Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Mégsem

Gyorsan teltek a hónapok. Miközben Shawn turnézott, én befejeztem az egyetemet. A diploma osztóra szerencsére haza tudott jönni. Mivel hivatalosan is felnőtt lettem, Ryan megengedte, hogy Shawnhoz költözzek. Egy nyugisabb helyre költöztünk, ahol biztos nem találnak meg a rajongók.

- Na ez is kész van! - sóhajtott Shawn, mikor az utolsó szekrényt is becipelték a fiúkkal.

- Nem is tudom, hogy fért el a lakásodban ennyi cucc haver. - mondta Zubin.

- Kész lett a muffin fiúk, ha szeretnétek enni.

Kijelentésemre rögtön megrohamozták a konyhapultot és csak úgy habzsolták befelé az édességet.

- Még a kocsiban maradt pár doboz, azt még behozom kincsem. - nyomott egy puszit fejemre, majd kiment.

- Shawnnak is hagyjatok!

- Mit hagyjanak nekem? - kérdezte az illetékes.

- Uh, bocs tesó... Nagyon finomra sikeredett. - törölte száját Brian.

- Nem baj, én este dupla desszertet kapok. - kacsintott.

- Szerintem mi most lépünk. Nem szeretnénk zavarni. - húzogatta szemöldökét Dave.

- Sziasztok! - elköszöntem a fiúktól, Shawn pedig kikísérte őket.

Bepakoltam a koszos tányérokat és evőeszközöket a mosogatógépbe, majd felmentem a hálószobába. Előkészítettem Shawn pizsamáját, sajátomat kezembe vettem és elmentem zuhanyozni. Hamar készen lettem vele. A szobába visszaérve Shawnt pillantottam meg az ágyon. Békésen szuszogott. Óvatosan befeküdtem mögé és átkaroltam. Lassan engem is elnyomott az álom.

- Shawn! Shawn merre vagy? - kiáltottam kétségbeesetten.

- Oh, hazáért a kislány. - hallottam egy mély, ismeretlen hangot a konyha felől.

- Ki maga? Shawn hol vagy?

- Megmondtam, hogy egyszer még az enyém leszel. Azt hitted, hogy azért mert pár évig nem kerestelek, elfelejtettelek? Ugyan drágám.

- Hol van Shawn?

- A barátocskád és a kislányotok már jó messze van innen. Senki sem zavarhat meg minket. Mindent elintéztem, hogy csak ketten legyünk. Nézz szét! Hát nem romantikus. Rózsaszirmok, véres ruhadarabok, amiken lehet, hogy a rokonaid vére van. Ja, meg persze illatosított gyertyák.

- Maga egy undorító, mocskos féreg. Hogy lehet ennyire kegyetlen? És miért pont én? Miért én kellek magának?

- Ha már nem lehetett enyém édesanyád, téged meg kellett, hogy szerezzelek! A gyönyörű szemeidet tőle örökölted, azokat a meggy színű, telt ajkakat is. És az alakod, valami eszméletlen. - minden mondatánál egyre közelebb és közelebb jött hozzám.

A levegőt egyre szaporábban vettem, s minden elkezdett körülöttem forogni, végül elvesztettem eszméletem.

- Jasmin, életem, ébredj! - simogatta arcomat Shawn.

- Shawn, jól vagy? - kérdeztem lihegve.

- Ezt szerintem nekem kellene kérdeznem tőled. Mit álmodtál?

- A zaklatómmal volt álmom. Elrabolt téged és a kislányunkat, aki nincs is... És elkezdett anyuról beszélni, hogy azért kellek neki, mert anyut nem kaphatta meg. Beszélnem kell vele!