Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Különös nap

- Szépséges jó reggelt az én gyönyörűséges hercegnőmnek, akit mindennél jobban szeretek a világon! - simogatta Shawn az arcom.

- Jó reggelt! - ásítottam egy nagyot, mire kuncogott egyet.

- Hogy aludtál manó? - kérdezte visszabújva mellém az ágyba.

- Egész jól, tegnap nagyon elfáradtam. Hiába csak ültem, de kórházban voltam és hányingerem is volt... Te meg le se... - elfordultam tőle és fejemre húztam a paplant.

- Ahj baba, ne haragudj rám! Csak azt akartam, hogy tökéletes legyen a dal! Nem adjátok ki félkész munkát a kezem közöl... Főleg ha az egy olyan személyről szól, akit mindennél jobban szeretek. - közelebb húzódott hozzám és elkezdte a hasamat cirógatni.

- És ki az?

- Hát ha te azt tudnád... Gyönyörű, hosszú, barna haja van, zöldesbarna szeme és cuki mosolya. Nap, mint nap elvarázsol. Nagyon imádom!

- Biztos szép lány lehet... Majd egyszer nekem is bemutathatnád...

- Nagyon jól ismered őt. - mondta ravaszan.

- Tényleg? És most hol van?

- Egy fiú ágyában aki simogatja a hasát és készített neki finom reggelit a kedvenc dolgaival amik laktóz mentesek, nehogy beteg legyen. - puszilgatta nyakam.

- Szerencsés lehet az illető. - mosolyogtam immár felé fordulva.

- Annyira szeretlek Jasmine! És én tényleg nem azért jöttem veled, mert fogadtunk Conorral... Annyira hülye az a srác. Sosem iszik és kihasználta az alkalmat hogy én túlzásba vittem az alkohol fogyasztását... Legszívessebben megfojtanám. Nem bírnám nélküled elképzelni az életemet. Amikor a fogadásos dolog történt, aznap este is rád gondoltam. Egyszerűen nem bírlak kiverni a fejemből. Nincs olyan perc, hogy ne jutnál eszembe. És amikor bevillan egy kép a gyönyörű mosolyodról, a legrosszabb pillanatokból is gyönyörűt varázsolsz. Ha tudnád, hogy mennyire kiakadtak tegnap a szüleim... De aztán mindent elmagyaráztam nekik, Aaliyahval is megbeszéltük a dolgokat és már minden rendben van. Ugye te már nem haragszol rám? Ha igen, nyugodtan mondd meg nekem és elmegyek vagyis inkább megpróbállak kiengesztelni valamivel. - felült az ágyon majd a kezébe vett két tálcát, ami telis tele volt mindenféle finomsággal - Nézd, ezt is neked csináltam... Tudom, nem vagyok valami mester szakács, de próbálkoztam.

Örömtől csillogó szemekkel figyeltem a fiú ajkát, majd a mozdulatait. Teljesen meghatódtam "beszédétől". Sosem gondoltam volna, hogy valakit ennyire tudnék szeretni, mint őt.

- Köszönöm Shawn! Köszönöm, hogy elviselsz és mindig elnézed a hisztijeimet, hogy mennyire béna vagyok egy pár dologban, hogy minden nap elesek valamiben és még néha neked is fájdalmat okozok és végül köszönöm, hogy elfogadsz. Nélküled, már nem is tudom, hogy hol lennék. Talán már egy pszichiátrián ülnék és az ott dolgozó pszichológusok faggatnának mindenféle dologról. Tudod... Nagyon sokszor megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata, de nem tettem, mert tudtam, hogy egyszer lesz valaki, aki megment és nem egyedül kell küzdenem a világ nehézségei ellen. Te itt vagy nekem és ennél több nem is kell. Pont elég vagy. Talán még túl sok is. Te jelented számomra az egész világot és sosem akarlak elveszíteni. Nagyon, de nagyon szeretlek Shawn! - odabújtam hozzá és szorosan megöleltem.

- Én is téged kicsim! És sosem engedném, hogy valami őrültséget csinálj magaddal! Mostantól mindig veled leszek és vigyázok rád, rendben életem?

- Köszönöm! - még mindig szorosan öleltem, ő pedig fejemet puszilgatta.

- Na egyél, mert utána dolgunk van!

- Micsoda?

- Majd megtudod! Aki kíváncsi, hamar megöregszik! - ölébe vette Shawn a finom ételekkel teli tálcát.

- Tudod Shawn, még mindig idősebb vagy nálam és te hamarabb fogsz megöregedni. Hamarabb lesz ráncos az arcod, a hajad előbb kezd el őszülni, mint nekem.

- Hagyd abba baba, mert elfenekellek! - mondta sértődötten.

- A tetoválásaid is egyre csúnyàbbak lesznek, vizelési problémáid lesznek és ott lent még egyéb dolgok is...

- Jasmine Campbell! Mostmár elég lesz! - mondta komolyan, de láttam rajta, hogy mindjárt kitör belőle a röhögés. Kivett egy kisebb eper darabot egy tányérból és meg akart vele dobni, de szerencsémre épp jókor nyitottam ki a szám.

- Hm, ez nagyon finom! Étcsoki van rajta? Imádom! Kérek méég!

- És én nem kapok semmit?

- Én nem vagyok elég neked?

- A feled nem elég nekem. - mélyen belenézett szemembe, amiben láttam, higy szinte lángol a vágytól.

- Shawn, szerintem együnk aztán menjünk a "dolgunkra" amit mondtál reggel. - mosolyogtam rá.

- Megőrjítesz teljesen. De én így szeretlek.

- Szokásom megőrjíteni az embereket. Vagyis, csak téged. - kuncogtam.

Megettük a reggelit, felöltöztünk és elindultunk valamerre.

- Most hova is megyünk?

- Majd meglátod. Jajj, tényleg! Valamit elfelejtettem! - félrehúzodott és elővett egy kendőt.

- Ugye most ez csak egy vicc? Szerepjáték vagy mi? Én ebben biztos nem leszek benne. Ha Christian Grey akarsz lenni, akkor mással legyél az és ne velem. Ha ki akarod élni perverz vágyaidat akkor keress erre mást. Erre én nem vagyok vevő. - mondtam az ablakon keresztül bámulva az autókat.

- Annyira cuki vagy amikor megpróbálod felvázolni a helyzetet vagy valami ilyesmi és teljesen más van a dologban. - nevetett.

- Akkor mit szeretnél? El sem mondod hogy hova megyünk, meg vörös selyemkendővel szeretnéd bekötni a szemem...

- Meglepetés kincsem, nem kell félned! - megfogta kezem és egy apró csókot lehelt rá.

- Bízom benned! - elmosolyodtam! Majd úgy helyezkedtem el, hogy be tudja kötni a szemem.

Az utat végigbeszéltük, így elmúlt a félelmem. Nemsokára meg is érkeztünk.

- Jó, most kiszállunk és bent leveszem rólad. Rendben?

- Azt a pár percet ki fogom bírni, ha ezt a húsz percet is kibírtam. - nevettem és megforgattam szemem, amit Shawn nem látott.

- Ne forgasd a szemed... Ha azt hiszed, hogy nem ismerlek, nagyon tévedsz.

- De miért zavar? Nem értem...

Ujjainkat összekulcsolta és bementünk valahova. Ott volt Andrew és Teddy hangját is hallottam.

- Most le fogom venni a kendőt. Készen állsz?

- Igen.

- Egy, kettő...

- Három. - mondtam ki az utolsó számot.