Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

18. fejezet

Hablaty szemszöge.

A csodás este után végre vissza tért az erőm és, a kedvem arra, hogy ma kiképezem a csoport arra hogy szörnyekben lovagoljanak. Előtte volt egy csomó időnk arra az arénánkat felkészítsük pár találmányom is készlett főleg a töltény szalagról. Halvérrel együtt dolgoztunk a Visznik méreg hatástalanításán és felhasználáson dolgoztunk. Még Bozdorját és Küdlit is felhívtam, hogy hozzák át Rubintot, meg a kíváncsiságukat. A két férfit ismerem annyira, hogy le fog esni az álluk, amikor felülünk a szörnyek hátára. Nevetséges a dolog hogy a vadász a prédáján ülve akarja elfogni másikat, de most ilyen időszak köszönt ránk. Ha már időszak, apám folyton azt akarja, hogy Hangával legyek, amit az első három alkalommal ki tudtam védeni, de a végén inkább hívtam Halvért is, akinek bejön a lány, és le is foglalja, így Asztrid is nyugodtabb. Ami nem is árt neki, most hogy már a varratai nincsenek benne. Pont ma szedték ki és ma lesz a próba a vadállatoknál. Én a váróban vagyok és a lábaimat türtőztetnem kell, hogy ne kezdjenek el toporzékolni. Kinyílik, az ajtó én meg egyből felpattanok. Az orvos lepetik és a társam, aki egy kicsit kábultan néz.
- Maga van vele? - komolyan kérdezi tőlem, amire bólintok. - Akkor kérem, jöjjön ide! - kéri tőlem, amire oda is ugrottam hozzá. – Van, egy receptre felirt kenőcse és fájdalom csillapítója, mindre kap használat utasítást, kérlek tartsa be vele, mert még egy hétig nyugton kell lennie minimum. - magyarázza nekem, amire bólintok.
- Rendben, és meg értettem. - katonásan mondom neki, amire el is mosolyodik. A társamhoz lépek és segíteni kezdek neki, a haladásba, és amikor kint voltunk a motoromhoz segítettem. - Akkor most Haza viszlek, majd megyek a suliba. – vázolom, neki a tervet miközben felsegítem.
- Na, nem! Megyek veled az arénába! - akaratoskodni kezd a társam, amire felhúzom a szemöldököm.
- De az orvos most mondta, hogy pihened, kell! - akadékoskodok neki, amire mutatja, hogy fogjam be.
- Lehet, hogy az orvos azt mondta, hogy pihenem, kell legalább egy hétig, de ha nem csinálhatok valamit, akkor eskü meg ölök valakit, és ez Hanga lesz! - állítja elém a tényeket, amire nagyot nyelek majd inkább meghátrálok.
- Nyugi, de ha már velem jössz, akkor kérlek, ne ugrálj, vagy ilyesmi! – kötöm ki egy kicsit bátortalanul.
- Rendben! - egyezet bele, amire egykettőre elmúlt az idegességem és felszálltam a járműre, amivel indítása után elvezetek a suliba, ott is a nyitót aréna részhez. Lesem minden mozdulatát, de ezt láthatóan idegesíti is. A kifutónál ott volt Bélhangos, aki mosolyogva fogad engem.
- Szervusz, kölyök! - köszönt engem, amire elmosolyodok, és oda megyek hozzá.
- Szia! Hogy haladnak a többiek? - kedvesen kérdezem tőle, amire meg rázza a fejét.
- Rosszabbak, mint amikor lőni tanítottalak ti tettek. - utal nekem az első évre, amire már is fogni kezdem a fejem.
- Akkor még jó, hogy visszajöttem! - pimaszkodok vele, amire már is vállba vág.
- Na te meg se szólalj béna Habi! - szekál a tanárom, amire bele fintorgok, és haladtam előre. Ahogy be értem láttam az állatok kergetődzést egymással. Csípőre teszem a kezeimet és egy nagy levegőt veszek.
- Ha nem nyugodtok meg visszazárlak a ketrecbe ti tetteket. - halkan mondom neki, amire máris meg álltak a szörnyek. - Ki az udvarra! - nyugodtan mondom nekik, amire a három szörny ki rohant. Nézem őket, ahogy békésen ki mennek.
- Komolyan el se hiszem, ha nem láttam volna! - hüledezik Hanga, amire csak mg rándítom a vállam.
- Én se, de hallgatnak rám, és addig örüljünk neki! - kedvesen mondom neki, majd utánuk megyek. Asztrid még mindig talpon van, de már körülötte köröz a Glotis aki szinte örömködik neki. Takonypóc duzzogva néz a kis Láng foxira, aki semmit nem csinált, csak mellette ül büszkén. Hozzám meg lopva jön a Musta akinek a pofáját elkezdem simogatni. - Most hogy az őrület helyre állt mi lenne, ha most egy kicsit gyakorolnánk az, hogy miként tudnánk velük meg lenni, esetleg harcolni! – tanácsolom, nekik miközben a szerszám részhez megyek ahol Halvér büszkén áll. - A szabad időmben terveztünk pár eszközt, ami segíthet minket. - jelentem be miközben Takonypóchoz hozzá vágóm a kis szörnyre tervezet mellényt. - Mivel még nem tudjuk, hogy mivel állunk szembe így hő álló a mellénye, és termetéhez hűen letud, raktározni neked pár tárat a fegyveredhez. Amíg nem tudjuk, hogy mivel állunk szembe addig meg kell elégedned azzal az erővel, amit te és a társad képvisel! - nyugodtan mondom, amire a fiú, mint egy jó katona bólint.
