Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Nem tehetjük meg

Szerda van. Szóval jön Mr. Parker. Félek, hogy Anthony valamit fog vele csinálni, viszont én meg nem akarom látni. Hétfő óta ki sem mozdultak a szobából, csak néztem ki a fejemből. Anthony kivett két hét szabadságot. A tegnapi nap iszonyatosan gyorsan eltelt. A hétfői eset óta beszélni sem beszélek nagyon. A szüleim sem kerestek, Anthony szülei sem voltak itt karácsony óta.
- Életem, gyere enni! - kiáltott Anthony a konyhából, de nem mentem le. Az ablaknál ültem és néztem ki a fejemből. - Kérlek, Jasmin. Egyél legalább egy kicsit. Beteg leszel és nem szeretném, ha az lennél, szóval egyél. - mondta mostmár mögöttem állva. Ránéztem, majd nemlegesen megráztam fejemet. - Ne csináld ezt kicsim. Tudom, hogy nagyon megijedtél hétfőn, de soha többet nem fog előfordulni. Nem hagyom. Még a közelébe sem fogsz kerülni ennek az alaknak. A kedvencedet csináltam. Gyümölcslevest, gyrost és brassóit, plusz desszertnek nutellás palacsintát. Tudom hogy szereted és nem tudsz ellenálni ezeknek az ínycsiklandozó ételeknek... Főleg, hogy én készítettem el nekem. Egy jóképű, szexi, barna hajú, barna szemű pasi. Akiért mindennél jobban odáig vagy és nagyon nagyon szereted, ahogy ő is téged.
Mellkasomtól leeresztettem lábamat, megfogtam Anthony kezét, majd elindultunk a konyhába. Ekkor megszólalt a csengő.
- Anthony! - suttogtam remegő hangon, könnyes szemekkel.
- Ne félj! Be van zárva a kapu is és a bejárati ajtó is. Ha be akarna jönni, akkor sem tudna. Egy idő után még fogja unni és elmegy.
Szorosan odabújtam a fiúhoz és vártuk hogy elmenjen Mr. Parker. Körülbelül 10 percig próbálkozott, majd láttuk, ahogy elhajt autójával.
- Mi lesz, ha egyedül leszek itthon és akkor jön. És nem egyedül... És az lesz, mint az álmomban... Csak nem tudom megvédeni magam és...
- Sssshh... Nem fog megtörténni. Szeretnéd, ha feljelentést tennénk ellene? Habár nem vagyok olyan jó jogból...
- A bátyám ügyvéd lesz... Most végzős... De ha megtudja, tuti, hogy csinálna vele valami hülyeséget.
- Együnk inkább, majd megbeszéljük később.
- Rendben. - sóhajtottam.
...
- Elmegyek fürdeni, te nem mész? - kérdezte Anthony.
- Mindjárt megyek, csak megnézek valamit a laptopodon.
- Oksi, de siess! - kacsintott rám.
- Sietek életem!
Megnyitottam Shawn Mendes hivatalos honlapját, ahol a koncertre lehet jegyet venni. Még nem fogytak el, viszont nem vehetek le pénzt a számlámról. Aaahhggrr... Beszélnem kell a szüleimmel. Gyorsan fel is hívom őket, hátha jutok valamire.

- Szia Kicsim! Hogy vagy?
- Szia anya, jobban vagyok valamennyivel...
- Na örülök neki! Mikor jöhetsz ki?
- Még nem tudom.
- Rendben, majd szólj, hátha otthon leszünk és el tudunk menni érted.
- Jó... Lehet egy kérdésem?
- Persze!
- Nem lehetne elintézni, hogy mielőtt betöltöm a tizennyolcadik életévemet, hozzá tudjak nyúlni a bankszámlámon lévő pénzhez?
- Öhm... Nem hiszem. Miért?
- Csak kérdeztem... Köszi, szia.
- Szia.

Annyira tudtam, hogy nem lesz ebből semmi. Sosem fogok eljutni egy koncertjére sem.
Gyorsan lecsuktam a laptopot, majd elmentem fürdeni. Miért nem tudok eljutni egy koncertjére sem? Pedig megtehetném. Jó, ez most úgy hangzott, mintha felvágnék anyámék pénzével, de egyáltalán nem. Annyira rossz azt látni, hogy fake fanok ezrei állnak ott az első sorban és éneklik az ismertebb számait, de ha már egy Bad Reputationt vagy Rosest kellene énekelniük, már bajban lennének... Elegem van! Miért nem jön össze nekem semmi? A csaladom egy nagy nulla... Jó, Anthony is már a családom része és mindennél jobban szeretem őt, de most nem rá gondoltam. Hanem a szüleimre.

