Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~3.rész~

-Minden rendben?
-Igen.
-Anya volt nekem valaha bármilyen műtétem?
-Volt.-mondta,miközben a cipőjét bámulta.
Felálltam az asztaltól majd elé léptem.
-Nézz a szemembe és úgy mond.
Lassan rám emelte tekintetét s láttam,hogy szemeibe könnyek gyűltek,de nem mondott semmit.
-2 körül jövök.-mondtam majd Jessékhez indultam.A Jasperes ügyet inkább nem említettem.

*suli után*

Már hazafele sétáltunk Jessel amikor mondta izgatottan:
-Holnap új osztálytársunk jön.
-Jöjjön.-mondtam kissé bunkón.
-Néha el sem hiszem,hogy a legjobb barátom egy bunkó had ne mondjam ki micsoda.-panaszkodott drága barátnőm amin csak nevetni tudtam.
-Sajnálom,de pont nem érdekel,hogy új osztálytársunk lesz.
Ezután már csak beszéltünk a szokásos hülyeségeinkről majd elváltunk és pár percen belül otthon is voltam.
Bementem és láttam,hogy szüleim már várnak a nappali asztalánál.
-Szia kicsim!-köszönt anya.
-Sziasztok!-mondtam,majd egy-egy ölelés után én is helyet foglaltam az asztalnál.
-Na szóval drága szüleim,mit is titkoltok ti előlem?
Egymásra néztek majd nagyot sóhajtottak és apukám megszólalt:
-Kicsim,mielőtt elmeséljük a dolgokat és te kiakadsz,szeretnénk elmondani,hogy eszméletlenül szeretünk,és reméljük,hogy meg tudsz nekünk bocsájtani,és megérted majd,hogy miért így cselekedtünk.
-Énis szeretlek titeket,mindennél jobban.De már igazán elmondhatnátok hogy mi történik velem.
-Szóval...-kezdett bele anyukám,majd nagyot sóhajtott.
-Kezdjük a rémálmaiddal...valójában amiket hetek óta álmodban látsz,azok nem a képzeleted szüleményei,hanem az emlékeid.Az a nő aki szinte minden álmodban megjelent...az édesanyád.Az a személy,aki 5 éves korodig szeretetben élt veled és édesapáddal,az aki bekattant és szemed előtt késelte meg a férjét majd mikor sírni kezdtél jobb füled mögé egy vágást ejtett,s aki mind ezek után átadott téged hozzánk majd nem csak a miénkből,hanem a te életedből is örökre kilépett...-mondta együttérzően edesanyám.
Köpni nyelni nem tudtam,csak bámultam magam elé és próbáltam felfogni anyám szavait.
Nem hittem el,nem akartam elhinni.De a heg a fülem mögött bizonyította,hogy sajnos amit anyukám mondott igaz.Nem tudtam mit csináljak...nem haragudhatok azokra az emberekre akik saját gyermekükként szerettek,és neveltek csak azért mert nem mondták el az igazságot.Fáj,hogy most tudtam meg,de ők így látták jónak.
-Sajnálom kicsim.-mondta apa.
-Köszönöm,hogy őszinték voltatok.-mondtam és felálltam az asztaltól,majd indultam a szobámba mikor anyukám utánam szólt:
-Van még valami...
Vissziasétáltam az asztalhoz,leültem majd hallgattam.
-Különleges lány vagy...és lehet ez most elsőre sokkol és azt hiszed vicc az egész de kérlek halgass végig.
Apád vámpír,Anyád pedig gondolatolvasó volt,aki az mellett,hogy látta mások gondolatait kedve szerint tudta irányítani az emberek elméjét.Ezeket a képességeket,úgy ahogy te örökölted a szüleidtől a te gyerekeid is fogják tőled.Beléptél a 17. életévedbe,amikor is lassan a szervezeted átváltozik és nem leszel többé ember.Az első fázis a feltörő emlékek,amik neked rémálmok formájában jelentek meg.Egyre világosabb a bőröd,lassan egyre kevesebbet eszel,ha megkívánsz valami kaját az általában valami véres cucc lesz.És ami a legijesztőbb,hogy nem gondolhatunk akármit mert látni fogod és még a végén nekünk futsz.-mondta anya mire minden felnevettünk.
Újra sokkolódtam,talán jobban mint az előbb.Mondhatni "szörny" vagyok.Ez egyszerre hihetetlen,furcsa és vicces.

Boldog karácsonyt mindenkinek!❤🎄🎁