Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

15. fejezet

Hablaty szemszöge.

A kényszer pihenőt sikerült letelt, amit mondjuk úgy, hogy egy ember nem díjazót, az pedig a társam volt. Minden nővért és orvost az őrületbe kergetet főleg az ápoló nőket, hogy ne maradjanak már nálam sokat. Kicsit féltékeny lehetett rájuk, de engem nem zavar, mert a lányok hidegen hagytak, viszont Asztrid ezt nem látta, de nem is baj, addig nem kell vele foglalkoznunk, amíg egyikünk se nyilvánítja ki az érzelemit. Gondolom magamban, míg otthon tüsténkedek a konyhában, mert végre nem azt a rémes korházi kaját eszem, és napok óta egy jó meleg levesre gondoltam és sült húsra, amit köretként krumplival egészítek ki, de van vacsora vendégem, akit nem érdekli az én kajám, hanem az övé, ami a macska eledel, de még ma várók egy embert, aki remélhetőleg hamar meg jön. Ekkor kopogni kezd valaki az ajtón én meg gyorsan meg törlöm a kezem, és a falap felé, és kinyitom majd csillogó szemmel néztem az előttem álló lányt, aki normális ruhában is ragyogóan néz ki.

- Szia, Asztrid! – kedvesen köszönök, neki miközben beengedem a helységbe.

- Szia, mi finomat főzöl? – kedvesen kérdezi, ahogy otthonosan mozog már a házban.

- Nos, zöldség leves, és sült húst hasáb burgonyával, de Fogatlannak csak a macska eledel körül tud csak körözni! – vidáman mondom, neki miközben beljebb megyünk, és elnyúlik a kanapén.

- Jól hangzik, és bocsi hogy elrontottam a macskádat! – kedvesen mondja, amin egy kicsit nevettem.

- Én kértelek meg arra, hogy vigyáz rá, és tudomásom szerint nem nagyon szeretsz főzni! – pimaszkodni kezdek vele miközben mindent leellenőrzőm az ételt, és a pulton támaszkodva figyelem a társam amint nyújtózkodik.

- Hát még inkább az a meg lepő hogy egy macska főt kaját eszik, de legalább leszokik erről hisz a küldetések miatt nem is nagyon van rá esélyünk arra, hogy ilyeneket együnk! – magyarázza, nekem miközben a szemembe néz.

- Igazad van, ide jössz enni? – kedvesen kérdezem, amire egyből felpattan, és a pulthoz jön.

- Lepj meg te zseniális szakács! – bókol nekem mosolyogva miközben a szemébe nézek, amiben látom, hogy izgul egy kicsit.

- Hát nem vagyok mester szakács, de ehető még az, amit főzök! – nevetve mondom, neki miközben szedek neki egy tál levest, majd úriemberként meg terítek. A társam lassan elkezdett kanalazni, és hümmögni kezdett.

- Ez isteni, még hogy nem vagyok mester szakács, ennél még anyám főztjét is felülmúlod! – elismerően mondja, amire nevetek. – Egyel több ok, hogy életben tartsalak! – vidáman mondja, amire zavarba jövök.

- Miért eddig miért kellet életben maradnom? – pimaszkodok vele, amire abba hagyja egy kicsit az evést.

- Hogy ne kelljen Takonypóccal dolgoznom! – elterelően mondja amire el is múlik a zavarom de kedvesen mosolyodok rá, és észre vétlenül rá helyezem a tenyerem a kéz fejére.

- Tudom, miért! – kacsintok rá, majd amikor végre ránk telepedik a romantikus hangulat meg szólal a csengőm. – Ki az ilyenkor? – mogorván kérdezem, miközben felpattanok, és elindulok az ajtó felé, amit kinyitok, és mérgesen nézek a tanáromra meg az apámra, aki a háta mögött van. – Ti meg mit kerestek itt? – komolyan kérdezem miközben meg enyhül az arcom, és higgadtan nézek rájuk.

- Apád azért jött, hogy együtt legyetek egy kicsit, én meg azért, hogy elmondjam, hogy nem sokára új küldetéssel kapcsolatos dolgokat elmondjam neked! – magyarázza Bélhangos, amire fogni kezdem a fejem.

- Ki az Hablaty? – kedvesen kérdezi a társam, amire egyből felkapom a fejem, és meg nézem a tanárom pimasz, de annál árulkodó tekintetét.