Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Ismerős idegen

Három hónap telt el. Ezalatt sok minden történt. Elmentünk a kis Emily temetésére, kaptam egy új magántanárt, aki egy idős, cuki néni. Mindig jókat nevetünk, házit sosem ad, mert tudja, hogy úgyis tudom azt az anyagot, amit lead. Azt mondta, hogy már május végén leérettségizhetek. El sem hiszem! Én, aki mindig bukdácsolt matekból, most ötös vagyok.
Emily, Anthony anyukája, elmondta Anthonynak és Martinnak, hogy babát vár. Meglepődtek, viszont nagyon örültek neki. Már lehet tudni, hogy kisfia lesz. Annyira aranyos és cuki lesz... Na meg ha hasonlítani fog a báttyára...

Április negyedike van. Holnap lesz a Mendes koncert, anyum meg még mindig nem intézte el, hogy hozzá tudják nyúlni a számlámon lévő pénzhez. Remek! Holnap lesz a koncert... Úgysem tudtam volna már rá jegyet venni... Főleg VIP-et. Mindegy... Holnap megyünk Párizsba. Már alig várom. Éppen pakoltam a ruháimat és az egyéb dolgokat a bőröndbe, mikor kopogtattak az ajtón.

- Nyitva! Gyere be!
- Kicsim, el kell valamit mondanom. - mondta Anthony. Nagyon megijedtem, mikor ezt mondta. A bátyám is így kezdte amikor... És azóta sem hallottam felőle.
- Mi - mi a baj? - összeszorítottam szemem, nehogy elkezdjek sírni.
- Nem tudunk holnap elmenni Párizsba. Törölték a járatot és a hotelból is telefonáltak, hogy olyan szobát adtak ki nekünk, amit már mások lefoglaltak régebben, csak nem mutatta ki a rendszer. Nagyon sajnálom baba. - mondta lehajtott fejjel.
- Semmi baj. Majd legközelebb. - mosolyogtam rá. - Akkor kipakolom a ruhákat.
- Hagyjad, majd kipakoljuk együtt. Holnap is ráér, nem?
- De...
- Na akkor gyere, együnk valamit, mert én már nagyon éhes vagyok. - mutatott korgó hasára.
- Annyit eszel...
- És ez baj? Azt mondod hogy dagadt vagyok? - felhúzta szemöldökét.
- Nyeeem életeeem! Várd már meg míg bejezem a mondatot. - forgattam szememet.
- Ezt ne csináld mert az őrületbe kergetsz... Orvos vagyok és aaa...
- Jól van... Inkább gyere enni mert én is éhes vagyok. Amúgy csináltál valami kaját? - kérdeztem miközben ráugrottam hátára.
- Spagetti jó lesz hercegnőm?
- Imááádoooommm! - kiabáltam.
- Csak ne a fülembe baba, mert megsüketülök.
- Jó, jó... Na menjünk!
- Igenis kisasszony!
- Neee! Le fogok esniiii! - visítoztam amikor lefutott a lépcsőn.
- Nem estél le... Ezért cserébe kérek valamit. - tette csípőre kezét.
- És mit?
Nem szólt semmit, csak szájára mutogatott.
- Fogjam be a szád vagy mi? - nevettem.
- Jól van Jasmin... Jól van...
- Nyaaa, gyere ide!
Odamentem a háta mögé, majd átkaroltam derekát, ő meg megfordult. - Naaa, nem érlek fel. - néztem rá mérgesen.
- Törpim! - felkapott az ölébe és hosszú csókot nyomott számra.
- Szeretlek!
- Én is baba!
- Na tegyél le és együnk, mert már nem bírok magammal. - ficánkoltam kezében.

...

- Ez valami isteni volt drágám. Annyira jól főzöl... Esküszöm, hogy jobb vagy, mint Shawn Mendes és Harry Styles összetéve. De komolyan mondom. Ha tudnál énekelni...
- Ki mondta, hogy nem tudok?
- Hát...
- Attól még, hogy nem hallottál még énekelni, lehet hogy tudok. Nem?
- Na akkor hagy halljam!
Ekkor elkezdte énekelni a Fallin' All In You-t. Azt hittem hogy lehidalok.

- Every time I see you baby I get lost
If I'm dreaming, baby, please don't wake me up
Every night I'm with you I fall more in love
Now I'm laying by your side
Everything feels right since you came along
I'm thinking baby

You, yeah, are bringing out a different kind of me
There's no safety net that's underneath, I'm free
Falling all in
You fell for men who weren't how they appear (Ooh)
Trapped up on a tightrope now we're here, we're free
Falling all in

- Anthony, ez gyönyörű volt. - kezdtem el pityeregni.
- Baba, most miért sírsz? Mi a baj?
- Semmi...

Hazudtam neki. Igenis volt bajom. Holnap itt lesz a kedvenc énekesem, én meg látni sem láthatom. Nem hallhatom csodálatos hangját. Ő segített át nehéz a időszakaszaimon. Nem mondhatom meg Anthonynak, hogy egy félisten miatt sírok, mert itt lesz a városban, én meg nem mehetek el a koncertjére... Még a végén hülyének nézne. Azt mondaná, hogy milyen gáz vagyok, hogy tizenhét éves létemre, egy ilyen srácot bálványimádolok... KB...

...

- Anthony! Csörög a telefonod!
- Dobd ide! - jött be a szobába törülközővel a derekán.

-Aha...igen...este...nem...de... délután...ott...aha...jól van... Jó éjt!

- Na, mit szeretett volna anyud?
- Jah semmi... Csak valami hülyeségről beszélt.
- Értem... - tuti hogy valami más van a dologban, de mindegy.
- Jó éjszakát szívem! - bebújt mellém, nyomott egy puszit a számra és magához húzott.
- Neked is drágám!

Pár perc múlva már hangos szuszogását hallottam. Nincs is olyan késő... Hogy tudott ilyen hamar elaludni? Én még nem vagyok álmos. El kell mennem valahova.
Vártam még pár percet, aztán felvettem egyik pulcsiját, majd egy melegítő nadrágot, lementem az előtérbe, felvettem a sport cipőmet, majd kimentem. Már régen nem futottam.
A környék nem volt annyira ismeretlen. A kivilágított utcákon futottam. A városba érve megálltam egy kávézónál és bementem. Beültem az egyik boxba, jött egy pincér és felvett rendelésemet, ami nem más volt, mint egy csokis fahéjas cappuccino. Imádom! Lehet, hogy rosszul leszek tőle, de itt nincs laktózmentes tej, gyógyszert nem hoztam magammal... De megéri!
Miután elkortyolgattam italomat, újból elkezdtem futni. De már hazafelé, mivel elég későre járt már. Egyszer csak egy kapucnis fiú a ütköztem, aki szintén futott és fellökött.

- Bocsáss meg! Nem akartalak fellökni! Ugye jól vagy? - nyújtotta kezét, aminek segítségével felálltam.
- Semmi baj, igen köszönöm meg vagyok....
- Remek! Mennem kell, jó éjt!
- Neked is! - kiáltottam utána, mivel újra elkezdett futni.

Olyan ismerős volt a hangja...

Hamar hazaértem, lezuhanyoztam, majd bebújtam Anthony mellé. Éjjel egy párszor rosszul lettem a cappuccinotól, de hála égnek Anthony nem kelt fel a járkálásomra.