Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~14.rész~

-Ebony?-kérdeztem meglepetten.
-Szia Alycia!-mondta mosolyogva.
-És anyáék?
-Hát attól tartok velem kell beérned.-mondta nevetve,majd az asztal felé mutatott,hogy üljünk le.
-És minek köszönhetem ezt az akármit?Nemtudom minek nevezzem.
Szólásra nyitotta a száját,de nem sokra jutott,mivel mint mindig,megzavartak.
-Jó estét hölgyeim!Mit hozhatok?
Leadtuk a rendelést majd megvártuk míg a pincér távozik.
-Tehát?-néztem ismét az előttem ülő gyönyörű lányra.
-Hát akkor Alycia.-tartott egy kis szünetet,majd folytatta.
-Mikor megmentettél,már akkor tudtam,hogy meg akarlak ismerni.Tudom abból adódólag,hogy elfutottam nem ez jött le,de megijedtem.Furcsa voltál,ilyesztő de mégis gyönyörű és szexi.Mikor a kórházban megláttalak ismét megrémültem és menekülni akartam,de amikor megállítottál nagyon boldog voltam.Aznap tényleg le akartalak nyűgözni.-nevetett fel egy pillanatra.
-Sikerült.-vágtam közbe,amin elmosolyodott és tovább mesélt.
-Azon a hétvégén,eszméletlenül jól éreztem magam,végre boldog voltam és felszabadult.Rá kellett jönnöm,hogy piszkosul belédszerettem Alycia.-ennél a mondatnál testem átjárta a melegség és boldogság.Egy könnycsepp kigördült szememből majd mosolyra húztam ajkam.Még mielőtt mondani tudtam volna valamit Ebony folytatta.
-Senki iránt nem éreztem még ilyet.Hiába hittem,hogy szerelmes vagyok.Szeretlek Alycia minden szépségeddel és hibáddal együtt.-mondta,mire nekem nem kellett több.Áthajoltam az asztalon és megcsókoltam.Vagyis csak szerettem volna,mert miért lenne mindig úgy ahogy én azt szeretném.A terem ajtaja nyitódott és a pincér hozta az ételt.
-Ezt nem hiszem el.-suttogtam Ebony ajkaira.Erre mindketen felnevettünk.
-Jó étvágyat!
-Köszönjük!-mondtuk.
Megvártam míg a pincér elhagyja a helyiséget,majd felálltam az asztaltól és Ebonyt felhúztam székéből.Kezeim átfontam nyaka körül,míg ő a kezeit derekamon pihentette.
-Én is szeretlek.Mindennél jobban.-mondtam,majd megcsókoltam.Tökéletes volt,és a miénk.Miután ajkaink elváltak szorosan megöleltem,majd leültünk enni.
-Alycia,lehet hogy ezek után neked egyértelmű de lennél a barátnőm?-tette fel a nagy kérdést.
-Örömmel Ebony.-mondtam majd rámosolyogtam.
-Egyébként,Laurennel azért jöttem össze mert azt hittem,hogy azzal elfelejtem vagy elnyomom az érzéseim irántad.-mondta szomorkásan.
-Hé nemám itt szomorú leszel nekem.-mondtam mosolyogva.
-Énsem csak azért futottam el mert aggógtam miattad.-mondtam.
-És te ezt most,hogy szervezted meg?-kérdeztem.
-Hát ha arra gondolsz,hogy a termet,hogy szereztem meg,az étterem a keresztszüleimé.Ha pedig arra,hogy anyuddal,hogy beszéltem meg,reggel ezért mentem igazából.Elmondtam anyudnak mit érzek és elmondtam,hogy mi a tervem mára és amikor mondtam,hogy ma mondom el a szerelmemnek mit érzek ő már tudta,hogy a titkos szerelmem a lánya.Azt,hogy te,hogy jutottál ide,vagy mit mondott nemtudom.Azt mondta elintézi,hogy itt legyél.
-Hát arra mentem haza,hogy nincs otthon senki,aztán anya hagyott cetlit amin azt írta,hogy menjek a kedvenc éttermünkbe azaz ide és ők itt várnak.Aztán,hogy hol voltak egész idő alatt nem tudom,mivel általába ha haza megyek ők már otthon vannak.-láttam,hogy lehajtja a fejét és nagyon mosolyog az orra alatt.
-Mit mosolyogsz annyira?
-Azt nem mondhatom el.
-És miért?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mert meglepi.

-Egyébként nagyon édes vagy,hogy ezt így elintézted.-mondtam,mikor már hazafele sétáltunk,kézenfogva.Ahj istenem,mintha valami álomban lennék.
-Érted bárhol bármikor.-mondta,majd egy puszit nyomott ajkaimra.
-Nem alszol ma nálunk?-kérdeztem.
-Alszom,de akkor menjünk haza a cuccaimért és akkor holnap nem kell 5-kor kelnünk.-mondta nevetve.
-Rendben.

-Neharagudj,ha nagy a káosz de az utóbbi időben keveset voltam otthon ugyebár.-mondta,mikor már a lakásuk előtt álltunk.
-Ugyan,nem gond.
-Szép kis lakásotok van.
-Köszönjük.
-Szerintem rakhatsz nyugodtan olyan ruhákat amiket otthagysz nálunk.Van egy olyan érzésem,hogy sokat leszel nálunk így szükséged lesz rá.-mondtam.
-Igenis főnökasszony.-mondta majd készen is volt.
-Mehetünk?-kérdezte mosolyogva majd kezét nyújtotta.
-Mehetünk.

-Sziasztok!Megjöttünk.-mondtam majd,kézenfogva a nappaliba sétáltunk.
-Apaa.-mondtam majd apához futottam,hogy megöleljem.Nem tudtam,hogy ma jön haza.Ez volt a meglepetés,amitől még jobb kedvem lett.
Beszélgettünk még egy kicsit.Bátyám és szüleim gratuláltak kapcsolatunkhoz,majd elköszöntünk és felmentünk a szobámba.Elvégeztük esti rutinunk,helyet csináltam Ebony cuccainak majd ágyba bújtunk.
-Köszönöm szépem az estét.-mondtam majd megcsókoltam a mellettem fekvő lányt.
-Szeretlek.-mondta.
-És is téged.
Még adott egy búcsú csókot,majd egymás karjaiban aludtunk el.