Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

A meglepetés

Nem nagyon tudtam az éjjel aludni. Azon járt az eszem, hogy nem tudok eljutni a koncertre. Szinte már sírtam, de nem akartam felébreszteni Anthonyt, ezért a párnámba fúrtam fejem. Hajnalban tudtam csak elaludni. Dél körül arra keltem, hogy valaki ráült fenekemre, majd felém hajolt és apró puszikkal hintette be arcomat.

- Szép jó reggelt! Boldog születésnapot kívánok gyönyörűséges hercegnőm! - nyomott egy hosszú csókot ajkaimra, amit rögtön viszonoztam.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá.
- Amúgy este merre voltál? Felkeltem és nem találtalak sehol sem. Nagyon megijedtem, mert elérni sem tudtalak, mivel itthon hagytad a telefonodat. Akármi bajod eshetett volna... - kezdett szomorkodni.
- Ne haragudj, csak nem bírtam aludni ezért elmentem futni meg beültem egy kávézóba cappuccinot inni... Éjjel meg rosszul voltam tőle, mert nem vettem be előtte gyógyszert.
- Semmi baj kicsim, csak megijedtem. Na de mindegy. Ülj fel szépen, én meg hozom a reggelidet... Ami már ebéd. - tettem amit kért. Felültem, majd nem sokkal később egy nagy tálcát hozott be, ami tele volt mindenféle finomságokkal.
- Úr Isten, ezt nekem csináltad? - néztem meglepetten.
- Uhum! - mosolygott kisfiúsan. Imádom a gödröcskéit.
- És a muffint sem és a palacsintát sem égetted le! Annyira ügyes vagy életem! Köszönöm szépen! - közel húztam magamhoz, majd hosszan negcsókoltam.
- Belőlem nem laksz jól! - mondta nevetve.
- Hm, mintha valakit idéztél volna... Olyan ismerős ez a mondat... Mintha valaki már mondta volna nekem. - néztem elgondolkozva, de mindketten tudtuk, hogy pont ezt mondtam én is régebben.

...

- Na segítesz kipakolni? Már nem bírom nézni, hogy tele van bőröndökkel a szoba... Meg nem találom a cuccaimat sem...
- Nyugi már, ráér, nem? Ezen a napon nem csinálhatsz semmilyen megerőltető dolgot. - mosolygott rám.
- Jól van... Akkor mit csináljak?
- Nem tudom. Jajj tényleg, most jut eszembe! Anyu meg apu megy valami koncertre ma és nem tudják, hogy mit vegyenek fel... Mármint csak anyu. Nem tudnál valami ötletet adni neki? Tegnap amúgy ezért hívott.
- Jaa, persze, tudok.
- És meg is mutatod? Öltözz fel, meg sminkeld ki magad és lefotózom neki.
- Rendben!

Kivettem a bőröndből egy fekete szakadt farmert, egy fehér lenge pólót. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe, majd felvettem a ruhadarabokat. A pólót betűrtem a nadrágomba. Csináltam egy füstös sminket vörös rúzzsal. Hajamat hullámosrs csináltam. Mikor készen lettem, kimentem a fürdőből és megmutattam Anthonynak.

- Ez... Aztaaa... Szóhoz sem jutok. Annyira gyönyörű vagy! - mondta kitágult pupillákkal és tátott szájjal.
- Jajj... Ne mondja már ilyeneket... - tettem arcom elé tenyeremet.
- Ez csak az igazság. - odalépett hozzám, elvette kezemet arcom elől, odahúzott a tükörhöz, és csinált rólunk egy képet, amit rögtön ki is tett instagramra.
- Nem úgy volt, hogy anyudnak küldöd?
- De... De instára is kitettem. Had irigykedjenek egy kicsit az emberek, hogy ilyen szép barátnőm van.

Eltelt körülbelül fél óra. Anthony a dolgozó szobájában intézett valamit, én pedig elővettem telefonomat és megnyitottam az instagramot. Ráléptem Anthony napjára, és megnéztem a képet. De nem volt minden rendben rajta. Rá volt írva, hogy "indulás❤️". Ez most mi? Itthon vagyunk és nem megyünk sehova. Tudtommal.

- Drágám, ez itt mi? - kérdeztem a napjában lévő fényképre mutogatva. Nem szólt semmit. - Anthony Rowland, szólalj már meg! - kezdtem kicsit ideges lenni. Ekkor előhúzott két kisebb papírt, amik jegyekre hasonlítottak.
- Meglepetés! - felém nyújtotta a két papírt, amik ténylegesen jegyek voltak. De nem is akármilyenek. A mai Shawn Mendes koncertre szóltak. De ez még nem minden. VIP jegyek voltak. Örömömben ráugrottam a fiúra és elkezdtem sírni.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm és köszönöm!!!
- Ez semmiség életem!
- De ezt hogy? Vagy mikor? Egyáltalán honnan tudtad, hogy el akarok menni?
- Hát múltkor csak lecsuktad a laptopot, nem zártad be a lapokat... És hát ott volt megnyitva a hivatalos Shawn Mendes oldal... Meg láttam rajtad hogy szomorú vagy... Gondoltam azért, mert nem tudsz elmenni a koncertre... Vagyis nem tudtál, de mostmár megyünk! Gyorsan hozd a táskádat, meg az irataidat és induljunk, mert lekéssük!
- Jó, jó... Úr Isteeen még mindig el sem hiszeeem! - visítoztam ugrándozva.
- Jézus, és még ott sem vagyunk. - jött utánam a fiú. Kijelentését egy nevetéssel díjaztam.
- Na indulhatuuuunk! - mondtam fülig erő szájjal.

Beszálltunk az autóba és elindultunk. Annyit beszéltem, hogy Anthony meg sem tudott szólalni, még ha akart akkor sem. Egész úton Shawnról meséltem és arról, hogy hogyan ismertem meg. Elmeseltem, hogy eleinte utáltam, mert a régi osztályomból a lányok folyton csak róla beszéltek és milyen kis pávagyereknek mutatták be. Na de mindegy. Fél óra múlva már ott is voltunk a stadion előtt. Szinte senki sem volt ott.

- Öhm... Jó helyre jöttünk? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Természetesen! Látod, ott vannak anyuék is.
Rögtön kiszálltam és odafutottam hozzájuk. Óvatosan megöleltem a kismamát, majd a férjét is.
- Annyira imádom a fiatokat! Nála jobbat nem is találna senki! - mondtam könnyes szemmel.
- Jajj, gyere ide kicsim! - tárta szét karját Emily. Martin is csatlakozott hozzánk, végül Anthony zavarta meg a családias pillanatot.
- Engem meg kihagytok?
- Gyere életem te is! - odahúztam magamhoz és szorosan megöleltem. - Na de miért is nincs itt senki?