- Jasmin, nem jössz még? - kopogott be a fürdőbe a barátom.
- De, mindjárt. - éppen szálltam ki a kádból, mikor észrevettem, hogy nem hoztam be magammal sem ruhát, sem pedig törülközőt.
- Anthony!!!
- Baj van?
- Nincs bent se törülköző és ruhát sem hoztam be... Tudnál nekem hozni?
- Persze, pillanat.
- Siess, mert megfagyok!
- Bemehetek? - kopogott.
- Gyere, de ne nézz ide!
- Úgy lesz!
Bejött a fürdőbe, de ahogy közeledett felém, a kádból kifröccsent vízben elesett, és pont elém érkezett.
- Bocsiii! - nyújtotta felém a pizsamámat és a törülközőt.
- Miért te kérsz bocsánatot? Én fröcsköltem ki a vizet, így miattam estél el. Az én hibám, szóval én kérek bocsánatot...
- Semmi baj nyuszi! - nyomott egy puszit a nyakamra, majd kiment a fürdőből.
Gyorsan megtörülköztem, felöltöztem és kimentem hozzá.
- Jasmin?
- Mondjad.
- Hívtak a szüleid.
- Aah, de jó! Pillanat és jövök! - megfogtam a telefonomat és kimentem a teraszra.

- Szia Jasie! Lehet, hogy el tudjuk intézni, hogy valamennyivel előbb hozzáférhess, de ez még nem biztos.
- Tényleg?!?! Köszönöm!!!
- Nem biztos, ne éld bele magad.
- Jó sziaa!

Befutottam a szobába, majd bebújtam Anthony mellé.

- Na minek örülsz ennyire?
- Semminek... Jó éjszakát macii! - nyomtam egy puszit orrára és oldalamra feküdtem.
- Ennyi? Komolyan? Az orromra? Na mindegy... Jó éjszakát! - hozzámbújt, majd egy idő után csókokat nyomott nyakamra.
- Tudod, hogy ez a gyengepontom...
Nem mondott semmit, folytatta tevékenységét. - Direkt csinálod... - sóhajtottam.
Egy ideig hagytam, hogy egész nyakamat megjelölje, aztán odafordultam felé és megcsókoltam. Anthony felém tornyosult és felsőmet levéve mindenhova apró puszikat nyomott. Hasamon helyenként nyomokat hagyott, amiktől kirázott a hideg.
- Ne... Ezt nem... - nem bírtam folytatni, mert visszatért nyakamhoz és a vékony bőrt újból szívni kezdte. Nem bírtam tovább. Kimásztam alóla, helyemre löktem majd ráültem ágyékára. Levettem pólóját, majd a hasán lévő kockáit kezdtem el cirógatni körmeimmel, amitől kirázta a hideg. Lassan elkezdtem mozogni rajta és a nyakára cuppantam. Kezeit fenekemre vezette, amibe időnként bele is mart. Egyre gyorsabban kapkodtunk levegő után, de mielőtt történt volna valami komolyabb dolog, leszálltam róla és oldalamra feküdtem. Nem volt helyes, amit tettem. Még nem vagyok tizennyolc éves. Addig ez illegálisnak számít.
- Ez... Most... Komoly...? - kérdezte Anthony.
- Bocsáss meg... De ez még illegális. Nem tehetjük meg. Várnunk kell még három hónapot. Ne haragudj rám! - fejem belefúrtam a párnába, majd elkezdtem sírni. Nem kellett volna ezt csinálnom, de nem bírtam magammal amikor a nyakamat elkezdte lágy csókjaival behinteni és...
- Nem haragszom kicsim. - odabújt hozzám miután felvette pólóját. - Csak máskor azért várhatnál fél perccel többet, míg....- nevetett Anthony.
- Jó... Jó... - mondtam sírva.
- Ne sírj életem, nincs semmi baj, csak tudod... Ilyenkor nagyon nehéz leállni... Ebben most mindketten hibásak voltunk, de majd 3 hónap múlva bepótóljuk. - nyomott egy puszit a hajamba.
Ez nagyon kínos volt... És még a holnap reggel milyen kínos lesz...