Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~15.rész~

*Reggel*
Hamarabb keltem,mint Ebony.A lány még békésen aludt.Gondolatok ezrei cikáztak a fejembem.Hogy mennyire hálás vagyok,hogy az enyém lehet.Hogy mennyire szeretem,mennyire csodálatos.És hogy egyáltalán megérdemlem én Őt?Nagy nyugodtságomban anya kopogása zavart meg.
-Gyere.-mondtam halkan,nem törődve azzal,hogy Ebony fejét nyakamba fúrva alszik.
-Kicsim.-mondta majd megállt egy pillanatra amikor meglátott minket.
-Nagyon édesek vagytok.-erre csak rámosolyogtam.
-Nézz az órádra.-mondta nevetve.
10:34
-Basszus.-kiáltottam el magam amire Ebony felriadt.
-Mi történt?-kérdezte halkan,majd engem követve felült az ágyon.
-Elaludtunk.-mondtam,mire az órára nézett.
-Jó akkor én ma nem megyek suliba.-jelentette ki nevetve,mire én anyára néztem aki csak bólintott és elhagyta a szobám.
-Ajtóó.-kiáltottam utána amire csak nevetve visszajött és becsukta szobám ajtaját.
Visszafeküdtünk,összebújtunk majd beszélgetni kezdtünk.
-És mit csinálunk ma?-kérdezte a gyönyörű lány.
-Hát,nem tudom.Lenne pár ötletem.-húztam perverz mosolyra ajkam.
-Perverz.-mondta nevetve.
-Mondjuk mit szólnál hozzá,ha bemutatnám a barátaim.
-Ez remek ötlet,viszont ezt is csak suli után tudjuk végrehajtani mivel gondolom ők is suliba vannak.-mondtam nevetve.
-Mondanám,hogy én is bemutatom őket,de mindet ismered.
-Jessica az egyetlen barátod?-kérdezte meglepetten.
-Meg anya,apa és a bátyám.Ők is szinte a barátaim.
Régen sem voltam az a barátkozós típus.És velem sem akartak barátkozni.De amikor jött ez a sulin belüli ismertség,rengetegen akartak velem hirtelen jóba lenni,így rengeteg érdekbarátom lett.És naív voltam.Mindenkinek bedőltem,sokat csalódtam és egyre kevésbé bíztam meg az emberekben.Egyébként most így belegondolva sokkal jobban jártam.Nem kell mindenkinek magyarázkodnom magammal kapcsolatban.Egy embernek kell elmondanom ki is vagyok valójában,és még neki is nehéz lesz.
-Várj.-vágott közbe.
-Csak én tudok a dolgokról?-kérdezte.
-Igen csak te tudsz.
-Wow.-mondta.
-Egyébként,a buli napján tudtam meg.Tudni kell rólam,hogy évente egyszer ha én beteszem a lábam bármilyen buliba.És aznap csak azért mentem el,mert lesokkoltam a hírektől és úgy éreztem kikapcsolódásra van szükségem.Viszont örülök,hogy akkor elmentem,mert megismertem életem szerelmét.-mondtam őszintén amire a lány csak közelebb hajolt és megcsókolt.Persze ezt a pillanatot is meg kellett zavarni.Anya kopogás nélkül rontott be az ajtón.
-Lányok gyert..öhm.Elnézést csak azt akartam,hogy őő mit akartam?Jaa gyertek enni.-beszélt össze vissza zavarában.
-Rendben anya.Még elkészülődünk és megyünk.-mondtam.
-Na gyere babám.Öltözzünk.-mondtam Ebonynak nevetve aki szintén kuncogott.
-Mit vegyek fel?-kérdezte.
-Ami kényelmes.
Elővette a szekrényből a ruhát és vetkőzni kezdett előttem.Nem tudtam megállni,hogy ne nézzem.Nekidőltem a szekrényemnek,majd úgy néztem drága barátnőm csodálatos testét amit már csak egy csipkés francia bugyi és melltartó borított.Éreztem,hogy a testem bizsereg,így tudtam,hogy szemeim már vöröslenek.
A lány még háttal állt nekem,majd megszólalt.
-Ne bámulj már.-mondta nevetve.
-Túl csodálatos a tested ahhoz,hogy ne bámuljalak.-mondtam,mire a lány már felöltözött és felém fordult.
-Öhm Alycia.
-Hm?
-Tudsz róla,hogy vörös a szemed?
-Igen.Érzem.És tudod miért?-kérdeztem,majd közeledni kezdtem felé.
-Miért?
Odaértem hozzá,majd kezeim derekán helyeztem el,ő pedig a nyakamon.
-Anya azt mondta.Lesz idő amikor imádni fogod,hogy vörös a szemem.Ugyanis akkor vörösödik be,ha dühös vagyok,szomorú,boldog vagy esetleg vágyom rád.-mondtam szinte suttogva füléhez közel amikor éreztem,hogy teste megborzong.
Elégedett mosolyra húztam szám,majd újra szekrényem felé fordultam.Én is felöltöztem,majd fogat mostunk és összekulcsolt kezekkel indultunk meg a konyha irányába.
-Na végre.Mi tartott ennyi ideig?-kérdezte anya.
-Semmi különös.Csak elkészülődtünk.-mondtam amikor láttam,hogy anya egy "na erről még beszélünk" mosolyt küldött felém majd nekiláttunk a reggelinek.
-Köszönjük anya.-mondtam majd indultunk fel a szobámba.
Amint beértünk a szobámba Ebony az ajtónak lökött,majd szenvedélyesen megcsókolt.Hosszú percek után ajkaink elváltak.
-Hű de vad valaki.-mondtam kacéran,majd leültem az ágyamra.
Ebony is így tett,csak nem az ágyon,hanem az ölemben foglalt helyet.
-Akkor ne indíts be ennyire és nem leszek vad.-mondta ajkaimra suttogva,majd megcsókolt.