Szörnyvadászok! [Fanfici] [Befejezett✔]

14. fejezet

Hablaty szemszöge.

Bozdorjával rohanva mentünk a hang forrása felé, ami nem jelent jót, mert a karámokhoz vezetett minket. Amint oda értünk, már nem is látunk semmit, mert hatalmas füst kavalkád vett minket körbe.

- Mi történt? – kiáltva kérdezem a férfit, akit nem is látok olyan sűrű a füsttől, és még én se tudom, hogy hol állok.

- Nem tudom, de félek, hogy az egyik szörny kiszabadult! – aggódva mondja nekem, amikor is nyerítésre leszek figyelmes.

- Azt hiszem ezt elkéstük! – Vészjóslóan mondom neki közben meg érzem az arcomban a Musta testének hőjét. Nagy valószínűleg az orrom előtt van a szörny, de nem támad, amit nem értek, mert simán meg tudnám simogatni az orr nyergét. A kezem magától elkezdett menni a vadállat felé, amit lassan meg is tudtam érinteni, és nem az történt, amire vártam. A ló teljesen kezes volt és nem akart el rohanni. Ha látna, akkor más lenne helyzet, de mondjuk nagy meg nyugtató a kezemben tartani egy szörnyet. Lehet, hogy van rá esély arra, hogy ne keljen velük folyton viaskodni a szörnyekkel. Komolyan kérdezem magam miközben a szörnyeteg úgy kezdett velem viselkedni mintha egy régi barát lennék, és elkezdet az oldalára fordulni, és jelezte, hogy szálljak fel. Reszketve mászok fel a Musta hátára, és mint egy átlagos lóra, és ahogy felülök rá, egy kicsit fellángol, de nem éget, meg csak melengeti a testem, de erre simogatni kezdem a testét, amire lassan menni kezd ki a levegőre. Ki értünk a friss levegőre, ahol Kőfej, és Fafej döbbenten néztek rám, amire csak elmosolyodtam egy kicsit, mert nem minden napi látvány az, hogy egy vadász meg lovagol egy szörnyeteget.

- Hablaty csak nem át áltál az ő oldalukra? – komolyan kérdezi a fiú, amire megrázom a fejem.

- Nem, azt soha nem tenném, de mondjuk, elmondtatnátok, hogy mit csináltok kint, és miért van ilyen nagy füst a karámoknál? – komolyan kérdezem a két hülyét akik csak meg rándítják a vállukat. Meg simogatom a szörny hátát, majd leszállok róla, és eléjük lépek, közben végig a hátamon érzem a Musta hő jelét. – Mit csináltatok? – komolyan kérdezem őket, amire vakarni kezdik a tarkójuk.

- Talán esetleg, valaki ki nyitotta pár szörny ketrecét, hogy meg nézzék, hogy miként csapnak össze. – feltételezve mondja nekem Fafej. Forgatni kezdem a szemem, és mielőtt felforrna az agy vizem még lesz egy kérdésem feléjük.

- És ezek a személyek milyen szörnyeket engedtek ki? – idegesen kérdezem őket, amire egymásra néztek.

- Egy Musta! – mutatnak a hátam mögötti említett szörnyre, aki közelebb lépet, én meg nyugodtan elkezdem simogatni. – Meg egy Kelpit, és egy Drakat, hogy melyik a halálosabb hármójuk közül. – sorolták a rosszabbnál rosszabb szörnyeket.

- A Musta nem gond, de mondjuk a Kelpi, és Draka nehezebb fogás, és hárman vagyunk két szörnyre, amiket csak nagy csapatok tudnak el kapni! – komolyan mondom nekik, amire aggódva néznek rám. – Tudtok rám hallgatni vagy meg akartok halni? – komolyan kérdezem őket, amire egymásra néznek egy kicsit aggódva majd mosolyogva, néznek felém.

- Ha haláli, játszmáról van szó, akkor a te embereid, vagyunk! – Beszél a kettejük nevében Fafej, amire én is elmosolyodok, majd a Mustara nézek.

- Van kedved elkapni a halálos ellenséged? - kihívóan kérdezem a lovat aki fel lángoltatja a testét. – Ezt igenek veszem! – vidáman mondom, nekik majd lelkesen a két eszemen felé nézek. – Keresettek fegyvereket, és amit használhatunk arra hogy kiüssünk egy nehéz állatot ami gyorsabb mint egy gepárd! – merészen mondom nekik amire bólintottak és rohanva elindultak a birtokon, én meg ott maradtam a szörnnyel kettesben. – Remélem nem bánod, hogy most egy kicsit a fajtársaid ellen fogsz harcolni? – kedvesen kérdezem, amire úgy reagált, mint egy átlagos ló, én meg csak mosolyog, és felpattanok a hátára, és sörényébe kapaszkodva meg indulok vele az egyik tó felé. Nem tudom miért, kedvel engem a szörnyek, de remélem, egyszer kapok rá választ. Gondolom magamban miközben meg érkezünk a tóhoz ahol heves hullámok csapnak fel, mert valaki benne fut. A Kelpi egy hasonló szörny, mint a Musta, annyi különbséggel hogy ő vízben szeret lenni, és a teste hínár borítja be, és az emberek nagy része azt hiszi, hogy abból van, viszont aki szörnyvadász könyvet forgat, az rá jön, hogy nem csak nővényből van, hanem csontból, ami tartja az egészet, bár mivel szőre nővény, így gyakran nézik a vízben annak, és álltalábban nyugodtak, de most valamiért nagyon mérges, mert a víz mint egy tornádó csak aluról nézve. Lehet, hogy a Musta jelenléte zavarta meg, mert két különböző elem a kettő, és nincsenek jól meg, vagy is eddig nem próbáltuk, de most kiderül. Leszállok a szörny hátáról, majd lassan meg közelítem a tavat, ami olyan öt méter széles lehet, nem túl nagy, de nem látok sokat lóból annyira gyorsan úszik. Nem tudom mi a meg szokót meg oldás arra, hogy befogjunk egy ilyen szörnyet, mert még nem vettük az édes víziekket. Gondolom, magamban miközben türelmetlenül sétálok, fel-alá amikor is egy nyávogó hangra leszek figyelmes, és egyből felé fordulok. Fogatlan ugrálva jön felém, Bozdorjáék kíséretében.