láttam pár nyomot, de nem vezetek sehova, pedig az esetek nagy részében nappal lehet látni a kezét. - kétségbe esetten mondja nekem amire csak még jobban gondolkodóba estem.

- Lehet, hogy most mondok egy oltári nagy hülyeséget, de nem lehetséges az, hogy a Handa éjszakai szörny, és amikor meg jelenik, a keze akkor álmodik a víz alatt, és csak azért tűnik segély kérőnek, mert közben buborékokat, fuj fel az állat? - komolyan kérdezem Halvért, aki meg lepetten pislog rám.

- Lehetséges, de ehhez a küldetésre, Bélhangos engedélye kell! - komolyan mondja nekem, amire fogni kezdem a fejem.

- Akkor azt hiszem jobb, ha meg kérem rá, de akkor az egész csapatra szükségem lesz, meg a fegyvere. - sietve mondom neki miközben meg indulok az ajtóhoz, de gyorsan visszafordulok felé. - Az utolsó kettőt rád bízhatom? - komolyan kérdezem a barátom, amire kedvesen elmosolyodik.

- Szólok mindenkinek, és betöltők pár fegyvert, te csak győzd meg Bélhangost! - kedvesen mondja nekem, majd hessegetve küld az ajtó felé.

- Köszönöm Halvér! - kedvesen mondom a barátomnak, majd meg indulok, az étkezőbbe ahol minden bizonnyal ott van a nagy étvágyú tanárom. Amint át léptem a vasajtó küszöbét meg is pillantottam a jól ismert férfi hátát. Gyorsan oda siettek hozzá, és óvatosan meg kocogtatom a hátát. - Jó estét Bélhangos! - kedvesen köszönök a tanáromnak, aki csak mosolyogva hátra fordult.

- Jó estét neked is állom szuszék! - kedvesen mondja nekem, amire egy kicsit nevetni kezdtem. - Jó aludtatok Asztriddal? - piszkálódva kérdezi, miközben leülök vele szembe.

- Én jól aludtam, de nem tudom, hogy a társam is? - kedvesen mondom neki, amire egy kicsit nevet.

- Hát mind a ketten olyan mélyen aludtatok reggel, hogy fel se keltettek, arra amikor szólongattalak titeket. - vidáman újságolja a tényt rólunk. - és az is feltűnt mennyire erősen fogtátok egymás kezét! - sejtelmesen mondja nekem, amire melegedni kezdett az arcom.