Ismert mégis ismeretlen /Befejezett/

~28./1 rész~

Alycia szemszöge:

Amint kiléptem a lakásból felpattantam a motoromra, mert időközben az is lett majd egyenesen apám halálának helyszínéig hajtottam.
Joellel tegnap felkutattuk a pontos helyszínt így könnyen odataláltam.
Mikor megérkeztem a hívatóm már ott volt. A társaival együtt. Ahogy sejtettem.
-Megérkezett az én drága kislányom. - csapta össze kezeit anyám, aki meglehetősen jól tartotta magát.
-Mindened vagyok, csak nem a lányod. Azzal már elkéstél.
-Mit akasz tőlem? 17 év után rámtaláltál?
-Mit akarok tőled? Az életed, de előtte a szeretteidét. - mondta öntelt mosollyal.
-Soha nem kapod meg. - mondtam, amint éreztem hogy szemem vörösödik fogaim pedig előbújnak.
A fejemhez kaptam, mert rettenetesen elkezdett fájni. Szemeim összeszorítottam, majd egy öklöt éreztem meg a gyomromban.
-Na mi van kicsilány? Azt gondoltad anyuci nem mer megütni?
Nem válaszoltam, csak ránéztem, és öklöm arcán landolt.
Amint megütöttem a csatlósai rögtön nekem támadtak.Egy jó ideig kivédtem az ütéseiket, de mikor már fáradtam, egyre több testrészemen éreztem ütéseiket.
Mikor már vesztettem el a reményt földre rogytam, majd nem éreztem több ütést testemen. Lassan felnéztem, megláttam az engem körbevevő ájult emberek testeit.Köztük Lindáét, az anyámét.
Halk mocorgást hallottam a bokrok mögül, majd egy nő és egy férfi homályos alakját véltem felfedezni. Hogy kik ők és mit akarnak, arról fogalmam sincs.

Sziasztok.
Ahogy láthatjátok egy nagyon rövidke résszel jöttem, éppen ezért még ma fél 9 körül hozom a folytatást.❤️❤️