Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~23.rész~

-Állj félre! - kiáltottam sírva anyámnak, majd kipattantam az autóból és a vérben úszó barátnőmhöz siettem.
Letérdeltem mellé, majd zokogva öleltem magamhoz az eszméletlen lány testét.
-Sajnálom.Többé nem hagyom, hogy bántódásod essen.Ha kell az életem áldozom érted.
-Kicsim mennünk kell, rengeteg vért vesztett.
Felkaptam menyasszony pózba, majd beültem vele a hátsó ülésre.

-Anya a kórház nem erre van.
-Nem a kórházba megyünk.
-De..
-Nyugodj meg Alycia.-vágott közbe.
-Minden rendben lesz.Később mindent elmondok, csak bízz bennem.

Egy hatalmas három emeletes fehér épület előtt álltunk meg.
Kiszálltam a kocsiból, majd kivettem Ebonyt és anya után mentem.
-Joel segítened kell. - mondta anya.
Alyciat átadtam a férfinak, majd folytattam a sírást.
-Nyugodj meg Alycia, Kérlek! - ölelt át anya.
-Meg kellett volna védenem.
-Nem tudhattad mi fog történni.

-Szóval.
-Hm?
-Ez a férfi fog tanítani? - kérdeztem édesanyám.
-Már tudod használni? - fordult felém.
-Pontosan annyira, hogy meg tudjam mondani, hogy te valamilyen Linda nevű nőre gyanakodsz.
-Az anyámra? Mi folyik itt anya? Miért tenné ezt?És egyáltalán hogy hogy él?Azt mondtad meghalt.
-Azért tenné mert egy elmebeteg. És ne felejtsd el, hogy megölte az apádat amiért téged okol. És más nem nagyon tenne ilyet. De ha tényleg él és ő ennek az egésznek az indítója akkor résen kell lennünk. - mondta anyám, majd kinyílt az ajtó amin a gyönyörű barátnőm sétált ki.
-Alycia. - futott hozzám amikor meglátott.
Nos igen.Futott.Egy karcolás nem volt rajta, aminek nagyon örültem de fura.
Ebonyt agyonverték, szemmel láthatóan pár csontja is törött, a feje széthasadt és ott volt a karjaim közt sértetlenül.
-Min gondolkodsz ennyire? - jött oda mellém anya.
-Meg pricc-praccolták? - anya a kérdés hallatán nevetni kezdett.
-Igen Alycia, valami hasonló történt!-mondta egy erős férfi hang a hátam mögül.
-Nos, Alycia én lennék Joel. - ráztam kezet vele.
-Mostantól én vagyok az orvosotok, és neked pedig a tanárod. Én fogom neked megtanítani, hogy hogyan használd a képességeid. Mondom mi lesz.Imformációim alapján a gondolatolvasó éned már elég szépen kialakult, ezért azzal nem fogunk sokat foglalkozni, de a vámpír oldalad rengeteg foglalkozást fog igényelni.
Amint az érzékeled, hogy bizonyos alkalmakkor előbújnak a vámpírfogaid hívtok és jössz.Onnantól kezdve pedig kemény munka vár rád, mert ha tényleg anyád csinálja ezt az egészet akkor ha oda kerül a sor, hogy szembe kell szálnotok mondanom sem kell, hogy ki fog nyerni, egy több ezer évnyi tapasztalattal rendelkező gondolatolvasó, vagy a fiatal utódja.Viszont, ha tudod kezelni a képességeid, akkor van esélyed győzelemre.
-Mi az, hogy van esélyem?
-Viccelek. A lényeg, hogy a képességeid mellett meg kell tanulnod valamilyen küzdősportot ami egyfajta támaszt nyújt majd, mivel anyád elég erős ilyen téren.
-Rendben. Nagyon szépen köszönjük.
-Igazán nincs mit.Nagyon vigyázzatok magatokra.
-Vigyázunk.Szia Joel. - köszönt anyám, majd utána mi is.

