Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

28.Vége

Hablaty szemszöge.

Rajtam a világ szeme annyira feszült ez az egész helyzet. Mit tegyek? Fogatlan mellettem van, tudom, de mi lesz akkor, ha ez az undorító ízével, amire tényleg nem tudom már mit csinálni. – állok szembe a férfival, aki nem is az ami. A gép egyre hangosabb, ami azt jelenti, hogy nem sokára meg történik az, amitől félek. – fél szemmel a kedvencemre nézek, aki olyan mintha egyre gondolnák. Látom, hogy a sugár elindul, én meg azonnal öklelve lököm ki a párom a körből, míg fogatlané volt, Bork, és egészen a falig estek, mi meg bekerültünk a sugárba. – Remélem nem csináltam akkora bakit? – reménykedek magamban, amire már is hallom a nevetni kezd valaki.

- Hablaty soha nem csinálsz semmi bakit, csak mindig mások meg óvása a célod nem a saját biztonságodé, amiért még Asztrid el fog verni. – mondja ezt hosszan egy hang a fejemben.

- Te ki vagy? – kérdezem döbbenten, amire még mindig nevet.

- Bocs el felejtettem, hogy eddig csak te beszéltél hozzám! Fogatlan vagyok a macskád! – jelenti be, amire már is el oszlik, a füst az üvegben látom az élénk zöld szemem aminek a pupillája hosszúkás mint egy macskáé, és még két lábon állok, de van szárnyam meg plusz fülem meg néhol szőr ami nagyon viszket, na meg a legviccesebb hogy ruhában vagyok, de van egy macska farkam.

- Hablaty! – szolt nekem Asztrid, amire már is felé kapom a tekintettem.

- Igen? – egy macskás hanggal együtt kérdezem, de látom, hogy az ellen felem kezd fel éledni és fujtatni kezdek. Fogatlan lehetne az, hogy ne fujtass? – kérdezem tőle magamban, amire már is abba hagyja.

- Szerintem próbálj ki valamit, mert úgy érzem, rajtad kívül van itt még más is! – tanácsolja nekem, amiben van igazság, mert én is érzek valami, ami nem állati, vagy emberi. Kinyitom a szám és egyenesen Bork felé irányítom, aki meg ijed és futni kezd, majd egy kisebb hang lökettel egy lövedék távozót belőlem. Egy kék fényes dolog, ami a férfit el találta majd három részre eset szét, és bár csak egy pillanatra, de az egyik hasonlítót rám, míg a másik egy csimpánz volt majd két porrá vált dolog volt a földön. – Ezek szerint képesek vagyunk arra, amire az egész emberiség vágyik. – bölcsen mondja Fogatlan, amire biccentek.

- Igen! – ezt már hangosan mondom, majd lejövök az emelvényről, és a kedvesemre nézek, aki riadtan néz végig.

- Ezek szerint most meg ijedt tőlünk? – kérdezi a fejemben a kedvencem, amire mély levegőt veszek.

- Asztrid! – halkan szólítom meg a kedvesem, aki a szája elé helyezi a kezét és döbbenten néz rám.

- Várj egy kicsit Hablaty, vagy Fogatlan! – zavarodottan mondja, amire inkább leülök, és várom, hogy megeméssze. – Szóval visszafordítjuk a polaritást és visszaváltoztok? – kérdezi tőlem egy kisebb csend után, amire bólintok.

- Igen! De előbb visszaváltoztatom a szörnyeket, ha már képesek vagyunk arra, hogy szét vállaszúk őket. – magyarázom neki gyorsan, amire már is tátva marad a szája.

- Ugye tudod, hogy az életed is rá mehet? – kérdezi tőlem, amire már is vakarni kezdem a szőrt a tarkómon.

- Nem, de szívem, tudod hogy nem lehet ide hozni minden szörnyet, és rá venni, hogy be jöjjön ebbe a szobába, így egy kicsit mobilizálva van, és szárnyakkal hamarabb végzünk, és utána szét választjuk egymást! – magyarázom, neki miközben felállok, és léptem felé, és ne hátrált meg.

- Igen, igazad van, de mi lesz velünk, meg a többiekkel, ki fognak borulni, ha elmész. – ki akadva mondja, amire sejtem mire utal.

- Ugye tudod, hogy most arra utal hogy nélküled nem képes létezni. – mondja a fejemben a romantikus macskám.