- Rendben, Hablaty! – egyez, bele majd a macska jellegű szörny mellény részét kapom, fel majd oda megyek hozzájuk.
- Szásának egy kicsit több gumis részt tettem bele, hogy ne veszítse el a hajlékonyságát, de a gerincvédő mellett még vártam egy keményebb rész hogy tudj rajta lovagolni, ha akarsz. – magyarázom, a társamnak miközben rá adom a szörnyre, akit először zavarni kezdett a dolog.
- Rendben, de azért nem kéne ennyit aggódnod értem! - kedvesen vágja a fejemhez, amire elmosolyodom.
- Az egy kicsit nehéz, ha valaki nem vigyázón magára. – vágok, vissza majd a saját holmimért nyúlok, ami már egy kicsit nehezebb volt. Próbáltam hő állóvá tenni a nyerget, de egy kicsit nehéz, ha a ló olyan hővel rendelkezik, mint a Nap. Így a nyeregbe bele vezettem egy folyton áramló hűtő rendszert, ami lehetőleg nem fog meg olvadni, de ez csak ideiglenes. A nyereggel meg álltam Rubint előtt majd inkább visszatettem, az asztalra, és ekkor rá ugrott Fogatlan és trónolni kezdett rajta.
- Mi a baj Hablaty? - kérdezi tőlem Bozdorja amire vakarni kezdem a tarkómat.
- Semmi csak nem tudom megoldani azt, hogy ne olvadjon szét semmi Rubinon! - komolyan mondom, magamnak miközben idegesen nézek végig a nyergemen.
- Tudod halottam egy olyan ásványról amit ha össze keversz vassal és acéllal akkor képes kibírni a Musta hőjét, de még a ..... is. - hüledezve mondja amire felhúzom a szemöldököm.
- És ezt hogy hívják, mert nem tanultam róla kémiából, se Bélhangostól. - búnkon mondom neki, amire a férfi morcosan kezd rám nézni.
- Klárimánnak hívják, kék színe van és állítólag nem csak a hőt bírja, de kiváló energiaforrás is. - meseszerűen mondja, amire rázni kezdem a fejem.
- Nem hiszem el, hogy van olyan kristály, amit fel lehet használni erőforrásnak és hő szigetelőnek. - tagadni kezdem neki, amire a férfi meg rázza a fejét.
- Létezik, csak az emberek nem keresik! - komolyan mondja majd ott hagy. Hát ez szuper, de azt nem mondtad el, hogy hol találok ilyet! – bosszantom, magam majd visszafordulok a többiekhez.
- Ma nem harcolunk, csak bizalmat építünk, úgy hogy próbáljatok nekik pár technikát meg tanítani! - mondom nekik, amire Hanga és Halvér választ egy-egy embert, és nekik segít. Rubin hozzám jön, amire meg simítom az orrnyergét. - Szeretnél meg tanulni valamit, amit a többi Musta nem tud? - kedvesen kérdezem tőle, amire hangosan nyerít egy nagyot. - Ezt igennek veszem. – feltételezem, majd vezetni kezdem egy kicsit távolabb. Az ismereteim alapján a Musta, nem csak elemi szörny, de még rendelkezik a csapat szellemmel is, mert azért ők ménesben élnek, így kell nekik egy vezető. Amúgy meg egész jól dolgoznak csapatban, ami nekem csak jól jön. Még azt is tudom, hogy az, okosabbak képesek a levegőben futni ha elég hőt adnak ki a patájukból, ami egyszer már sikerült neki. – mondom, magamnak miközben azon vagyom, hogy egy kört a kanca, de nem akar nélkülem menni, de én nem tudok rajta lovagolni hisz akkor én is ki gyulladok.
- Rubin, tudnod kéne nélkülem is vágtatnod! – mondom, neki mintha tudná, miről lenne szó, de ö csak bőgdős. – Na, jó! - meg adóan mondom neki, majd a dézsához megyek, és bele ugrok. Teljesen vizes volt, de a csobbanásra mindenki felém fordulót, és értetlenül álltak előttem.
- Mit csinálsz most Hablaty? - döbbenten kérdezi Hanga, amire széles mosoly jelenik meg az arcomon.
- Lehűtöm magam! - természetesen mondom, amire a társam fogni kezdi a fejét. Oda megyek a Mustámhoz és nyereg nélkül ülőkrá, amire már is melegedni kezd az alfelem. - Lehetőleg ne gyújtsd fel engem Rubin. - kérem tőle, amire nyerít és abba marad a forró érzés. A szörny akár egy kezes bárány úgy hagyja magát irányítani, és még élvezi is. Talán arra váltak a szörnyek, hogy végre meg barátkozunk velük?

