Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

25. fejezet

Hablaty szemszöge.

Halvért is meg alázza az apja nem csak Takonypócé. Ha ez így megy, tovább családi dráma tör ki nálunk és abban nem lesz köszönet se nekem se nekik. – vázolom, magamban miközben felkelek a helyemről és felmegyek a bírákhoz.
- Hablaty mit keresel itt? - kérdezi tőlem Bélhangos amire Enguszra nézek, akik kíváncsian néz rám.
- Megvédem a barátaim és nem akarom, hogy elfajuljon a vita. Nem hiszem el, hogy két apa nem képes semlegesen báni a fiaikkal mert azok társak! Lehet, hogy magának és Morgopócnak nem jött össze de nekik még mehet ez a csapat munka, és lehet, hogy nem látják de én egy hónapja látom minden étkezéskor és edzésen hogy milyen keményen dolgoznak annak ellenére, hogy maguk mennyire ellenzik! - hangosan mondom nekik miközben Morgopócra is nézek. – Lehet, hogy semmibe veszik azt amit egy tini mond de akkor is látom hogy mit meg nem tesznek azért hogy ne halljon meg a társuk. Úgy hogy ha kérhetem, ne csesszék, le a fiúka inkább engem, mert én már hozzá szoktam! - állok meg a sarkamon és szidom le a felnőttek. Megfordulok es leindulok a lépcsőn ahol vártak engem a srácok.
- köszönjük Hablaty! - hálásan mondják egyszerre a fiúk, amire elmosolyodtam es a nyakukba ugrok.
- A barátaimért mindent! - halkan mondom, majd elengedem őket, hogy a társam elé lépjek aki büszkén de szigorúan néz rám. - Most haragszol rám? - kérdezem tőle, amire meg rázza a fejet nemleges válaszként.
- Nem inkább büszke vagyok rád, mert sikerült ki állnod az embereidért, ahogy az egy főnöktől elvárható. - kedvesen mondja, amitől kiráz a hideg.
- Ne mondj ilyet, mert a végén megbánom, hogy beléd szerettem. - pimaszkodok vele, amire megfogja a pólóm nyakát, amire eszembe jutót egy nagyon ismerős helyzet.
- Ha meg mered bánni nem, tudom még mit teszek veled de az biztos hogy fájni fog. - fenyegetni kezd a barátnőm, amire meg fogom a kezét és simogatni kezdem.
- Csak viccelek kedvesem! Soha nem bánnám meg azt, ami energiát ad a küzdelemhez. - hosszan valók neki az érzelmeiről, amire elmosolyodik.
- Rendben, de én komolyan gondolom! - morcoskodik amitől elmosolyodom, majd adok az arcára egy puszit.
- Imádlak! – suttogom, neki majd az édes pillanatot apám zavarja meg.

- Hanga az eszementet várom Kirivel a Kelpi elleni harcra! – jelenti be az apám, amire a lány elindul a felkészülő szobára ahol már is felkapja azt a vödröt, amiben csiga van. Ezek után felkapót, egy köteg zsineget, meg egy botot. Még egy nyugtató lövedékes fegyvert is felkapót és elindultak befele, és meg sem álltak a tóig. Hanga ahogy elvárható tőle, pont azt teszi amit Takonynak nem jutót eszébe. A damilt felkötötte a botra, amit Kirinek adót, majd a másik végét a vödörnek a fülére kötötte. A szörny nem reagál, nagyon arra, hogy bent van a vízben a kaja, de szerintem még nem jött rá hogy az. Nem kellet sokat várnunk, mert már is meg jelent a szörny a vízből, száját eltakarta így nem látta miközben hanga egy lövéssel telibe találta a mellkasát, és a következő percben már ki is dőlt. Hanga vidáman indult vissza közénk, de sajnos meg kellet várni az ítéletet.

- Ez valami remek volt! 5 pont. – jelenti ki Bélhangos, aki mosolyogva néz rá.

- Nagyon szépen küzdődtél. Szépen megtanultad, hogy miként kell ki csalni a Kelpit a vízből. 4 pont. – kedvesen mondta neki Engusz.

- Szépen küzdődtél Húgom, remélem a harci szellemed nem fog lankadni! 5 pont. – kedvesen mondja neki majd meg indultak kifele.

- Csodás voltál. – bókolni kezd neki a párja, amin csak mosolygok. Én is a kedvesem felé nézek, aki csillog, szemmel néz rám, és egy kicsit közelebb lép.

- Amikor én is ki jövök akkor neked sem ártana bókolni. – pimaszkodik velem a kedvesem, amire már is elmosolyodok.

- Én más hogy mutatom ki, és amúgy is. – közel hajolok a füléhez, hogy csak ő hallja. – Amiket mondanék, bele pirulnál, és azt nem akarom, hogy bárki lássa rajtam kívül! – vágyakozóan még is birtoklóan mondom neki, amire egy kicsit nevet.