Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

5. fejezet

Asztrid szemszöge.

A hajó út alatt végig a szobámban voltam, de amikor lépteket halottam meg a folyóson egyből meg feszült minden izmom majd lassan az ajtóhoz dőlök, de semmi hang nem jön onnan. Így kinyitom az ajtót és meg látom Hablatyot amint épp eltávozik a táskájával a fedélzetre. Lelépne a küldetésről? Kételkedve kérdezem, magam miközben lassan kijövök és beálltam az egyik eldugott helyen és hallgatózni kezdtem. Nem nagyon halottam, de azt mar meg halottam amikor Hablaty ki borult, és hangosan üvöltözik. Soha nem hittem, hogy valaha is ki fog borulni pedig azt hittem ö soha nem húzza fel magát pedig, azt hittem mindent láttam tőle.
Ekkor észrevettem, hogy Hablaty visszaindul a kabinja felé, de én gyorsan összegömbölyödök. Biztos meg érkeztünk a szigetre. Gondom magamban, majd amilyen gyorsan csak lehetett vissza mentem a szobámba. Gyorsan kapkodtam a levegőt és nem is érettem miért. Hablaty a társam vagy valami olyan hasonlító dolog, de végül is nem halok abba bele ha meg bízok a csatatéren, de mondjuk nem hiszem hogy elfogadna ő is így azok után hogy a fejéhez mit vágtam a dolgokat. Igaz azt vártam, hogy Halvért kapom, nem őt, mert mindig öt kellet meg mentenem, most meg valami meg változót. De vajón mi hisz csak egy macskája lett, ami nagyon aranyos szerintem. Mert hát melyik ember ne szeretne egy aranyos fekete macskát, aki mind emelet könnyfakasztóan néz. A gondolattól hogy ilyenek forognak le az agyamba meg borzongtam. Soha nem hagytam, hogy a lányos dolgok eluralkodjak rajtam, mert aki katona annak csak bajt hoz az érzelem. Jelenleg így gondolom, de ahogy apámnak is változót a véleménye, amikor az édes anyám belépet az életébe. Ekkor valami meg tört bennem és leeset, hogy mire gondoltam. Kedvelném Hablatyot? Döbbeneten kérdezem magam, amikor is meg halom a hajó kürtjét. S meg lepettségtől összerezzentem és a fegyveremért nyúltam majd el is engedtem éd benne hagytam a tokban. Kivettem a váltó ruhám és gyorsan át öltöztem a szabályzatnak meg félően, amit úgy is össze fog szakítani egy szörny.
Lassan ki sétálók a fedélzetre és pont akkor látom, meg hogy Hablaty ki tér Takonypóc rohanása elöl. Még is lenne tehetsége a harchoz csak eddig titkolta? Kérdezem, magam miközben látom, hogy Takonypóc el kezdi felrakni a cuccokat, és közben Hablary gyorsan ki vette a fujtató macskáját a táskából, amire a kis fickó behisztizet. Ekkor, ha jól latom a zöld szemével észrevett engem és egyből felém camogot a kis macska, amire lehajoltam hozzá.
- Szia, cica! - kedvesen mondom neki, majd hagytam neki, hogy a kezemhez dörgölődjön. Lassan meg simogatom a fejét, amire dorombolni kezdtem. Ekkor meg hallom a motor hangját, amire felkaptam a partnerem macskáját, és fel ültem a platóra és magam mellé rakom a kis gazfickót, aki nyugodtan elfeküdt mellettem, én meg fél kezemmel öt simogattam néhány bukkanónál meg tartottam szegényt mert olyan jó az út a támaszpontra.
Fél óra alatt oda döcögtünk a cél állomásra, közben meg hallgattam Takonypóc hisztijét, míg Halvér, az ikrektől próbálta visszaszerezni a fegyverét, mert a két ürü fejű kitalálta, hogy ők most lelőnek egy állatot azzal a fegyverrel, amit Hablaty csinált nekünk. Kicsit már kíváncsi vagyok én is hogy milyen lehet az új töltény, mert eddig csak láttam őket, de nem használtam. Ahogy leléptem a platóról, a kis úti társam ott hagyott és ment a gazdája után, aki nagyon elmerült a beszélgetésben Bélhangossal. Fogtam a két táskám, és meg indulok az épület felé, közben képzeletemben lejátszottam egy jelenetet, amiben meg szólítom Hablatyot aki meg fordul, és kedvese mosollyal az arcán mondja, hogy mennyek vele. A képtől egyből meg rázom a fejem, és felsorakozok a többiekhez.