Aszrid szemszöge.

Szásá nyereg vagy mellény próbája után hozzám csapódót Hanga is, akit bár nem kedvelek, kénytelen vagyok kedves lenni hozzá. A fájós hátam ellenére is talpon maradok, de amilyen ideges vagyok ez nem is csoda.
- Mit kéne tanítanom neki? - kedvesen kérdezem az oktatómtól, aki elmosolyodik.
- Nem kell látszat arra, hogy nem kedvelsz. - mondja a tényeket nekem a lány, amire elkomorulok. – Tudom, hogy nem kedvelsz, és azt is, hogy miért. Viszont azt kell mondanom, hogy felesleges. - magyarázza a lány, amire fen, akad a szemem.
- Miért is? Hisz kedveled Hablatyot, és Plépofa is azt akarja, hogy ti ketten együtt legyetek. - akadékoskodni kezdek, amire meg állit.
- Igen kedvelem, de nekem nem jön be a gépész pasik, inkább azokat kedvelem, akik értenek egy kicsit a szerves biológiához. - utal nekem pironkodva az egyik csoport társamra, amire már is meg könnyebbülök.
- Hát akkor mind a kettőnknek meg van a maga zsánere! - kedvesen mondom neki, amire egy kicsit nevet.
- Igen! Figyelj, tudom hogy most, még gyengélkedsz de mi lenne ha amikor végre helyre jössz akkor lenyomnák egy kézi tusát? - veti fel az ötletet, amire a kezemet nyújtom neki.
- Ki nem hagynám! - egyezek bele, amire már is bele csap a kezembe. Ekkor látom meg a társam amint épp lovagolni kezd a Mustán nyereg nélkül és élvezi mind a kettő.
- Szerinted hány helyen lesz égési sérülése? - pimaszul kérdezi mellettem a lány, amire legyintek.
- Inkább azt kérdezd, hogy mekkora lesz? - vágok vissza, amire kuncogni kezd. - Szásá, lábhoz! - komolyan szólók a tigrisnek azonnal pattant és leült mellém. Meg simogatom a fejét jutalomként, amit dorombolással fejezte ki.
- Ezt hogy? - döbbenten kérdezi Hanga, amire meg rándítom a vállam.
- Nem tudom, de az fix, hogy hallgat rám. - magyarázom neki, amire a lány csak pislog.
- Szerintem hamarabb kellett volna veletek találkoznom! – mondja, magának miközben a fejét fogja.
- Lehet. - értek vele egyet. Nevetem, még egy darabig a nyomorán majd visszaültem a padra ahonnét nézem a többiek szenvedését, vagy szórakozását. Már kezdtem el kényelmesedni, amikor is hirtelen Szásá morogni kezdet. - Mi baj kislány? - kérdezem tőle, amire már is megjött a válsz. A nyugalmas edző tért gránátok zavarták meg. Él a földre hasaltam, ahogy meg szóltam, de felettem volt a szörny, aki mint egy ösztönösen védet. De közben láttam, hogy a társam szörnye meg bokrosodót, és ledobta a hátáról. - Hablaty! - szólok neki, amire felém fordult fejel de ismét jött egy adag robbanás és nem láttam a füstöl. Ekkor meg jelent egy kétfejű ember, aki oda lépet hozzá és felkapta, mint egy zsák krumplit. A karjából csak úgy ömlőt a vér, mintha egy csap lenne. - Engedje el! - kiabálok rá miközben meg mozdulom, de ekkor valami hideget érzek a hátamon. A sebem felnyílt, amikor is meg mozdultam. Szásá elém áll és meg félemlíteni próbál a szemével, ami fordítva sül el. A szörny össze huzamagát majd meg hunyászkodva fekszik le. A pór elül, és nem marad nyoma annak, hogy bárki is itt járt volna. – Hablaty! – szólítom a társam, akinek nyoma sincs, de még Fogatlanak se. Lassan fel állok, és körbe nézek. A szörnyek rémületükben fekszenek a földön, míg a vadászok se jobbak.

- Mi a fészkes fene folyt itt? – kérdezi tőlünk Bélhangos, amire nem tudok válaszolni.

- Nem tudom, de az ellenség egyedül volt, és két feje volt. – tájékoztatom a látottakról, és próbálom meg emészteni a történteket.

- Tényleg kettő volt? – félve kérdezi Hanga, amire már is felé fordulok.

- Igen, miért kérdezed? – gyorsan kérdezem tőle, amire nagyot nyel a lány.

- Mert akkor nagy bajban van, ha ő elraboltatja, és felkeresi! – idegesen mondja nekünk, amire már nekem is kezdet kinyílni a bicska a zsebemben. Komolyan mikor már végre pihennék, és élveznénk, egymás társaságát már megint jön a baj! – bosszantom magam miközben a hátamat fájlalva nézek Hablaty után. Megyünk érted! 

Hello-Bello Mindenki. 

Itt az újrész, és egy újabb próbléa amit meg kell oldanom! hehe mindegy remélem tetszet a rész.