Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~16.rész~

A lány még pár percig az ölemben ült és csak csókolóztunk.
-Megyünk sétálni?-húzódtam el.
-Menjünk.-mondta csalódottan,majd kiszállt az ölemből és az ajtó felé indult.
Leérve a nappaliba anyát láttam meg a gépe előtt ülve.Mivel anya otthonról dolgozik így nem akartam zavarni és csak odaszóltam,hogy sétálni megyünk.
Megbeszéltük,hogy a beülünk abba a kávézóba ahol volt az első találkozónk,és odahívjuk a barátait.
-Szivem mindjárjt jövök,csak be kéne raknom a kontaktlencsém.-mondtam amire egy "minek az neked" fejet vágott.
-Ha bevörösödne,ne látszódjon.-mondtam a szememre mutatva.
-Jaaaj.-nevetett fel.
-Menj nyugodtan addig rendelek.Szokásos?
-Szokásos.-mondtam,majd a mosdóba mentem.
Na hát az a bibi,hogy még nem használtam.Anya nagyjából elmagyarázta,hogy kéne betennem de nem nagyon jött össze.Mikor már kb. 5 perce bent voltam az ajtó nyitódott és Ebony lépett be rajta.
-Mi tart ennyi ideig?-kuncogott.
-Nem tudom betenni ezt a szart.-nevettem én is.
-Betegyem?-kérdezte és perverz mosolyra húzta száját,majd mikor látta,hogy elpirulok javított.
-Persze a kontaktlencsét.-mondta még mindig az előző perverz mosolyával.
-Aha.-mondtam.
Ebony 1 perc alatt behelyezte szemembe a lencsét.
-Köszönöm nyuszi.-mondtam mosolyogva.
-Nyuszi?-kerdezett vissza.
-Aha.Az olyan cuki.Te vagy az én kis nyuszim.-mondtam nevetve mire ő elmosolyodott.
Mire kimentünk az asztalunknál már 3 lány ült.
-Nekem sincs sokkal több barátom mint neked,viszont rájuk még az életem is merném bízni.-mondta,és az asztalhoz értünk.
-Lányok ő itt a barátnőm Alycia Hills.-mondta,majd összekulcsolta kezét az enyémmel.
-Sziasztok.
-Szivem ők itt a legjobb barátaim.Michelle,Amy és Ashley.-mutatta be a lányokat akiket sorra megöleltem.
-Ki engedte meg,hogy ölelkezzetek?-kérdezte barátnőm felhúzott szemöldökkel.
-Jajj valaki féltékeny.-mondta Ashley.
-Nem is.-mondta Ebony aki épp durcás kisgyereket játszott.
-Ne durcizz már.-mondtam,majd ott mindenki előtt megcsókoltam.
-Most már nyugodt vagy?-kérdeztem nevetve miután elváltunk.
-Igen.

Nagyon szimpatikusak voltak a lányok.Sokat beszélgettünk és rengeteget nevettünk egészen addig amíg egy ismerős alak be nem lépett a kávézó ajtaján.
-Alycia.-hallottam meg Ebony halk kétségbeesett hangját.
-Igen?
-Nézz az ajtó felé.-mondta majd közelebb bújt hozzám.
Előrenéztem és Jaspert láttam meg ahogy felénk közeleg majd az asztalunk mellett megáll.
-Takarodj innen.-mondtam majd felálltam az asztaltól.
-Mert mi lesz ha itt maradok?-kérdezte gúnyosan.
-Az ami múltkor.És nem fog érdekelni ha bárki lát.Tűnj a közelünkből amíg szépen mondom.-mondtam végig a szemébe nézve.
-Hű de megijedtem.-mondta majd a nyakamhoz kapott és megszorította.
-Jasper állj le.-kiáltott rá barátnőm és felált szekéből de vállához kaptam és visszanyomtam székére.Michelle,Amy és Ashley csak megszeppenve ültek de nem avatkoztak bele a dolgunkba.
Nem csináltam semmit,csak mélyen Jasper szemeibe néztem és képességeim alkalmazva,gondolataiba férkőztem majd tudtára adtam,hogy hagyjon békén.
-Most szépen elengedsz.Kisétálsz azon a csinos ajtón,és békén hagyod a szeretteim.-mondtam,de éreztem,hogy lassan elájulok.
-Elnézést hölgyem.-mondta Jasper és elhagyta a kávézót.
En már csak annyit érzékeltem,hogy a világ előttem elsötétül,és összeesek.

***

Egy fehér szobában ébredtem.Előugrottak a délután történtek és hamar le tudtam következtetni,hogy egy kórházban lehetek.
Szipogást hallottam ezért kinyitottam szemeim,majd oldalra biccentettem fejem és megláttam Ebonyt aki az ágyam mellett sírdogál.
-Shh.Nyuszi ne sírj.-mondtam erőtleül mire a lány felkapta a fejét és hozzámszaladt,hogy szorosan megöleljen.
-Annyira aggódtam.-mondta szemeimba nézve.
-Semmi baj.
-Behívom anyud és szólok az orvosnak,hogy ébren vagy.-mondta mosolyogva,majd egy gyors csókot nyomott ajkaimra.
Pár órát aludtam és nincs semmi bajom,csak elájultam,így haza is mehetek.

*otthon*

Már a nappaliban ültünk amikor anya odajott hozzánk.
-Kicsim mi történt pontosan?
-Jasper nekünk állt és én neki álltam vele vitázni.A nyakamhoz kapott és én nem löktem el hanem használtam a képességem.Megbabráltam a gondolatait és megmondtam neki,hogy hagyjon békén minket és mint egy idegen távozott.-mondtam.
-Értem.Örülök neki,hogy tudsz bánni a képességeiddel de máskor mielőtt hősködsz verd meg vagy én nemtudom.Alycia sokkal erősebb vagy mint ő.Ebből nagyobb bajod is lehetett volna.-mondta,majd egy puszit nyomott homlokomra.
-Tudom anya.Máskor okosabb leszek.