Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

2. fejezet

Hablaty szemszöge.

Másnapreggel azt veszem észre, hogy valaki a fejemen van, és hogy nagyon nehéz. Kinyitnám a szemem, de gyorsan meg is gondolom maga, mert rögtön szőr hegyek fogadnának. Ki söpröm a szememből az állat mancsát, és lassan felülök az ágyamon. Nem halottam az ébresztőm, ami vagy azt jelenti, hogy elkéstem, vagy a legjobb esetben hétvége van. Felkaptam a telefonom, és első sorban meg néztem az órám, amin reggel 9:51 mutat, majd a naptárat, ami szerint ma péntek van. A fejemet kezdtem fogni, és rá nézek a nagy vekkere, ami ki van húzva a falból. Hogy jött ki a falból a dugó, pedig hozzá nem nyúltam? Ekkor a hátam mögött valaki nyávogni kezdett. Követtem a hangot, és ránézek a kis három lábbú állatkára, aki kedvesen néz rám.

- Jó reggelt pajti! – kedvesen köszönök neki, amire nem reagál semmit. Közelebb kúszik hozzám, és elkezd az oldalamnak dörgölőzni. – Örülök, hogy jobban vagy, de én meg elkéstem a suliból. – viccesen mondom a kis állatnak, aki csak dorombolt tovább. Ekkor meg szólalt a telefonom, és a képernyőre nézve egyből elszörnyedtem, gyorsan feloldottam a hívót félt, és a fülemhez tettem a készüléket.

- Hablaty, hol a jó büdös ülep termékben vagy már? – ordibálva kérdezi a tanárom amire egyből el tartom a fülemtől a telefont, majd amikor be fejezete én is bele szóltam.

- Hát az úgy történt hogy tegnap...

- Nem érdekel, hogy mi történt tegnap, most gyorsan berohansz a suliba, és úgy teszel mintha nem történt tegnap semmi! – ordítozik velem, amire gyorsan összeszedem magam, és a táskámba is bepakolok mindet. Eszemet vesztve szedtem a cuccom és indultam meg a suli felé. Mázlim van azzal, hogy a suli öt percre van tőlem. Lihegve rohantam be a szörny biztos épületbe, ahol is csak egy csoport tanul, amibe én is benne vagyok. Az épület maga nagyon érdekes, mert van benne egy aréna rész ahol meg tanulhatjuk kezelni a rázós helyzeteket, és mint jó arénában vannak szörnyek, akiket vagy kísérletezés miatt tartunk bent, vagy a harcra való felkészülés miatt. Vannak egyes fajok, akiket az élő helyük miatt nem vittünk el és oda kirándulunk, hogy harcoljunk velük, és ha vagyunk elég ügyesek, akkor meg is ölhetjük. Nem sokára lesz is egy ilyen fajta kirándulás a lápra, ahol él a Handa. A jellemzője az, hogy a fején van egy kéz, ami segítséget kér mindig, de közben az alján meg egy hatalmas víz szörny van és arra vár, hogy elnyeljen egyben.

Az emberek eddig nem jöttek rá, hogy mi a gyengéje, de én kifogom deríteni, ha ezen, múlik az hogy apám végre leszálljon rólam, csak addig ki kéne találnom valamit hogy rá jöjjek erre. A nagy gondolkodás közben meg érkeztem a suliba, és bal szerencsémre pont szünet volt, így nem kénytelen voltam be menni a terembe. Ahogy beléptem a helységbe mindeni rám nézet, amire persze zavarba is jöttem. Nem hiszem el, hogy megint én vagyok a központban? Lesütőm a szemem, és gyorsan a helyemre igyekszem, de közben valaki kinyújtotta a lábát, én meg ügyesen elterülök a földön. Ekkor egy nyávogó hangra lettem figyelmes. Hirtelen a szívem ki hagyott egy ütemet, és pánikszerűen vettem elő az oldaltáskámat, amiben is a tankönyveken kívül még egy fekete szőrű, zöld szemű macska.