~6.rész~

1.2K 54 4
                                    

-Gondoltam.-mondtam,majd folytattam,ismét.
-Aztán szarrá vertem Jaspert.Miután elájult,elbambultam a csajon.Gyönyörű arcán,elbűvölő szemein,formás testén..-észre se vettem,hogy konkrétan anyámnak áradozok egy csajról akit ma láttam életemben először,és lehet utoljára is.
-Aztán mikor megkérdeztem jól-e van dadogva mondta,hogy igen aztán elfutott.Mi az?-kérdeztem anyától,ugyanis úgy vigyorgott rám,mint valami óvodás aki várja a nyalókáját.
-Neked bejön ez a csajszi.-mondta ki egyszerűen még mindig vigyorogva.
-Lehet.-mondtam őszintén.
-Mindig panaszkodtál,hogy nem találod a szerelmet,s közben bele se gondoltál abba,hogy ez lehet azért van mert a saját nemedhez vonzódsz.
-Tehát nem is borulsz ki vagy ilyesmi?
-Miért borulnék ki?A gyermekem akit mindennél jobban szeretek azt szeressen akit akar,és azzal legyen boldog akivel szeretne.Ha te az életed egy nővel szeretnéd leélni,vele szeretnél családot alapítani mert vele vagy boldog,elfogadom.Nekem csak az számít,hogy boldog legyél.És ha te boldog vagy,én is az vagyok.-mondta őszintén.
Meghatódtam anya szavain.Igaz vér nem köt minket össze,de a világ legboldogabb embere vagyok,hogy megismertem egy ilyen csodálatos nőt akit édesanyámnak nevezhetek.
-Köszönöm.-mondtam szipogva majd megöleltem.

*reggel*

Előbb felkeltem mint anya.Gondoltam lemegyek és készítek reggelit.Épp tálaltam a reggelit,amikor mocorgást hallottam az emeletről,majd anya a bátyámmal együtt jelent meg a konyhában.
-Szia kicsim!-köszöntött anya egy szomorú mosollyal.
-Szia prücsök!
-Mondtam már,hogy ne hívj így.-mondtam megjátszott sértetséggel bátyámnak.
-Jólvan na.-mondta bátyám.
-Mikor megyünk apához?-kérdeztem anyától mikor minden az asztalhoz ültünk és enni kezdtünk.
-3-kor indulunk.
Nem szóltunk többet.Mindenkin érezni lehetett a szomorúságot,ami nem meglepő.
Megreggeliztünk,elmosogattam,majd bevonultam a szobámba.

*a kórházban*

Kiszálltunk a kocsiból,bementünk a kórházba,majd a recepcióhoz mentünk.
-Jó napot!-köszönt illedelmesen anya.
-Jó napot!-köszönt a nő anyámra mosolyogva.
-Miben segíthetek?-kerdezte.
-A férjemnek tegnap balesete volt.
-Egy nevet kérhetek?
-Ryan Hills.
-A folyosó végén 28-as szoba.
-Köszönjük.-mondta anya,majd a szoba felé indultunk.
Ahogy beléptünk apát gépekre kötözve láttam meg.Nagyon rossz volt így látni.Szemeim megteltek könnyel,és sírni kezdtem.Ezzel anyáék se voltak máshogy.Pár percig még így álltam és néztem apát mikor az ajtó nyitódott,és hátam mögül egy ismerős hangot hallottam.
-Jó napot!Csak azért jötte...
Megfordultam és a vér megfagyott bennem ahogy megláttam ki áll előttem.De ahogy észrevettem nem csak engem lepett meg a találkozás.A lány megfagyott és csak bámult akárcsak én őt.
-Hát te?-kérdeztem.
-H-hát ömm itt dolgozom.-dadogott ismét.Eszméletlenül aranyos amikor dadog.
-Dee én csak annyit szerettem volna,hogy a főörvos várja önöket az irodájában.-majd ezzel rohant volna ki.Gyorsan kapcsoltam majd elé futottam.
-Hé,várj már.A múltkor is elrohantál.Legalább a neved mond meg.
-Ebony...Ebony Filds.
-mondta megszeppenve.
-Tehát Ebony.Úgy érzem beszélnünk kéne.
-7-re gyere a New York kávézóba.
Majd ezzel kirohant a teremből.
-Ez meg mi volt?-kérdezte anya mosolyogva.
-Ő az a lány akiről meséltem.-mondtam fülig érő mosollyal.
Bátyám csak értetlenül nézett,de egy "mindent elmesélek"-el lezártam a témát. Anya beszélt a főorvossal.Apának nem lett nagyobb baja.Eltört a lába és erősen beütötte a fejét.Így nincs életveszélybe,ennek hallatán kicsit megnyugodtam.
Egy valami nem hagyott nyugodni.Ebony miért futott volna el most is előlem?Ennyire ilyesztő lennék?Gondolatmenetemet anya szakította meg.
-Min gondolkodsz ennyire?Csak nem Ebonyn?-kérdezte vigyorogva.
-De...Rajta gondolkodtam.Nem értem ezt a lányt.Ha nem állíttom meg ma akkor másodjára is meglép.Főleg azok után,hogy "megmentettem"-mutattam idézőjeleket a kezemmel.
-Olyan mintha félne tőlem,pedig én próbálok kedves lenni.
-Adj neki időt.Ma szépen beszélgettek és ezt is megkérdezed tőle.
Hazaértünk.Még csak 4 óra,de elkezdtem készülődni.
Le akartam nyűgözni,így egy fekete farmert és egy fehér inget vettem fel.Lefürödtem,fogat mostam,a hajam megmostam,majd kivasaltam.Kicsit sminkeltem,majd mentem a kávézóhoz.

Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora