Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

4. fejezet

Hablaty szemszöge.

Elérkezet a nap, amikor is hat diák, egy tanár, és egy macska elindul együtt egy kiküldetésre, amit a drága jó édes apám szervezet meg nekünk, csak azért, hogy a fia végre ki mozduljon a szóbájából. Mintha a múlt hetet nem azzal töltöttem volna, hogy a lőtéren gyakoroltam volna, és a végén, már teljesen profina éreztem magam, de mondjuk most más lesz a helyzet, mert a célpont mozogni, és csúszni fog. Elég pocsék ebbe bele gondolni, de ez a helyzet. A csoportot a Hibbanti kikötőbe rendeltek, mert a láp egy nap hajóra van innen, de ez nem is leg nagyobb baj, hanem a hely több szigetből áll igaz nincs messze egymástól, de ha át akarunk, kell ni a vízen vagy úsznunk kell, vagy akinek van esze, és fel szereltem egy olyan be állítást a motor kerekébe amivel jobban feltudja fújni a kereket, és a közepére be szereltem egy mini propellert amivel haladni lehet. Kicsit várom már, hogy kipróbáljam, csak az a baj hogy előbb túl kell esnem az apámmal való beszélgetéssel. Lassan oda érünk Fogatlannal a kikötőbe ahol is már ott volt a csapat nagy része. Asztrid is azonnal észrevett, de nem jött nekem köszöni helyette Halvér igyekezet hozzám.

- Jó reggelt Hablaty! – kedvesen üdvözöl engem, amire kedvesen elmosolyodok, és a többi táskára dobom a cuccom.

- Jó reggelt. – köszönök neki, miközben egy kézfogással üdvözöljük egymást. Amint elengedi a kezem, egyből a macskámhoz hajol le, és meg nézi a lábát.

- Egyre jobb a műlábba! – kedvesen meg dicsér miközben végig nézi a szerezetett, mintha az elmúlt hétben nem nézte, meg amikor meg látta szegény Fogatlant. – hogy oldod meg a későbbiek folyamán, hogy ne merüljön le a lába? – komolyan kérdezi miközben meg nézi az energia tárolót.

- Még nem tudom, de szerintem amint meg találom, a tökéletes energia hordózót azonnal szólok. – Vidáman mondom, neki miközben fel kell a földről.

- Rendben, és akkor talán még egy korszakalkotó dolgot fogsz akkor kitalálni! – kedvesen utal arra, hogy túl sokat agyalok a dolgokon. Hát igen, nem vagyok képes egy dolognál meg maradni, és mindig tovább gondolom a helyzetet, mint a motoroknál.

- Meg lesz, csak előbb kéne valami, amiből energiát nyerhetek, utána jöhetnek az ilyen ötletek. – cinikusan mondom neki, amire nevetni kezd. Tudjuk, hogy ehhez valami nagy csoda kell, de addig álmodozni szabad. Mindketten kacagunk, és nekem is jól esik, évek óta nem viccelődtünk, és most lesz az út, amikor is végre elszakadhatók a magánytól és Hibbantól, meg végre távol leszek a komfort zónámtól. A nagy jó kedvet az apám zavarta meg amint meg jött. Látszik, rajta hogy még mindig jó kondiba van, és hogy egy igazi vasgyúró. Háromszáz kiló tömény izom, és mind ezt az apám teljesíti meg, és persze tőlem is ezt várja el, hogy olyan legyek, mint ő, de ez képtelen, mert nekem nem azon jár az agyam, hogy miként tudnék jobban ölni, hanem hogy meg oldjam a nehéz harcokat, és akár egy lövéssel. Gondolom, magamban miközben várom, hogy a nagytermetű férfi elém sétáljon. Halvér is elhallgatót, meg vele együtt a csoport minden tagja, hogy halják, hogy csesz le az apám, mert nem vagyok neki elég jó.

- Jó reggelt fiam! – katonásan köszön nekem, amire a szemébe nézek, nem kevés daccal.

- Jó reggelt apám! – kedvesen üdvözlöm a polgármestert, aki alaposan végig mér, de amikor a lábamhoz ért meg látta a macskát. Nagy szemekkel néz rá, majd visszavezeti, a tekintetét a szemembe, és látom, rajta hogy nem tetszik a helyzet.

- Fiam, tudom hogy meg mentetted a Mustától, meg hogy örökbe fogadtad ezt a dögöt, de miért akarod magaddal vinni a szigetre, el is veszítheted, vagy rossza meg eszi egy szörnyeteg? – komolyan kérdezi, miközben végig mondja a kéthéttel ezelőtti ügyeket, meg az aggodalmait. Nagy levegőt veszek, majd lehajolok, hogy felemeljem a macskát.