Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Elment

- Hát akkor köszönettel tartozunk neki.

- Hát igen.

- Mi lenne, ha megünnepelnénk? Elmennénk egy étterembe, jönne Shawn is, a bandája is meg anyuék is?

- Nem is tudom...

- Na, kérlek! Tök jófej a srác.

- Nagyon fáradt vagyok.

- Majd kipihenjük magunkat.

- Jól van, akkor szólok neki.

jasminecampbell: Sziaaa! Meg szeretnénk neked köszönni, hogy segítettél kibékülnünk... Ma este szeretnénk megünnepelni egy étteremben. Hozd a bandádat is. ❤️

shawnmendes: Sziaaa! Örülök, hogy kibékültetek, de sajnos nem tudok elmenni. Majd legközelebb... 🙂

jasminecampbell: Mi a baj Shawn? 😞

shawnmendes: Semmi. Még a délután elutazom. Majd valamikor összefutunk. Vigyázz magadra! ❤️

jasminecampbell: Shawn, ne csináld ezt!

Nem ír vissza... Remek... Miért lett ilyen? Mi baja lehet? Megbántottam valamivel? De nem hiszem. Nagyon megváltozott.

- Na, mit mondott? - kérdezte Anthony.

- Nem tud jönni. El kell utaznia. - mondtam szomorúan.

- Szívem, ne szomorkodj. Majd legközelebb megünnepeljük ha visszajön. Vagy ma is megünnepelhetjük és akkor is ha itt lesz ő is.

- Felőlem... Inkább menjünk haza. Nem érzem jól magam.

- Rendben.

Egész úton Shawnon járt az eszem. Mi lelhette így hirtelen? Még elképzelni sem tudom, hogy mi baja lehet. Szerintem semmi olyat nem mondtam neki, amivel megbántottam volna. A beszélgetésünk olyan volt, mintha utoljára beszélnénk. Beszélnem kell vele. Nem hagyhatom, hogy így menjen el.

- Szívem, jól vagy? - tette kezét Anthony a combomra.

- Persze, csak fáradt vagyok... Tudod nem aludtam már egy jó ideje... - jó, ez nem teljesen volt igaz. Mikor Shawn énekelt nekem, nagyon jól aludtam, meg amikor este írt... Annyira megnyugtató személyisége van. Az egész srác egy kincs.

- Akkor hazamegyünk és alszunk. Ahj kicsim ez is miattam van... Ha nem mentem volna el azzal a nővel...

- Ne... Ne folytasd, kérlek. Menjünk haza és aludjunk. Ennyi. Nem szeretnék többet erről beszélni.

...

Nem tudok aludni. Egyszerűen nem megy. Kattog az agyam. Persze Anthony már rég az igazak almát aludja. Hát ezek szerint ő sem aludt valami sokat. Leellenőriztem, hogy tényleg alszik-e. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy mélyen alszik, lerohantam az előtérbe, magamra kaptam farmer kabátom és Shawnhoz igyekeztem. Fogtam egy taxit, amivel hamar odaértem a CN Tower-höz. "Tizennegyedik emelet, 198-as szoba."
Vettem egy mély levegőt, besétáltam az épületbe és rögtön a lift felé vettem az irányt. Szívem majd kiugrott a helyéről. Fogalmam sem volt, hogy mit is akarok mondani neki. Egyáltalán mit is keresek én itt... Na mindegy.

Hamar felértem a tizennegyedik emeletre. Megkerestem a 198-as ajtót. Összedtem magam, már amennyire tudtam. Éppen kopogni akartam, mikor kinyílt az ajtó. Shawn állt előttem. Szaporán vette a levegőt, szemei pirosak voltak, feltételezem a sírástól.