Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Hallott mindent

Tudjátok, mindenki életében van az a bizonyos pont, mikor minden megváltozik. 180 fokos fordulatot vesz az élet. Vagy minden érdekel vagy pont az ellenkezője.

A kórházból kísérve úgy éreztem, egyedüllétre van szükségem, de ez nem teljesen volt így. Vágytam valamire, vagyis inkább valakire. Valakinek a társaságára. És jól tudtam, hogy kiére.

Elindultam abba a parkba, amelyikben a kórházból kijutásom első estéjén ültem. Gondolatok ezrei cikáztak át agyamon, figyelni sem tudtam nagyon. Egyszercsak valakinek nekimentem, ő pedig kiöntötte kávéját.

- Basszus! - mondta kicsit mérgesen a lány.

- Ne haragudj, én csak...

- Jasmine?

- Margaret? Uram Atyám! De rég láttalak már!

- Jajj, én is téged... Épp hozzád jöttem amúgy.

- Tényleg? Hogy hogy?

- Azt sem tudtam mi van veled vagy fél évig... Aztán anyud mondta, hogy ideköltöztetek én meg eljöttem.

- Annyira örülök neked! - megöleltem a lányt. - Gyere, menjünk el hozzánk, adok egy másik pólót és el megyünk a Starbucksba. Oksi?

- Okééés! Merre laktok? Messze van innen?

- Nincs messze, taxival pár perc.

- Akkor fogjunk egyet és utána visszajövünk.

...

- Na és milyen itt? - kérdezte cappuccinóját kavargatva.

- Hát egész jó. A város nagyon szép és sok üzlet is van. Sokkal több, mint Houstonban.

- Suli?

- Magántanárom volt... Nemsokára levizsgázhatok mindenből.

- Azta! Egy évvel hamarabb. Nagyon büszke vagyok rád!

- Köszönöm! - mosolyogtam.

- És a fiúkkal miújság? Vannak jó palik errefelé? Jajj és tényleg... Majdnem el is felejtettem. A napokban volt Shawn Mendes koncert itt? Voltál?

- Igen, voltam a koncerten... Fiúk... Hát vannak jó palik éppenséggel... Elég sok. Volt is egy barátom.

- Ki? Mutiii! Mióta vagyok együtt? Képet rólatok! Most!

- Már nincs. Ez egy elég hosszú sztori.

- Én ráérek.

- Rendben. Ugye ideköltöztünk meg minden, anyáékkal persze, hogy összevesztem, tudod hogy milyenek... Ryannek segítettem kipakolni a ruháit, aztán átjött hozzám aludni, mert állítólag félt. Reggel mikor felkeltem nem láttam sehol, utána felébredtem, kimásztam az ágyból és be akartam menni a fürdőbe, de megbotlottam valamiben, inkább valakiben. Ryan ott feküdt a földön, gondolom éjjel leesett. Na és én bevertem a fejem az ágyam sarkába és elkezdett vérezni. Elájultam, Ryan pedig bevitt a kórházba ahol kómába estem. Hát hónapig volt ez így, a szüleim és Ryan mindig itt voltak mellettem, meg persze az orvosom is benézett rám szabadidejében. A kómából fél év után ébredtem fel és találkoztam az orvosommal... Anthony Rowlandnek hívják. Nagyon jól elvoltunk. Annyira jó humorérzéke volt és meg is kedveltem...

- Uuuu... Csak nem belezúgtál?

- Várj már... Még nem fejeztem be.

- Jó, jó... Folytasd csak!