Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~17.rész~

-Szivem nekem most már mennem kell.-mondta Ebony szomorúan.
-Ne menj.Nem akarom,hogy míg Tom elvonón van egyedül legyél otthon.Addig nem költöznél ide?-kérdeztem.
-De nem akarok a terhetekre lenni.
-Ilyen eszedbe se jusson Ebony.Nem vagy terhünkre és örülünk ha itt vagy.-szólt közbe anya.
-Hallottad az öreglányt.-mondtam nevetve mire anya csak durcásan a vállamra ütött.
-Szóval amíg Tom nincs otthon itt laksz.Mondjuk ha még azután is maradnál se lennék ellenére.-mondtam mosolyogva majd megcsókoltam nem törődve azzal,hogy anya is mellettünk van.
-Khm,khm fiatalok.Én is itt vagyok.-mondta anya.
-Ki mondta,hogy legyél itt?-kérdeztem,majd újra barátnőm ajkaira tapadtam.
-Igaz.Hát akkor én megyek aludni.Legyetek jók és ne túl hangosak.A hallásomra még szükségem lesz.Na puszpangó kölykök.-mondta anya majd ki csoszogott a szobából.
-Hogy lehet valakinek ennyire jófej anyukája?-kérdezte Ebony,miután elváltak ajkaink.
-Ezt a kérdést én is gyakran felteszem magamnak.-mondtam mosolyogva.
-Na gyere cica menjünk fel.-mondtam,majd megfogtam a lány kezét és úgy indultunk a szobámba.
-Komolyan mondom holnap már teknősnek nevezel.-nevetett a lány.
-Most miért?-nevettem én is.
-A cica mint becenév tök cuki.Meg a nyuszi is.-mondtam kislányosan.
-Te vagy a cuki.-mondta majd megölelt.

-Jó éjt szerelmem.-mondta majd egy utolsó csókot adott ajkaimra és mellkasomra feküdt.
-Jó éjt teknős.-mondtam mire mindketten nevetésben törtünk ki.

*reggel*

Mivel Jessicával nem találkoztunk tegnap,mert szerencsésen elaludtunk így neki ma mondjuk el,hogy mi a szitu.Először is félek,hogy mi lesz,mert megint nem adtam életjelet 1 napig,viszont tudom,hogy ha megtudja az "örömhírt" nagyon boldog lesz.Gondolataimból drága szerelmem reggeli rekedtes hangja szakított ki.
-Jó reggelt szerelmem.-mondta majd hosszan megcsókolt.
-Jó reggelt picim.
-Hogy aludtál?-kérdezte.
-Mondtam már,hogy melletted csak jól lehet.És te hogy aludtál?-kérdeztem.
-Nagyon jól.És nagyon cukit álmodtam.-mondta mire csak bólintottam,hogy mesélheti.
-Volt egy csodálatos kislányunk akit úgy hívtak,hogy Nora.
-Ez tényleg cuki.-mondtam,majd készülődni kezdtünk.

Már lent ültünk és reggeliztünk amikor eszembe jutott valami.
-Szeretnél majd egy gyereket?Velem?
-Perszehogy szeretnék.Nem csak egyet.-mondta kuncogva
-Ajjaj ti már gyerek témánál vagytok?-lépett be a konyhába anyukám,és egy puszit nyomott homlokunkra.
-Nem,csak Ebony arról álmodott,hogy volt egy kislányunk.És eszembe jutott.
-Jóreggelt.-lépett be a konyhába apa is.
-Neked is apa.
Pár perc múlva a bátyám is megjelent a konyhába.
-Ha már így összegyűltünk.Anyátokkal szeretnénk elmondani valamit.-szólalt meg apa mire minden rá figyeltünk.
Anya felállt,apa mellé sétált,és elővett zsebéből egy hosszúkás dobozt,majd lerakta elénk.
-Nyissátok ki.-mondta mosolyogva anya.
Rábólintottam Johnra,jelezve,hogy nyissa ő.Így is tett.Kinyitotta a dobozt amiben egy nem várt tárgy fogadott.Egy pozitív terhességi teszt.
-Úristeeen!-kiáltottunk fel Johnnal egyszerre majd megöleltük egymást és sírni kezdtünk.Míg mi ölelkeztünk Ebony odament anyáékhoz és gratulált nekik.Majd mi is követtük.Mikor kicsit lenyugodtam odamentem Ebonyhoz.
-Kistesóm lesz.-mondtam még mindig könnyező szemekkel.
-Igen szivem.Kistesód lesz.-mondta,majd megcsókoltam.
Miután elvátunk az órára néztem,pont időben voltunk így elindultunk Jessék háza felé.
-Sziasztok.-jött ki az ajtón a lány,majd mikor meglátta összekulcsolt kezünk sikítva rohant felénk.
-Jézusom tudtaaam.Gratulálok nektek.-mondta majd mindkettőnket megölelt.
Egész úton beszélgettünk és elmeséltük mi történt tegnap,miért nem voltunk suliba stb.
Mikor a sulihoz értünk Ebony egy gyors csókot nyomott ajkaimra,majd elváltunk.

Lement a tanítás és már a kapunál vártam Ebonyra,hogy aztán együtt menjünk haza.
-Szia picim.-köszöntem,mikor Ebony mellém lépett.
-Sziaa.-köszönt vidáman majd megcsókolt.
-Hiányoztál.-mondta,amin elmosolyodtam.
-Te is nekem.-mondtam.
-Figyu mi lenne ha te most hazamennél egyedül?
-Ömm.Miért?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Mert valamit el kell intéznem.Ha hazamegyek mindent megtudsz.-mondtam,majd egy gyors csók után magára hagytam.
A képességeimnek köszönhetően rájöttem,hogy ma van Ebony születésnapja.Nem tudom,miért nem mondta,de majd erre is fényt derítek.