Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

17. fejezet

Hablaty szemszöge

Visszaérve Hibbantra kissé nyugtalanító volt a sok ideges csoport társammal és a tudattal hogy apám vár. A hajó lassan ki kötőt, de már a fogadó bizottság, akik közt ott volt a főnök, és a csapat szülei. A vállamon a táska, és Fogatlan a karomban, míg a társam a hajó kabinban, mert még hat a nyugtató, és alszik. Rá nézek a kis macskámra, aki szintén ekkor nézet fel, és látszik a zöld szemén, hogy aggódik. - Menny Asztridhoz! - szolok neki, amit nem is kellet kétszer kérnem, mert ki ugrót a kezemből és elindult. A hajó hírtelen rázkódni kezdet, de ezt csak azt jelentette, hogy kikötőnk. A srácok elindultak előre én le maradva kicsit Hangával együtt mentünk oda az apámhoz, aki tátót szájjal nézet ránk.
- Hanga az eszement! - üdvözli a lányt az apám. - Hablaty nem is mondtatd, hogy veletek van? - kérdezgeti tőlem, amire nagy levegőt veszek.
- Nem mert nem is lehet velünk! - komolyan mondom neki, amire felhúzza a szemöldökét és karba teszi a kezét, jelezve hogy nem tetszik neki a helyzet.
- Ezt hogy kell értenem fiam? - szigorúan kérdezi az apám, amire még nagyobb sóhaj hagyja el az ajkam.
- Úgy ahogy mondtam! Ha Dágur keresi nincs itt és nem is láttad! - higgadtan mondom neki majd ledobtam elé a táskám. – Szállásold, el Hangát én visszamegyek a társamért! - idegesen vágom hozzá majd sarkon fordulok, és gyors léptekkel elindulok, a hajóra ahonnan mindenki lefele megy. Hamar a társam kabinja előtt vagyok, és mint mostanában kopogás nélkül benyitottam hozzá és ekkor láttam meg a fedetlen hátát, amin ott van a kötés, és a fénylő rész ahol a géz felitta a gennyet. Három csík, ami mutatja, hogy nem figyelek rá elégé oda. – mondom, magamnak miközben oda megyek hozzá és meg simítom a ragacsos anyagot.
- Mit csinálsz Hablaty? - halkan kérdezi tőlem a lány, amire nem is reagálok nagyon. Minden hege lassan csak az én figyelmetlenségemnek a nyomát fogja képezni.
- Bontsuk fel a társulásunkat! - halkan mondom neki, amire meg fordul és idegesen néz a szemembe.
- Miért? - kíváncsian kérdezi, amire vakarni kezdem a tarkómat.
- Mert ha továbbra is együtt dolgozunk, bele halhatsz, és inkább a külön utat választom, minthogy a karomban vérez el! - aggodva mondom, miközben könnyek gyűlnek a szemembe.
- Felejtsd el! - szól rám idegesen miközben az ágyra nyúlt és felvette a pólóját. - Társak vagyunk és kész! - akaratoskodik, amire bele sajdul a szívem. - Nem hagyom, hogy egyedül legyél a küldetéseken, mert Fogatlanon kívül senki nem védi a hátad! - állítja elő a tényeke, amire ingatni kezdem a fejem.
- Lehet, de legalább nem lenne több hibám! - komolyan mondom, neki miközben az oldalára pillantok.
- Ezt úgy mondod, mintha csak neked lenne hibád! - lekicsinylően mondja nekem, amin persze csak jobban elkedvtelenedek. - Hablaty, akár mennyire is el akarsz, taszítani nem fogom hagyni! - határozza el magát a lány, amire nagyobbat dobban a szívem, és szinte elködösült minden előttem. A derekára teszem az egyik kezem, míg a másikkal elkaptam a tarkóját, majd amíg nem fogja fel, hogy mit csinálok, az ajkára hajolok, közben lehunyom a szemem. Életem első csókja és azzal, aki olyan fontos nekem, hogy lemondanék erről a szar életről, csak hogy meg óvjam! - mondom magamnak, amikor is hírtelen Asztrid is visszacsókol, közben át öleli a hátam, hogy közelebb legyen. Az egyhelyben tartást ö szakítja meg azzal, hogy jobban rá fog az alsó ajkamra, így én a felsőt kezdem el ízlelni. Édes nektárként csap végig rajtam az íz, de valamiért elválunk, de be nyílalt, hogy neki sem volt senkije.
- Az első volt! - halkan mondom ki, közben félve nyitom ki a szemhéjam. A kedvesem zafír kék szeme szinte ragyog, a boldogságtól közben végig fut az arcán egy pírhullám.
- Nekem is! - vallja be, de közben bele harap az alsó ajkába. - Ideje menni! - rontja el a pillanatot, de meg is igaza van. Elengedem a derekát, majd a kezét, és a csomagjáért nyúlok. - Hablaty! - bátran szólít, meg amire felé kapom a tekintetem. Még mindig el van pirulva és egy kicsit gyámoltalanul áll előttem. - Nem csak társak vagyunk! - félve jelenti ki, közben más felé nézet zavarában, ami nagyon tetszet nekem, annyira hogy elmosolyodtam. Míg fel kaptam a csomagját a ball kezemmel meg fogtam a jobbommal a hozzam