Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~10.rész~

-Nos,mielőtt bármit mondunk.Kérlek szépen,hogy ha elmondjuk a dolgokat ne fuss ki a házból.
-Ő oké.De most már kezdek ideges lenni,úgyhogy kezdjetek bele légyszi.És neked pedig egyre vörösebb a szemed.-mondta felém nézve.
-Tehát akkor kezdjük ott,hogy Alycia nem ember.Vagyis még az,de már nem sokáig.
-Hát akkor mi?Vámpír?-kezdett el nevetni Ebony de mikor észrevette,hogy nekünk nem olyan vicces a dolog megkomolyodott és arcára kiült a félelem.
-Mondjátok,hogy ez csak vicc.
-Nem az.Félig vámpír vagyok,félig pedig gondolatolvasó.
-Ez egy nagyon rossz vicc.Remelem tudjátok.
Nem hitte el,es félt.Ez volt az amitől a legjobban féltem.Nem tudtam uralkodni magamon,egy könnycsepp kiszaladt a szememből amit Ebony rögtön kiszúrt.
-Alycia ne sírj kérlek.
-Sajnálom Ebony.Bárcsak azt tudnám mondani,hogy nem igaz.Én is csak nemrég tudtam meg.
-Elmesélnétek nekem pontosan a dolgokat?Mert akármennyire is akarom nem tudom elhinni.
-Figyelj Ebony.Elhiszem,hogy nehéz elhinni,de kérlek próbáld meg.-mondta anyukám mélyen Ebony szemébe nézve,majd folytatta.
-Volt egy legjobb barátnőm.Szinte már testvérem,aki gondolatolvasó volt.Boldogan élt csodálatos lányával és a vámpír férjével.Majd egyik napról a másikra bekattant és lánya előtt késelte meg férjét majd égette fel.Ezután az 5 éves kislányt átadta nekünk.Ez a kislány nem más mint Alycia.-anya rámnézett,ezzel jelezve,hogy folytassam.
-Az elmúlt hónapokban rémálmaim voltak.Minden egyes nap.Először csak apró hülyeségek,majd egyre durvább dolgok.Láttam azt,ahogy anyám megöli apám majd mikor sírni kezdek jobb fülem mögé egy vágást ejt ami mai napig rajtam díszeleg.-álltam meg egy pillanatra és mutattam meg a lánynak a hegem.
-Ez volt az utolsó rémálmom.
-Hát ez eszméletlen.-mondta Ebony.
-Ezek után is maradsz,vagy megkérsz,hogy szálljak ki az életedből?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Figyelj Alycia.-jött közelebb s megfogta az arcom.
-Attól mert vámpír vagy amivel még barátkoznom kell,nem foglak itt hagyni.Én Alycia Hills-t kedveltem meg és az,hogy vámpír vagy nem változtat semmit a személyiségeden.-mondta,majd rám mosolygott.
-Köszönöm.-mondtam.
Ha édesanyám nincs melletünk tuti megcsókolom.Ez a lány egy csoda.És hihetetlenül szerencsés vagyok,hogy megismerhettem.

*pár órával később*

-Hát akkor én megyek.Köszönöm,hogy elmondtátok a kis titkotok.-mosolygott ránk.Majd elköszönt anyától,én pedig az ajtóig kísértem.
-Köszönöm.-mondtam az ajtófélfának támaszkodva.
-Ugyan mit köszönsz?Akinek több mindent kéne köszönnie az én vagyok.-mondta.
-Holnap látlak?
-Ha szeretnél.
-Persze,hogy szeretnélek.Holnap megyünk be a kórházba.Onnan elmegyünk kávézni?
-Benne vagyok.Jó éjt Alycia.
-Nem szeretném,hogy egyedül legyél.
-Már vártam mikor jössz az "nem szeretném,hogy egyedül legyél aludj nálam" dumával.-nevetett.
-Ennyire kiszámítható vagyok?-nevettem én is.
-Igen.
-Tehát akkor Ebony.Nem szeretném,hogy egyedül aludj nem alszol nálam?
-5-kor kelünk.-mondta szigorúan,s mutatóujjával felém mutatott.
-Igenis főnök asszony.

-Szia Madison!Rég találkoztunk.
Erre mindketten felém fordultak és nevetni kezdtek.

-Aahhj.Ne beszélgessetek már.10 óra van és nekem 5-kor kell kelneem.-nyavajogtam,mire megint csak kinevettek.
-Akkor menjünk,hogy csipkerózsika tudjon csicsilni.-mondta Ebony.
-Végre.-sóhajtottam fel.
-Dee kicsim,ugye tudod,hogy mind önálló nők vagyunk és akkor megyünk aludni amikor szeretnénk?-kérdezte anyukám.
-Akkor ti még tartsatok teadélutánt én mentem aludni.-majd ezzel felmentem a szobámba.Elvégeztem az esti rutinom majd befeküdtem az ágyamba.

Körülbelül fél óra forgolódás után hallottam,hogy az ajtó nyitódik.Nem jeleztem,hogy fent vagyok,így többet tudtam gyönyörködni Ebonyban.
Ő is lefekvéshez elkészülődött majd befeküdt mellém.Pár perc után éreztem,hogy a matrac megmozdul majd a lány ajkait a homlokomon éreztem meg.
-Jó éjt szépség.-suttogta.
-Neked is.-mondtam mire felugrott.
-Jézusom.Te fent vagy?
-Hát mint látod.De most már tényleg aludjunk,szépség.-nevettem el magam,majd álomra hajtottam fejem.

Boldog új évet!🎉🎊❤