Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~18.rész~

Amint Ebonyt nem láttam,elindultam a kisállat bolt felé.Gondoltam legyen egy kicsit vicces az ajándék így egy teknőst választottam,majd a neki való cuccokat is beszereztem.Mikor végeztem gyorsan a legközelebbi virágboltot céloztam meg.
Szerencsére nálam volt a bankkártyám így mindent be tudtam szerezni.Gondoltam felhívom anyát,hogy nem-e jön el értem mert ennyi cuccot egyedül nem nagyon tudnék hazacipelni.

-Na pattanj be.-állt meg mellettem anya autóval.
-Neked is szia.-mondtam,majd egy puszit nyomott homlokomra.
-Honnan van ennyi cuccod?
-Hát az úgy volt.-kezdtem el magyarázkodni.
-Hát,hogy is mondjam.Ebony sosem mondta mikor van a születésnapja.És a képességeim segítségéval rájöttem,hogy ma.És mivel ma 18,így gondoltam,hogy nem csak egy csokrot adok neki.
-Hmm.És mit kap még a kis drága?-kérdezte anya azzal a szokásos perverz mosolyával.
-Azt majd meglátjátok.-mondtam.
-Vagy inkább halljuk.-kuncogott fel.
-Anyaaa.
-Jólvan na.De amúgy kicsim igazán felhívhattál volna,hogy születésnapja van.Így mi mit adunk neki?
-Nem muszáj nektek adnotok anya.
-Ragaszkodom hozzá.-mondja majd letér a haza vezető útról.
-Hova mész anya?
-Veszünk tortát,éés egy még nem tudom mit de majd kitalálom.

Már hazafelé tartottunk a tortával és egy gyönyörű nyaklánccal.Anya ragaszkodott hozzá,így nem mertem beleszólni mert a végen még fej nélkül végeztem volna.

-Na tehát akkor most.-szólalt meg anya amikor leparkoltunk a ház előtt.
-Én bemegyek,lefoglalom Ebonyt,és addig te lerakodsz a garázsban a cuccokkal.Aztán felmentek.Csinosba vágjátok magatok és vacsorázunk,majd ajándékozunk.-vázolta fel a programot.
-Rendben anya.
-Megfelel?-kérdezte.
-Tökéletesen.-mondtam,majd kiszálltunk a kocsiból.Anya bement a házba ahogy megbeszéltük,én pedig berakodtam a cuccokkal a garázsba amikor rájöttem,hogy szegény kis állatot nem biztos,hogy kint kéne hagyni,így halkan besurrantam az apró dobozzal a házba,reménykedve abban,hogy drága barátnőmmel nem futok össze.Hát ez persze,hogy nem ment ilyen könnyen.
-Ömm.Szia picim.-mondtam.
-Mi bajod?-nézett rám értetlenül.
-Semmi.-mondtam,mire elég furán nézett rám.Drága anyukám észrevette mi a szitu,így magához hívta Ebonyt.
A kis teknőst gyorsan felvittem apa dolgozó szobájába majd az ajtót kulcsra zártam.
Amint leértem a konyhába egy durcás Ebonyval találtam szembe magam.
A széken ülve játszotta a megsértett kislányt,amint meglátott befordult a széken amin anya csak mosolygott.
-Most miért durcizol?-nem válaszolt.
-Baba.-még mindig nem.
-Akkor durcizz.-indultam volna ki a konyhából amikor megragadta a csuklóm,és magához rántott egy csókra.
-Most már nem vagy durcis?-mosolyogtam rá.
-Nem.-mondta majd kézenfogva indultunk a szobám felé.

-Nos kisasszony,anya parancsba adta,hogy öltözzünk csinibe úgyhogy ja.Öltözz csinibe.-kacagtam fel.
-Miért?-kérdezte értetlen arckifejezéssel.
-Hát mert megünnepeljük,hogy kis tesónk lesz.-hazudtam egy picit.
-Hát jó.De én mit vegyek fel?Nincs itt ünneplő ruhám.
-Uh nahát erre én sem gondoltam.Hát figyi nekem 1 ruhám van mivel nem igazán szeretem a ruhákat.De ha gondolod azt felveheted.
-Rendben.
Én egy fekete farmert és egy fehér inget választottam.
Elkészülődtünk,majd míg Ebony sminkelt lefutottam anyához.

-Alycia te vagy az?-hallottam meg apa hangját a konyhából.
-Igen.-mentem be a helyiségbe.
Már anyáék is ki voltak öltözve.Anya épp a tortára rakta a gyertyákat amikor meghallottuk,hogy fent nyílik az ajtó és a lépcsőn a szülinapos lépked lefelé.Anya gyorsan meggyújtotta a gyertyákat,én pedig kezembe kaptam az 50 szálas rózsacsokrot.
Mikor Ebony a konyhába lépett énekelni kezdtünk.

Ebony csak lefagyva állt és könnyes szemmel minket nézett amikor elé léptem.
-Boldog születésnapot picim.-mondtam,majd átnyújtottam neki a csokrot.A lány nem szólt csak hosszasan megcsókolt.Nem zavartattuk magunkat a család előtt.

Miután elváltak ajkaink a lány megtörölgette szemét.
-Köszönöm szépen.De mégis honnan?-kérdezte értetlenül
-Képesség drágám.Képesség.-nevettünk fel mindannyian.
Ebony mindenkit megölelt,majd asztalhoz ültünk.

A vacsora után még kicsit beszélgettünk,majd anya vette át a szót.
-Nos kedves szülinaposunk van még valami amit szeretnénk odaadni.-állt fel anya.
-Ne csináljátok már.-mondta Ebony.
-Boldog születésnapot!-nyújtotta át anya a pici dobozt amiben a gyönyörű nyaklánc lapult.
-Úristen ez gyönyörű.Nagyon szépen köszönöm.-könnyezett be ismét a lány,majd átölelte anyukám.
-Nekem is lenne még valamim.-mondtam mosolyogva,mire Ebonytól egy "meghalsz" fejet kaptam,amit annak tudtam be,hogy utálja ha rá költenek,pedig megérdemli.
Gyorsan lehoztam a dolgozó szobából az állatkát,majd a szerelmem elé álltam.
-Szeretlek!-mondtam,majd szájon pusziltam és átnyújtottam neki a dobozt.
-Én is.-mondta majd kinyitotta ajándékát.
-Jézusoom!-nevetettünk fel mindketten amin a többiek csak mosolyogtak,mert nem értették mi van.
-Ez nagyon aranyos.Köszönöm.-ezzel megcsókolt.
Még elmondtuk anyáéknak a kis tekis sztorit,beszélgettünk,majd indultunk fel a szobámba.