Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~9.rész~

Mikor felébredtem Ebony nem volt mellettem,ami egy kicsit megrémített.Gyorsan lefürödtem,fogat mostam,majd utam a konyha felé vettem.Mikor már egyre közelebb voltam a konyhához eszembe jutott Ebony tegnapi kis akciója amin akaratlanul is mosolyra húzódott ajkam.
-Jó reggelt kicsim!-köszönt anya.
-Jó reggelt!Ebony?
-Elment.
-Hova?
-Nem tudom.De eléggé sietett.
Fogalmam se volt mi lehetett ilyen sürgős.
-Hagyott itt egy üzenetet.-ezzel átnyújtotta a cetlit,amin ez állt:

"Szia Alycia!Tudom,hogy a tegnapi dologgal összezavartalak,vagy esetleg mérges vagy rám mert szó nélkül eljöttem.De ígérem megmagyarázom.Gyere ma 5-re a hozzátok legközelebb eső parkba."

-Alycia.
-Mond anya.
-Esküszöm tök véletlenül beleolvastam az üzenetbe.
-Szinte tudtam.-nevettem el magam.
-Tehát had kérdezzek valamit.-mondta,s arcán a tegnapi perverz mosoly jelent meg.
-Ha azt akarod kérdezni mi történt tegnap,ne is álmodj,hogy elmondom.
-Naa légyszii-könyörgött anyukám,majd úgy kezdett ölelgetni,mint egy 5 éves.
-Anyaaa.-nevettem.
-Kérlek mond el.-könyörgött még mindig.
Mivel ismerem anyukám,és én is ilyen vagyok,tudtam,hogy addig nem száll le rólam míg el nem mondom mi történt,így beadtam a derekam.
-Jó.
-Nyertem.-vigyorgott anya.
-De nem nagy ügy tényleg.
-Na most már mond.
-Miután felmentünk még néztünk egy filmet meg beszélgettünk.Aztán mikor már mentünk aludni én elköszöntem Ebonytól és mondtam neki,hogy megyek hozzád aludni.Erre ő azt mondta,hogy miért nem alszok vele,hisz úgy is 2 személyes az ágyam stb.
Aztán befeküdtem mellé és pár centivel a szám mellé adott egy puszit.Mikor megkérdeztem miért kaptam azt mondta,hogy azért mert örül,hogy megismert,meg,hogy gyönyörű vagyok.-mondtam elpirulva.
-Ez a lány egy főnyeremeny.-mondta anya mosolyogva.
-Tudom.
-És összeilletek.
Ez hallatán elmosolyodtam,majd felültem a konyhapultra.
-Tudod miért futott el a buli napján?-anya csak kérdően nézett rám,és várta,hogy folytassam.
-A szemem miatt.
-Vörös volt,igaz?
-Igen.
-Hát pedig hozzá kell,hogy szokjon.Lesz idő mikor szeretni fogja ha vörössé változik.-húzta ismét perverz mosolyra a száját.
-Mesélj kérlek.
-Hát ugye tudod,hogy az emberek szeme sok mindent elárul.Így van ez nálad is,csak annyi csavarral,hogy ha esetleg dühös vagy,vágysz valakire khm érted.Akkor nem csak a pupillád tágul,hanem mellé a szemed bevörösödik.
-Nyanya mióta vagy te ilyen perverz?-kérdeztem nevetve.
-Één?Én nem is vagyok perverz.-nevetett ő is,majd újra megszólalt.
-Viszont mostantól ez egyre gyakrabban fog megtörténni.Ezért kontaktlencsét kéne hordanod.
-Csak ez az 1 megoldás létezik?
-Hát ez a legbiztonságosabb.
Sóhajtottam egyet majd újra anyára néztem.
-Mikor mondhatom el neki?
-Amikor már megbízol benne.
-Már most megbízom benne.
-Ne siesd el.De ha te ezt érzed,én hiszek neked.Igazából tényleg megbízható lánynak tűnik.
Még beszélgettünk,aztán mikor indultam a szobámba utánam szólt.
-Ma a találkozótok után hívd el.Elmondjuk neki.-erre csak bólintottam,majd szobámba mentem és befeküdtem az ágyamba amibe még éreztem a lány finom illatát.

Már a park felé sétáltam,amikor megláttam a lányt a pad támláján ülve.
-

Szia!
A lány nem szólt csak sírva a nyakamba borult.
-Ebony mi történt?
-A bátyám...-hangja elcsuklott.
-Mi történt vele?
-Mióta anyáéknak balesete volt Tom drogozni kezdett.
-Jézusom.-suttogtam.
-Ma reggel a kórházból hívtak.
-Hogy?
-Tom túladagolta magát.
Szegény lány.Nem elég,hogy elveszti a szüleit,de még a drogos bátyjáról is gondoskodnia kell.
-Ha őt is elvesztem én belehalok.-mondta zokogva.
-Nem fogod.Nyugodj meg,jobban lesz és majd befizetjük egy elvonóra.És most gyere,elmegyünk hozzánk.

-Szia Madison!-köszönt Ebony majd megölelte anyámat.
-Szia Ebony!Jézusom te lázas vagy.-mondta anya ijedten mikor megfogta Ebony homlokát.
-Hát lehet kicsit többet sírtam a kelletélél,de jól vagyok ne aggódj.-mondta a lány anyának.
-Azért kapsz gyógyszert és teát,de mond mi a gond?
Tovább nem hallottam mit beszélnek,ugyanis elbambultam abban,hogy ez a 2 nő mennyire megtalálta a közös hangot ennyi idő alatt.Na meg persze nem tagadhatom,hogy Ebony gyönyörűsége most is lefoglalt.
-Alycia.Alycia,kislányom itt vagy?-nevetett anya.
-Jaa persze csak elbambultam.
-Vettük észre.-mosolygott végre Ebony is.
-Tehát akkor Ebony.Készen állsz arra,hogy megtudd ki is
vagyok valójában?-kérdeztem.
-Megijesztesz.De persze,főleg ha bele tartozik,hogy miért vörös a szemed.Megint.