Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~2.rész~

Bementem hozzájuk,de a ház elég csendes volt.Nem kedveltem Jasper szüleit de azért örültem volna ha akkor otthon vannak.
-Egyedül vagyunk?-kérdeztem feszülten.
-Miért cica?Baj?
Majd amint ezt kimondta az ajtónak lökött és megcsókolt,nem csókoltam vissza,ellöktem magamtól.
-Neked meg mi bajod?-kérdezte flegmán.
-Beszélnünk kell!-mondtam,s egyre ingerültebb lettem.
-Mégis miről?
-Nem folytathatjuk!-mondtam ki határozottan.Mire ő gúnyosan felnevetett.
-Biztos vagy te abban kislány?-kérdezte és közeledni kezdett felém.
-Igen.-mondtam s tenyere arcomon csattant.
Nem állt le egy pofonnál..Ahol ért ott ütött,rúgott.Mikor már nem volt semmi erőm és a földön feküdtem félkábán,legugolt mellém s így szólt:
-Nincs vége életem,még csak most kezdődik...És most pedig tűnj haza,ha ezt bárkinek elmondod halott vagy.-dobálta hozzám a szavakat könnyedén majd eltűnt mire szemembe könnyek gyűltek.Nehezen felálltam majd hazafelé vettem az utat.Nem akarom tudni,hogy nézek ki.A testem tele lehet lila foltokkal és a  szám felrepedt.Már az ajtó előtt álltam elég sokkos állapotba,amikor bátyám nyitott ajtót,a szemetet készült kivinni de amint meglátott lefagyott ő is.
-Alycia mi történt?Jól vagy?-kérdezte aggódva.
Nem válaszoltam csak nyakába borultam és sírtam.Majd bementünk  mire minden szempár rám szegeződott.
-Kislányom,mi történt veled?-kérdezte anya könnyeivel küszködve.
Az asztal felé mutattam jelezve,hogy üljünk le.
-Már régóta szakítani akartam Jasperrel csak féltem mit fog reagálni mert elégge agresszív.Ma elhatároztam,hogy szakítok vele és a mai kis találkánkba csak  ez miatt mentem bele.
Egyedül voltunk,Jasper megcsókolt,én el löktem és mondtam,hogy beszélnünk kell,mondtam hogy nem folytathatjuk mire ő kinevetett és megpofozott majd ütött,rúgott ahol csak tudott.Majd megfenyegetett,hogy ha elmondom bárkinek is halott vagyok.Anyukám sírt,édesapám és testvérem csak meredtek maguk elé,és sokkolták őket a történtek.
-Csak kerüljön a kezem közé,ott ért véget az élete.-mondta a bátyám ökleit szorongatva.
-Nem John,nem csinálsz vele semmit.Ez az én gondom,nekem kell megoldanom.
Ezzel felálltam az asztaltól és szobámba indultam,de a lépcsőnél még megálltam.
-Kérlek hagyjátok,ha nem lesz jobb,és nem hagy békén,szólok.-majd ezzel felmentem a szobámba,lefürödtem majd lefeküdtem és megnéztem a telefonom,volt pár üzenetem,gondolom Jesstől.
Nem volt hangulatom magyarázkodni,majd holnap úgyis mesélek neki,így lecsuktam a telefonom es elaludtam.

"Elkezdek sírni és a nő így szól:"Kislányom,ha nem fejezed be te is így végzed."
Nem hagytam abba,a mondat hallatán csak mégjobban sírnom kellett.
Még mindig a fa tövénél állok,és sírok.A nő odajön hozzám,rámmosolyog majd egy kést ránt elő zsebéből.
"Ejnye kicsim,miért nem hallgatsz anyucira?"-majd ezzel egy vágást ejtett jobb fülem mögött."

Ijedten keltem fel,ismét.A tegnapi álmom folytatódott.De ami a legjobban aggasztott.Az álmomban a nő aki az anyámnak nevezte magát,egy vágást ejtett jobb fülem mögött.Nekem tényleg van egy heg az említett helyen,de édesanyám mindig azt mondta,hogy az csak egy műtét miatt van ott.Sosem kérdeztem milyen műtét.Azt mondták kicsi voltam így nem emlékezhetek rá és nem is nagyon érdekelt,viszont most ez felkeltette érdeklődésem.Megint sikerült idő előtt felkelnem,már meg sem lepődök.Órám 5 óra 49 percet mutatott.Elvégeztem szokásos reggeli rutinom majd lementem a konyhába reggelizni.Érdekes módon édesanyám megint lent volt.
-Szia Anya!Te megint fent?
-Jó reggelt kicsim!Igen,megint.Nem aludtam valami jól.
-Ha a tegnapi dolog miatt,kérlek ne rágódj rajta.Én már el is felejtettem.-mondtam neki mosolyogva.Hazudtam,de ha látom rajta,hogy megnyugtatom vele ha azt mondom jól vagyok nem érdekel.Válaszként egy mosolyt kaptam.
-Ma nem sikítoztam?-kérdeztem nevetve.
-Ma nem.-mondta,majd ahogy minden reggel,felém fordult és várta,hogy meséljem az álmomban történteket.Közben kávéját kortyolgatta s elém rakta a reggelit.
-A tegnapi álmom folytatása volt.Ugye a nő mondta hogy ne sírjak mert én is úgy végzem,mint a férfi.Én erre megijedtem és mégjobban sírni kezdtem majd a nő odajött és  megvágott a jobb fülem mögött.-meséltem miközben végig szemébe néztem,hogy lássam reakcióját.
Anya pupillái kitágultak,szemei elkerekedtek kávéját pedig félrenyelte.
Valamit titkol...