- Nos, kedves gyerekek, ez itt a Nyaktörő lápi támaszpontunk, és ahol is nincsenek szörnyek, még, de titeket pont azért rendelt ki ide Plépofa, hogy segítsetek egy Handa be fogásában, ami mint tudjuk nem honos ezen a vidéken, így kérlek, érezzétek otthon magatokat, DE ne lépjetek engedély nélkül a fegyvertárba, mert ha meg teszitek, akkor azzal a fegyverrel fogom ki lyukasztani a bőrötöket. - félelmet keltően mondja amire az ikrek elkezdtek nevetni, Halvér remegni, és Takonypóc adja az okost, Hablaty meg csak áll és nem mutatni semmilyen érzelmet. Néha jó lenne tudni ilyen kor mi, jár az agyában? Gondolom magamban miközben tovább mentünk és Kalmár valamit még mondhatót, de én nem figyeltem rá, mert úgy se rám tartozik, hisz engem a fegyvertárról és az edző termen kívül más nem érdekel, de közben végig Hablaty hátát néztem. Régen tudtommal vékonyabb volt a válla most meg teljesen férfiasnak látszik. - Akkor mára abba hagyom a fecsegést, és ebédnél várlak titeket az étkezőbben ahol elmesélem, hogy miként győztem le egy Dahmát, amint a Szaharin hősének kellet elvinnem egy különleges fegyvert! - dicsően mondja nekünk én meg fogtam magam és bementem egy tetszőleges szóbába. A cuccomat azonnal szétrakattam, de nem is volt sok, mert csak pólók meg két váltó nadrág volt, meg persze a civil ruháim, amiket itt nem tudnék hordani, vagy is képes lennék rá, de inkább nem. A fegyveremet az asztalra készítetten ki, hogy majd ebéd után meg tisztítóm őket. Egy kis nyújtás után a tőrömet fel kapva, amit az övemre erősítet tokba csúsztattam, ki mentem a szobámból, majd meg indultam az edző terembe, közben meg láttam Halvért, aki épp toporzékolva áll a fegyvertár ajtaja előtt.
- Mi a baj Halvér? - komolyan kérdezem a srácot, mert nem meg szokót tőle, hogy így várjon valamire. A nagydarab fiú felém fordult, es látszott rajta hogy nagyon izgul így a komoly tekintettem enyhítetem, és kedvesebben próbáltam nézni.
- Hablaty és Johann bent vannak, és nem engednek be, hogy segítsek nekik, mert a tervek titkosak, és nem akarjak, hogy bárki meg lássa őket. - gyorsan és lehangolta mondja nekem, amire elmosolyodok, és kedvesen ránézek, a fiúra miközben a vállára rakom a kezem.
- Nos, lehet hogy nem vehetem rá őket hogy enged jenekbe de figyelem elterelésként, jöhetsz velem edzeni! - kedvesen és lelkesen mondom neki amire egyből le hervad az izgatót mosolya.
- De a te edzéseiden, mindig meg fájdul valami, és holnap hajnalban bevetés. - félve mondja miközben a szeme ide oda cikázik.
- Nyugi, nem hajtalak meg, csak nekem is kell egy kis mozgás, meg feszültség levezés. - kedvesen mondom neki miközben meg indulunk a terem felé. Lehet, hogy csak most esik le neki, de amikor oda értünk meg lepetésemre volt egy nagy szönyeg leterítve és néhány botos fegyver. Amiket már évek óta nem használtam. Ledobtam magamról bakancsot és izgatottan meg indultam a szőnyeg felé. Amint meg érkeztem rögtön egy kézen át formációt nyomtam le, majd amint a lábam földet ért ismét elrugaszkodtam, és kéz nélkül ugrottam egy szaltót. Gyorsan visszafordultam Halvérhez, aki csak döbbenten nézet rám én meg nem érethetem mi a baj velem. Ekkor meg látok egy tükröt és még én is meg lepődök, amit látok. Egy őszinte mosoly pihen a számon és nem is értem miért.
- Asztrid mi történt veled mostanában? - komolyan kérdezi, Halvér miközben leveszi a cipőjét és feljön a szőnyegre. Meg rázom a fejem és leülök a puha, és egyszerre kemény szivacsra.
- Nem tudom, amióta Hablatyal legyőztük a Mustát nem tudom, mi van velem? - kétségbe eseten mondom a csoport társamnak, ami meg vakarja az állát és ő is leül velem szembe.