Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Jól döntöttem?!

- Jasmine, kérlek válaszolj! - kimászott a boxból amiben ült, s beült Margaret mellé, akin látszott, hogy mindjárt szívrohamot kap. Nem Shawn Mendes fan, de azért szereti.

- Én nem is tudom, hogy mit mondjak. - mondtam zavartan.

- Elég csak egy igen vagy egy nem.

- Shawn, figyelj. Én nem akarom, hogy azt hidd, hogy én csak a nagy fanságomból áradó szeretetből szeretlek. Én tényleg szeretlek téged. Ebben a pár napban, mikor írtál nekem meg énekeltél is, hogy el tudjak aludni, rájöttem, hogy sokkal jobban szeretlek én téged Anthonynál. Fogalmam sincs, hogy miért csalt meg engem, lehet azt hitte, hogy én is megcsaltam őt veled amíg Párizsban volt... Nem tudom. Most kórházban fekszik, kómában van és én is hibásnak érzem magam a történtek miatt. Az étteremben kérdőre vonták a szülei, hogy miért csinálta ezt és utána elhajtott onnan. Szóval miattam történt ez az egész. - arcomat tenyerembe temettem és hangosan elkezdtem zokogni. Kis idő múlva egy hatalmas tenyeret éreztem hátamon.

- Semmi baj Jasmine, nem a te hibád. Ő csalt meg téged. Nem érdemel meg. - kezemet elvette arcom elől, egyik ujjával állam alá nyúlt, s kényszerített, hogy szemébe nézzek. - Szeretlek téged Jasmine.

- Shawn. - suttogtam remegő hanggal.

- Baszki Jasmine, én ezt nem bírom tovább! Mi lenne, ha megcsókólnátok már egymást? Szeretitek egymást, mindketten oda meg vissza vagytok a másokért... Nem értelek titeket. Shawn te meg, 21 éves vagy. Tedd már meg! Nincs ennyi eszed... - fogta fejét a barátnőm, aki már úgy tekintett a mellettem ülő fiúra, mintha már ezer éve ismerné.

- Ameddig ő nem akarja, én nem teszek semmit. - mondta a fiú és még mindig szemembe nézett. Apró mosolyra húztam ajkamat, ránéztem Margaretre, majd vissza Shawnra és közeledni kezdtem arca felé. Mikor észrevette, ő is így tett. Meggypiros ajkai hozzáértek a sírástól megduzzadt ajkaimhoz. Lassú táncot kezdtek el járni azok. Körülbelül három éve már erre vágytam.

- Uram atyám! Bepisilek! - visítozott halkan Margaret, aki a telefonját fogdosta. Egy valamit viszont elfelejtett. Shawnnal lassan eltávolodtunk egymástól.

- Öhm, valamit nem felejtettél el? - kérdezte tőle Shawn.

- Én? Semmit. - vigyorgott a lány.

- Vaku... Margaret, vaku. - mondtam kicsit idegesen.

- Ooh, basszus... Na nem baj! Annyira cukik vagytok így együtt. - mondta fülig erő szájjal.

- Nem vagyunk együtt... - mondtam az ablakon kinézve.

- Shawn? - nézett kérdően a fiúra.

- Khm... Jasmine Campbell. Így, hogy csak pár napja ismerlek és belédszerettem, ahogy megláttalak, lennél a barátnőm?

Lefagytam. Nem tudtam, mit csináljak. A szívem egy kisebb része még mindig Anthonyra vágyott, de a nagyobb része és az agyam azt sugallta, hogy igent kell mondanom.

- Igen. - mondtam mosolyogva.

- Ezt még mindig nem hiszem el! - mondta izgatottan a lány.

- Én sem. - odabújtam a mellettem ülő fiúhoz, aki hatalmas tenyerét derekamra tette, majd egy puszit nyomott fejemre. - Olyan jó illatod van. - szagolgattam pólóját.

- Köszönöm, neked is. Már a koncert napján akartam mondani, de elfelejtettem. Hm, milyen parfüm is ez? Olyan jó illata van. Én is veszek ilyet.