Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~22.rész~

-Ma már be kéne mennem a kórházba.-mondta Ebony.
-Már rég voltam bent.
-Hát figyelj,nem mondom, hogy örülök de tudom hogy neked ez fontos. - mondtam mosolyogva, mire Ebony közelebb hajolt majd megcsókolt.Az ölembe ültettem és úgy folytattuk csókunk.
-Khm...Menjetek szobára. - suttogot a háttérből anyám.
-Jó ötlet.-mondtam perverz mosollyal majd felálltam az ölemben ülő lánnyal együtt.
-Jaj én nem gondoltam komolyan. - mondta nevetve anya.
-De én igen. - mondtam.

***

-Gyönyörű vagy. - mondtam barátnőmnek miközben öltözött.
-Te sem panaszkodhatsz. - mondta majd közelebb jött és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Pár óra múlva jövök.
-Várj lekísérlek. - kaptam magamra gyorsan egy rövid nadrágot és egy sportmelltartót.
-Imádom ezt a szettet. - mondta Ebony ajkait perverz mosolyra húzva.
-Tudom. - kacsintottam rá.

-Biztos ne vigyelek el?
-Biztos.Mostanában mindenhova hurcolod a seggem, kell már ez a kis séta.
-Rendben.De bármi van hívsz.
-Rendben főnökasszony. - mondta egy búcsú csók után.

Miután Ebony elment  anyához indultam a konyhába. Anya épp vágott valamit amikor furcsa érzés járta át testem és vette át felette az irányítást.

Madison szemszöge:

Épp készítettem elő a húst az ételhez amikor a kés a kezembe futott és elég mélyen sikerült bevágnom a kezem.Sebtapaszért indultam amikor egy vérvörös szemű Alyciával találtam szembe magam. Itt már tudtam, a vámpírrá válásának következő fázisa megérkezett.
Egy ideig csak némán néztünk egymás szemébe  amikor is Alycia tekintetét a vér áztatta kezemre vezette, majd egy hirtelen mozdulattal leszorított.
-Alycia. Kislányom. - mondtam fülébe súgva.
A lány szorosan hozzám simult majd hátam mögül a pultról elvett egy kést.Lassan a kezemhez eresztette és próbálta tovább vágni a kezem, ami nem ment  neki mivel volt annyi erőm, hogy visszaszorítsam.
-Alycia Hills térj magadhoz. - vettem erőt magamon és felpofoztam.
Alycia dermedt arccal lépett hátra, majd mikor a kezében lévő késre tévedt tekintete elejtette azt majd zokogni kezdett.

Alycia szemszöge:

Arra eszméltem fel, hogy anya felpofoz. Lassan a kezemre néztem amiben egy konyhakést szorongattam. A kést elengedtem, majd zokogni kezdtem. Mikor tekintetem anya véres kezére tévedt zokogásom csak felerősödött.
-Mit tettem?
-Shh kicsim. Nem történt semmi - ölelt meg anyukám.
-Csak elvágtam a kezem és te meg simán egy új ponthoz érkeztél és meg kell tanulnod nem elveszteni az eszed ha megérzed a vér szagát. Még nem tudod kezelni így nekem támadtál de mint látod nincs bajom. - mondta teljesen nyugodtan ami kissé engem is megnyugtatott.

Hosszú idő után először kettesbe voltam anyával amit ki is használtunk és hosszasan beszélgettünk.Félreértés ne essék imádom a családom és Ebonyt is, sosem gondoltam volna hogy a szerelem így elvakít és boldoggá tesz de jól esik most hogy kettesben lehetek anyukámmal.
-Anya. Most már evezzünk komolyabb vizekre.
-Megijesztesz.
-Félek.
-Mitől.
-Nem mondtam nektek. De a plázában.
-Mi volt a plázában?
-Bármerre mentünk volt valaki. Egy ember talpig feketében és csuklyában.
Mindig engem nézett.
-És aznap este támadtak rá Ebonyra. - mondta anya ijedten.
-Igen. Nagyon aggódom. Mi ez az egész anya? - gördült le arcomról egy könnycsepp.
-Nemtudom kicsim. De amíg nem jövünk rá nem járkálhattok egyedül. Főleg Ebony, mert te meg tudod magad védeni a képességeidnek köszönhetően, de ő nem. És most mejünk érte mert rossz előérzetem van.
-

Ami azt illeti nekem is.
Felpattantunk a kanapéról, felkaptuk a kocsikulcsot és mentünk is a kórház felé azon az útvonalon amelyiken Alycia szokott járni.
Mikor már ötödször hívtam és nem vette fel nagyon dühös lettem.
-Miért nem tudok előre gondolkodni?! - kiáltottam dühösen
-Ne hibáztasd magad Alycia.

Amint a kórházhoz értünk kiszáltam a kocsiból és rohantam az épületbe majd az osztályra ahol Ebony önkénteskedik.
-Jó napot! Ebony Fieldset keresem. Itt van még? - kérdeztem a recepcióstól.
-Jó napot! Nem, már vagy 15 perce elindult.
-Köszönöm. - mondtam, majd kirohantam a kórházból.

-15 perce elindult. - mondtam anyának sírva, majd beszálltam az autóba és Ebony keresésére indultunk.
-Minden rendben lesz. - próbált nyugtatni anya.

Mikor már mentünk egy ideje megláttunk valamit az út közepén. Pontosabban valakit.
Az úton Ebony feküdt. Összeverve.