Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~4.rész~

Pár percig még sokkolódva néztem magam elé,majd rámosolyogtam szüleimre és elhagytam a nappalit.
Nagyon nehéz elhinni,hogy ez a valóság és ez velem történik.
Buli meghívásokat nem csak személyesen,de üzenetben is szoktam kapni.Úgy éreztem most jól esne egy kis kikapcs,így megnéztem a ''meghívóimat",majd a kiválasztott emberkének dobtam egy üzit,hogy ott leszek.Felhívtam Jesst,hogy el-e  jön velem amire a válasza természetesen az volt,hogy jön.Leraktam a telefont,majd elkezdtem készülődni.

Eléggé fiús stílusom van,és nem szeretem a szoknyákat/ruhákat.De ma valahogy mégis ruhát volt kedvem felvenni.
Így kiválasztottam az egyetlen egyberuhám ami egy egyszerű,ujjatlan,fekete,testhezsimuló darab.A ruhám egy fekete szilonharisnyával és a bőrdzsekimmel párosítottam.
Elmentem fürdeni fogat mostam,sminkeltem,magamhoz kaptam a táskám ,és indultam is le anyáékhoz.
-Hú de csinos valaki.-mondta anyukám szemét rajtam pihentetve.
-Hova készülsz kicsim?-kérdezte apa.
-Úgy gondoltam bulizok egy kicsit.
-Kivel mész?-kérdezte anya.
-Jess.
-Kicsim remélem tudod,hogy...
-Nem mondok el neki semmit.-vágtam anyukám szavába,majd egy mosolyt küldtem felé  és indultam Jessért.
Mikor már a házuk előtt álltam becsengettem,s az ajtó előtt vártam a lányra.
Pár perc múlva Jess kilépett az ajtón és tátott szájjal felém nézett.
-Uram atyám.Alycia Hills ruhában?!-kiáltott fel.
-Ilyen is kell.-mondtam neki nevetve.
-Dögös vagy csajszi.
-Köszönöm Jess.
Gyalog mentünk így az úton még beszélgettünk,és sajnos szóba jött az amitől a legjobban féltem.
-Na és,hogy érzed magad a szakítás után?-kérdezte mosolyogva,de amint meglátta merev arcom mosolya egyből lehervadt arcáról.
-Mond,hogy szakítottál vele.-mondta mérgesen.
-Megpróbáltam.-adtam rövid választ.
-Mi az,hogy megpróbáltad?Jézusom Alycia mond,hogy nem bántott.
Ezután hallgattam,s utat engedtem könnyeimnek.Akármennyire is fájt a dolog próbáltam mindenkinek aki tudott róla azt mutatni,hogy jól vagyok és minden rendben,miközben semmi sem volt úgy.Jasper az eset óta nem keresett,ami fura de nem bánom.
-Alycia.-szólalt meg Jess aggódva,mire rá emeltem tekintetem.
-Bántott?
-Nem.-mondtam.
-Akkor miért sírsz?Mondtam már,nekem nem tudsz hazudni,nem véletlenül vagyok a legjobb barátod.
Tehát?Mi történt Alycia?-kérdezte,majd egy könnycsepp csordult ki szeméből.
-Üljünk le.-mondtam,majd leültünk egy útba eső játszótér padjára.
Elmeséltem neki a történteket,mire arca egyszerre mutatott dühöt,szomorúságot és együttérzést.Pár percig még ültünk a padon majd Jess törte meg a csendet.
-Még mindig akarsz bulizni?-kérdezte lehangoltan.
-Naná,mindkettőnkre ráfér.-mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott.
Folytattunk utunkat a buli helyszínéig.

*a buliban*

Nem vagyok az a táncolós fajta,így most sem táncoltam.Jess előbb eltűnt a tömegbe valami szépfiúval,így egyedül maradtam,és iszogattam a piám.Néztem a sok táncoló fiatalt,amikor is a tömegben megakadt a szemem egy lányon akit egy ismerős alak ráncigál a WC felé.Gondolkodás nélkül rontottam a tömegbe és kezdtem keresni az ismeretlen lányt....és a pasimnak nem mondható szemétládát.
Nos igen,ahogy közelítettem feléjük egyre jobban láttam,hogy a fiú aki a lányt ráncigálja az nem más,mint Jasper.Amint ebben megbizonyosodtam mérhetetlen düh fogott el és egyre gyorsabban futottam feléjük.