Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~28./2 rész~

Ebony szemszöge :

A könnyes búcsú után végigsimítottam gyönyörű jegygyűrűmön, majd levettem ujjamról és Madisonra bíztam.
-Terád is vonatkotik, hogy éppségbe érj haza.-mondta Madison könnyeivel küszködve.
-Éppségbe hazahozom a lányod és magamat is. - mondtam, majd megöleltem őket.
-Akkor én is megyek.Sziasztok!
Miután elköszöntem, a tervhez méltóan kimásztam az ablakon ahol Joel várt.
-Készen állsz? - kérdezte.
-Amennyire csak lehet. - mondtam, majd lenyeltem a gyógyszert amit a kezembe nyomott.

-Indulhatunk? - kérdezte a kocsiban ülve.
-Igen, induljunk már. - kezdtem egyre idegesebb lenni.

A helyszíntől nem messze leraktuk a kocsit, majd magamhoz kaptam az íjam a nyilakkal és futottunk is a megbeszélt ponthoz.
Alycia már ott volt, és az anyjával beszélt. Ahogy sejtettük, Linda nem volt egyedül. Hozott magával 10 csatlóst.
Én felhúztam az íjam és készenlétbe álltam a lövésre közben rezzenéstelen arccal néztünk a történteket.
Egyszer csak azt láttuk, hogy Alycia a fejéhez kapott szemeit pedig összeszorította.Eközben Linda közelebb lépett, majd hatalmasat ütött hasába .Alycia felnézett, majd ököllel adott egyet Linda arcába. Linda hátralépett ezzel utat adva csatlósainak akik egyből a lányra támadtak. Alycia körülbelül 5 percig folyamatosan védte ki az ütéseket, majd egyre csak gyengült és pár perc után a földre rogyott.
-Lövök Lindára. - mondtam, majd a nőre céloztam, aki 30 másodperc után a földön hevert. Gyorsan lelőttem Alycia támadóit, majd elkeztünk futni felé.
Már az ájulás határán volt, és látszott rajta, hogy nem sokáig bírja és nem tudja kik vagyunk.
-Alycia. Kicsim. - rohantam oda hozzá, hogy elkapjam oldalra zuhanó testét.
-Mind meghalt. - mondta Joel miután megnézte az összes támadó pulzusát.
-Rendben lesz ne aggódj. - mondta Joel mosolyogva amikor meglátta a  szememből lehulló könnycseppeket.
-Hozd Lindát és menjünk haza. - utasítottam Joelt, majd felkaptam szerelmem menyasszony pózba.

-Mehetünk. - mondta Joel miután leparkoltunk a ház előtt.
Joel felkapta Lindát én pedig Alyciat majd úgy indultunk az ajtó felé.

-Drágám. - sírva borult nyakamba Madison miután meglátott minket.
-Mi van Alyciaval?
-Elájult. Minden rendben lesz. - mondta Joel miután beléptünk az ajtón.
-A pince elő van készítve?-kérdezte Joel.
-Igen.
-Kikötözöm, beadom neki a szérumot és itt vagyok.
-Milyen szérumot? - kérdezte Madison.
-Amitől nem tudja használni a képességeit.-mondta majd Johnnal együtt a pincébe indult.

-Mi történt?Van itt valaki? - hallottuk meg Alycia hangját amire rögtön hozzá siettünk.
-Kicsim.-mondtam sírva, mikor mellé ültem.
-Ebony. - mosolygott rám.
-Hogy kerültem haza?
-Úgy, hogy van egy csodálatos menyasszonyod aki ha nem indít külön akciót, -nevetett fel egy picit.
-Akkor most lehet itt se vagy. - mesélte Madison.
-Féltem, nem akartam, hogy bajod essen. Joellel kiterveltük, hogy mikor elmész itthonról én kimászok az ablakon ahol Joel fog várni egy gyógyszerrel aminek köszönhetően nem éreznek meg Lindáék. Aztán elmentünk a helyszínre és ott pedig lelőttem Linda csatlósait mérgezett nyíllal, Lindát pedig egy altatóssal, hogy te dönthess az életéről.
-Büszke vagyok rád. - mondta Alycia könnyes szemekkel.
-Köszönöm, hogy segítettél.
-Nincs mit köszönnöd rajta.
-Szeretlek, és az a feladatom, hogy megvédjelek. Te rengetegszer segítettél rajtam, ha bajban voltam. Most rajtam volt a sor.
-Szeretlek. - mondta, majd megcsókolt.