Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Miért?

-De cuki! - mosolygott rám a fiú.
- Ja persze... Nagyon... - forgattam szemeimet.
- Ne forgasd már! Az őrületbe tudnál ezzel kergetni. Tudod, hogy mennyire rosszat tesz ez a szemednek? Én nem bánom, ha szemüveget kell majd hordanod, de te tudod, hogy mit akarsz.
- Jól van na, nem forgatom többet.
- Gyere, induljunk, mert mindjárt ott lesznek a kórházban a szüleid, mi meg sehol sem vagyunk.
- Nem akarok velük találkozni.
- Nem is fogsz. Nem fogom hozzád őket beengedni.
Gyorsan belebújtam cipőmbe, majd kifutottunk az autóhoz, Anthony beindította a motort és már indultunk is. Gyorsan hajtott, de odafigyelt mindenre. Kezeivel a kormányon dobolt. Vajon miért lehet ideges? Zavarja, hogy nála fogok lenni egy ideig? De akkor miért nem mondja meg, hogy nem akarja, hogy ott lakjak?
-Anthony?
- Mondjad csak.
- Ha nem szeretnéd, hogy nálad lakjak, akkor nyugodtan mondd meg. Nem szeretnék a nyakadon lenni még ilyesmi.
- Nem zavarsz, örülök neki, hogy itt fogsz velem lenni. De hogy jött ez most?
- Hát látom rajtad, hogy ideges vagy.
- Csak a szüleid miatt. Nem tudom felfogni, hogy hogyan bánhat valaki így a gyerekeivel.
- Én már megszoktam. - suttogtam.
...
- Itt vannak a szüleid. Kimegyek a ruháidért, te pedig takarózz be, ne lássák, hogy az én ruháim vannak rajtad és fordulj a fal felé!
- Értettem!
Pár perc múlva vissza is jött Anthony.
- Itt vannak a ruháid. Gyere, menjünk haza.
...
- Jasmin, mondanom kell valamit.
- Baj van?
- A szüleid mondták, hogy mondjam meg neked, el kell utazniuk és nem tudják, hogy mennyi időre. A karácsonyt biztos, hogy nem itt fogják tölteni.
- Szuper... De már megszoktam. A tavalyi karácsonyt is a bátyámmal töltöttem, de már ő sincs itt nekem....
- De én itt vagyok. Elmegyünk majd karácsonyi vásárra, együtt sütünk meg főzünk meg minden.
- Ahj, annyira kedves vagy. Nem is tudom, hogy hogyan fogom én ezt meghálálni neked!
- Csak maradj itt velem. Nekem ennyi is elég.
- Rendben. - suttogtam mosolyogva. Nem is tudom, hogy miért mosolyogtam.
- Na menj el fürdeni, addig megágyazok és én is elmegyek a másik fürdőszobába.
- Oksi.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba. Anthony nem volt mellettem, mivel ő is elment fürödni a másik fürdőszobába. Magamhoz vettem a telefonomat, amin már nem volt annyi értesítés, mint egy nappal ezelőtt. Csak a szüleim írtak egy rövidebb üzenetet.

Anya💛: Sajnáljuk Kicsim, de el kell utaznunk egy üzleti útra, ami nem tudjuk, hogy meddig fog tartani. A karácsonyt biztos, hogy nem itthon fogjuk tölteni. Mivel nem látogathatunk meg, a kórházban fogsz lenni még egy ideig, ha meg kiengednek, nyugodtan menj haza. Puszi, anyu és apu.

Könnyfátyol borította el szememet, a takarót fejemre húztam, majd hangos zokogás tört ki belőlem, amit megpróbáltam halkítani a párna segítségével, de nem jártam sok sikerrel. Hiába elmondta már nekem Anthony, de akkor is nagyon rosszul esik ez nekem. Hogy lehetnek ilyenek a szüleim? És már a bátyám is elment. Nem hív, nem ír. Belefáradt.

- Itt is va-gyok. - monta a végét halkan, mert azt hitte, hogy már alszom. De nem így volt. Mély levegőt vettem, így lassult lélegzetvételem. Éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy, majd két izmos kezet éreztem magam körül átfonódni. Lassan felé fordultam és fejemet belefúrtam mellkasába.
...

- Ahj Jasmin! Fogalmam sincs, hogy mi van velem. Majdnem fél éven keresztül bejártam hozzád minden egyes reggel és este. Még napközbeni is megnéztem, hogy minden rendben van-e veled. Az ebéd szüneteimet is a kórtermedben töltöttem egy idő után, s egyre jobban elkezdtem hozzád kötődni. Teljesen megértelek, hogy azokat gondolod a szerelemről, amiket mondtál nekem és hogy félsz, de hidd el, egyszer-kétszer pofára esik az ember, de megtalálja egyszer az igazit. A szerelemmel együtt jár mindenféle jó és rossz dolog egyszerre. Félelem, csalódás, öröm, bánat... De hidd el, lenne olyan fiú, aki mindent megtenne érted. Mint például én. Tudom, hogy van köztünk 7-8 év, de nagyon jól kijönnénk egymással. Nem tennék veled semmi rosszat. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha olyan barátnőm lenne, mint amilyen te vagy. Lehet, hogy csak tegnap óta ismerlek közelebbről, de én ezalatt a fél év alatt teljesen beléd szerettem. És ezért voltam ideges az autóban. Mert tudtam, hogy nem akarsz kapcsolatot, mert félsz. Félsz a csalódástól, attól, hogy megbántanak, hogy szakítás lesz a vége. De nem. És ez nem csak egyszerűen orvos és páciens közötti kapcsolat. Legalábbis az én részemről nem az. Szeretlek téged. Az összes hibáddal együtt. De én nem fogok rád erőltetni semmit. Várok, amíg kell, mert tudom, hogy egy napon neked is meg fog változni a véleményed erről az egészről. Meg fogjuk ismerni egymást amíg itt leszel velem, és bízom abban, hogy minden jó lesz. Még az a jó, hogy már rég alszol és nem hallottál belőle semmit. Jó éjszakát Jas! - csak annyit éreztem, hogy valaki nyomott egy puszit a fülem mögé, amitől kicsit kirázott a hideg, közben melegség töltötte el egész testemet.