-Jól vagy Ebony? - kérdezte anya már az autóban ülve.
-Megvagyok. - mondta a lány egy szomorú mosoly kíséretében.
-Mostantól nem mozdulsz a közelemből, nem hagyom, hogy bajod essen. - csúszott le egy árva könnycsepp arcomon.
-Ne rágódj ezen kérlek.Nem tudhattad. - törölte le arcom.
-Szeretlek teki.
-Szeretlek te majom. - mondta nevetve, majd megcsókolt.
-Egy terhes nő közelébe nem ajánlom, hogy ilyet csináljatok, főleg ha vezet.
-Jólvan anya. - kezdtünk el nevetni.

-Mi lenne ha ma áthívnánk a csajokat?
-Jó ötlet. Ha Madison beleegyezik már hívom is őket.
-Anya?
-Jöjjenek nyugodtan, van hely bőven.Itt is aludhatnak.
-Köszi mami. - mondtam nevetve majd odaugrándoztan anyához mint egy ötéves és egy puszit nyomtam homlokára.
-Te is kapsz kölyök. - mondtam anya hasának majd agyonpuszilgattam azt.
-Dilis. - mondta majd megölelt.
-Így szeretsz. - mondtam, majd megfordultam és láttam, hogy Ebony a pultnak támaszkodva könnyes szemmel néz minket.
Nagyon erős lány, én nem tudnám elképzelni az életem édesanyám nélkül ő pedig már ilyen fiatalon elvesztette a szüleit az egyetlen testvérét pedig elvonóra kellett küldenie.
-Gyere ide. - suttogtam a lány felé.
Mikor odaért hozzánk anyával szoros ölelésbe vontuk.

-Sziasztok!Gyertek beljebb. - köszöntem barátainknak, majd egyesével megöleltem őket.
-Gyertek! Ebony fent van.

Már jó ideje beszélgettünk, amikor Ashley felvetette a játék ötletét.
-Na akkor kezdem én. - mondta Ashley.
-Bobo drágám.Felelsz vagy mersz.
- Egy,mondtam már, hogy ne hívj így. Kettő, merek. - nevetett Ebony.
-Jólvan na még mindig tetszik.
Tehát.Nyomj egy lap danceet drága barátnédnek. - húzta perverz mosolyra száját a lány, mire mindketten gyilkos tekintettel néztünk rá.
-Na jó.
Ebony miután behozott egy széket és ráültetett a hangfalhoz sétált, majd bekapcsolta a Talking body-t, visszasétált hozzám, majd lassan elkezdte mozgatni a csípőjét a zene ritmusára majd pár másodperc elteltével az én ölemben folytatta produkcióját. Lágyan megcsókolt, kezét pedig pólóm alá vezette, míg az én kezeim mozgó csípőjén pihentek.
Éreztem, hogy testem bizsereg és szemem vörösödik, csodálkoztam, volna ha ez a produkció alatt nem következik be. Nem lett volna ezzel probléma ha beteszem a kontaktlencsém, de hehe...elfelejtettem.
A számnak vége lett, így sajnos a csodás műsornak is a többiek tapsoltak mi pedig visszaültünk eredeti helyünkre.
-Na baszki, átváltok leszkibusra. - mondta nevetve Ashley.
-Alycia már akkor is sejtettem, hogy vámpír vagy mikor azt a Jasper gyereket elrendezted, de most hogy vöröslik a szemed már a te szádból akarom hallani. - kezdtek el hangosan nevetni Michelleék, de amikor észrevették, hogy Ebony, Jessica és én nem nevetünk, lefogyott arcukról a vigyor.
-Valójában tényleg vámpír vagyok.Vámpír és gondolatolvasó.-láttam az arcukon a megszeppenést amin jót nevettem.
-Ne féljetek már, nem szívom ki a véretek.
-Vámpírok nem léteznek, se gondolatolvasók,nem bántásból. - mondta Amy.
-Tényleg az csajok. - szólalt meg Ebony.
-Az én kis szörnyem. - mondta nevetve Ebony, majd megcsókolt.