Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~21.rész~

-Ez egy...
-Igen.Jól látod.
-Felcsatolhatós. - mondta a lány vér vörös arccal.
-Piros az arcod kis teknős. - mondtam fölé kerekedve.
-Neked pedig a szemed. - húzza mosolyra száját.

***

-Szeretlek Alycia. -mondta, majd megcsókolt.
-Én is szeretlek Ebony.
Pár perc múlva már a lány egyenletes szuszogását hallgattam.
Nem tudtam aludni.Mostanában egyre kevesebbet alszom és teljesen fitt és kipihent vagyok.Ezért jó a  vámpír lét.
Óvatosan kimásztam barátnőm karjai közül, majd az ebédlőbe sétáltam.
A nappaliba érve anyával találtam szembe magam, majd pár percel később apa is kilépett a konyhából.
-Hát ti?-kérdeztem.
-Beszélgettünk.-mondta anya.
-Ahhaaa.És miért pont a nappaliban?-nevettem el magam.
-Mert nem a szobátok mellett van. - nevetett már apa is.
-Hupsz.-vakartam meg tarkóm nevetve.
-De mi járatban kislány? - kérdezte anya.
-Egyre kevesebbet alszom, és nem hiányzik.Lassan lehet egy percet se kell aludnom.Olyan fura ez az egész.-mondtam összezavarodva.
-Tudom kicsim, de hozzá kell hogy szokj.-mosolygott rám édesanyám amikor egy sikolyt hallottunk meg szobám felől.
-Ebony. - kiáltottam fel megijedve majd szobám felé futottam, szüleim pedig utánam.
A szobába érve felcsaptam a lámpát majd remegő barátnőmhöz futottam.
-Jézusom, Ebony. Mi történt?-kérdeztem sírva, mikor megláttam arcán ékeskedő vágást.
-Éhn...arra kheltem, hogy...-hangja remegett a sírástól.
-Hogy?
-Hogy lefhognak, és a szám befogják...Azhtán megvághtak ésh mikhor sikítottham mhár nem volt itt shenki csak ti.-zokogott barátnőm.
-Többen voltak picim? - kérdeztem, miközben magamhoz szorítva simogattam.
-Nemthudohm.
-Shh picim.Minden rendben lesz.Most lemegyek kötszerért és itt vagyok, rendben?Addig anyáék itt maradnak veled.-mondtam majd lerohantam a lenti fürdőbe, megkerestem az elsősegélydobozt és a mosdókagylónak támaszkodva zokogni kezdtem.
-Kislányom.-jött pár perc múlva utánam anyukám,majd ölelésbe húzott.
-Minden az én hibám.Ha fent maradok vele ez most nem történik meg.
-Nem a te hibád kicsim.Sajnos most megtörtént, de ügyelünk rá, hogy mostantól teljes biztonságba legyen.
-Én vagyok a célpont igaz?-kérdezem szomorúan mikor hátrébblépek.
-Valószínűleg.De ne keseredj el.Meg fogjuk oldani.Közösen.Nem lesz semmi gond.Ígérem.Viszont most menj vissza a barátnődhöz mert nagyon ki van szegény.

-Itt vagyunk picim.-mondtam majd adtam egy puszit homlokára.
Szerencsére a vágás nem mély, így orvoshoz se kell mennünk.
Ebony sajnos eléggé sokkos állapotba került amit meg is értek.
Próbálom nyugtatgatni,több kevesebb sikerrel.

*reggel*

Borzasztó esténk volt.Ebony szinte csak sírt.Alig aludt valamit.
-Jó reggelt kis teknős. - mondtam, majd megcsókoltam.Nem mondott semmit, csak hozzámbújt.
-Gyere menjünk le enni valamit.
-Előbb szeretnék átöltözni,és lefürödni.
-Rendben, menj csak.Addig itt megvárlak.
-Ha szeretnél bejöhetsz.-mondta mosolyogva.
-Biztos ezt szeretnéd?
-Nem vagyok ellene.-mondta,majd utána mentem.
Levetkőztünk majd beálltunk a zuhany alá.
-Gyönyörű vagy mondtam már?-nem válaszolt, csak elpirulva nyakhajlatomba dőlt és átkarolta derekam,majd pár perc elteltével ajkaimra tapadt.

Miután elkészülődtünk lementünk a konyhába ahol anya már reggelivel várt minket.
-Jó reggelt lányok!
-Jó reggelt!
-Hogy vagy Ebony? - kérdezte anya.
-Jól vagyok,csak tegnap kicsit sokkoltak a történtek.
-Mindannyiónkat sokkolt.-megállt egy percre majd folytatta.
-Az a helyzet, hogy Alycia a mai naptól kezdve magántanuló.-jelentette ki anyám könnyedén.
-Úgyhogy ha gondolod Ebony elintézem, hogy te is az legyél.Jobb lenne mindkettőtöknek.-mosolygott anya.
-Megtennéd?
-Intézem. - mondta, majd elhagyta a konyhát.
-Azthiszem beszélnünk kéne Jessel és Michellékkel.
-Fogunk ne aggódj.