Veled teljes az életem [Shawn Mendes Fanfiction]

Landolás

Egyszer csak egy hatalmas rázkódást éreztem. Ijedten nyitottam ki szememet, s rögtön a mellettem lévő úra néztem, aki nyugodtan aludt.

- Anthony! Anthony ébredj fel! - kiabáltam neki, de meg sem hallotta. Hiába rázogattam a vállánál fogva, nem reagált.

Bementem a pilótákhoz, mindkettő aludt. Tennem kellett valamit, vagy mehaltunk volna. Odamentem az egyik kormányhoz, de nem nagyon tudtam kezelni. Az automata pilóta sem működött. Zuhanunk. Biztos, hogy meg fogunk halni és én nem tudok ellene semmit sem tenni. Bepánikoltam. Csak néztem ki az ablakon, s láttam ahogy egyre közelebb kerülünk a talajhoz. Egy kis idő után odarohantam Anthonyhoz, de még mindig aludt.

- Kelf fel életem, kérlek! Utoljára hagy nézzek bele szemedbe, hagy érezzem édes csókodat a számon! Kérlek! Mondd ki utóljára, hogy szeretsz! - pofozgattam a fiút, de semmi... Itt a vég. Volt még nálam nyugtató és altató. Előkotortam a táskámból és bevettem az összeset. Legalább nem fogom érezni, ahogy meghalok. Megcsókoltam az alvó fiút, s szépen lassan elaludtam.
Már csak egy kisebb rázkódást éreztem, és azt, hogy valaki szólít.

- Jasmine, ébredj! Itt vagyunk!
- Tessék? - nyitogattam szememet.
- Párizsban vagyunk. Nem történt semmi baj! Látod?
- De még az előbb... Zuhantunk, te meg nem ébredtél fel én pedig beszedtem egy csomó altatót és nyugtatót és...
- Azt csak álmodtad.
Körbenéztem. Tényleg megérkeztünk. Egy repülőtéren vagyunk.
- Hála égnek!

Anthony összeszedte cuccainkat, én pedig kiszálltam a repülőből.

- Na baba, mostmár mehetünk. - mosolygott rám. - Köszönünk mindent Mr. Hilton! Két hét múlva találkozunk!
- Semmiség Dr. Rowland! Viszlát! - integetett felénk a pilóta, mi meg elindultunk a kijárat felé.
- A szálloda közel van az Eiffel toronyhoz, sőt rá is lehet látni a szobánkból.
- Biztos nagyon gyönyörű lehet.

Fogott a fiú egy taxit, beültünk és már indultunk is a szállodába.

Anthony franciául beszélt a recepcióssal, ezért nem értettem semmit... De annyit láttam, hogy a nő húzogatta a szemöldökét és még rá is kacsintott. Hát ezt nem hiszem el. Oda kellett mennem.

- Khm...khm...
- Mondjad drágám, mit szeretnél?
- Csak a hölgynek szeretnék valamit mondani.
- Na mit szeretnél, lefordítom.
- Nem kell, ezt én is tudom. - vigyorogtam rá, majd komoly arcot vágtam és a nőre néztem. - Va te faire foutre! - rámosolyogtam, felkaptam a szobánk kulcsát és a lifthez mentem cuccaimmal együtt.
- Héj, várj már meg! - futott utánam a fiú. - Ezt most miért kellett? - akadt ki.
- Hogy miért? Te vak vagy? Még szemüvegben sem látsz? Ott flörtölt veled az a.... - duzzogtam karba tett kézzel és leültem a bőröndömre. Mire mondott volna valamit Anthony, kinyílt a lift, megfogtam cuccaimat és a szobánkhoz siettem. Kinyitottam az ajtót, letettem a táskákat és bőröndöket az éjjeli szekrény mellé, majd kimentem a teraszra. Volt ott egy kis asztal két székkel. Az asztalon volt egy doboz kinyitott cigaretta, gyújtó és hamutartó. Sosem cigiztem még, de úgy tudom, hogy nyugtató hatása van. Kivettem a dobozból egy szálat, bekaptam a számba és meggyújtottam. Mélyet szívtam belőle. Nem is olyan rossz. Így tettem még egy párszor. Anthony nem jött ki hozzám. A cigarettás doboz meg üresedett. Az égbolt egyre sötétebb lett, a csillagok csak úgy ragyogtak az égen. Az Eiffel torony gyönyörűen ki volt világítva. A teraszon elég gyér volt a fény, de arra jó volt, hogy észrevegyem a sarokban lévő vodkás üvegeket. Alkoholt sem fogyasztottam még. Ugyanolyan káros, mint a cigaretta. Az egyik a tüdődet pusztítja a másik meg a májadat. Kinyitottam az üveget, vettem egy nagy levegőt és beleittam. Hogy milyen volt? Borzalmas, de nem nagyon érdekelt. Marta a torkomat, égette a gyomromat. Lassan elfogyott az első üveg, én pedig nem voltam valami józan. Visszamentem a szobába, ahol nem találtam Anthonyt. Érdekes. Megnéztem a fürdőben, ott sem volt. Bementem a konyhába, a nappaliba. Nem találtam. Szédültem és hányingerem volt. Megkerestem a liftet és lementem a recepcióra. Nem volt ott a nő. Gondolhattam volna. Egy ki tábla volt kitéve egy órával, ami persze nem működött, csak be volt rajta állítva az idő, hogy mikor jön vissza a hölgy. A kis táblán egy húszas volt meg valami francia szöveg, amit nem értettem, de arra következtettem, hogy húsz perc múlva jön. Ránéztem telefonom kijelzőjére, ami 23.47-et mutatott. A kis táblán 23.10 volt... Nagyon érdekes. Anthony meg sehol...

Egyszer csak megláttam egy itt dolgozó férfit. Rögtön oda is mentem hozzá.

- Beszél angolul?
- Igen, úgyhogy szerencséje van! Gondolom maga nem tud franciául.
- Pontosan...
- Miben segíthetek?
- A barátomat sehol sem találom. A recepción sincs senki.
- A hölgy már fél órája elment valami barna hajú, szemüveges férfivel.
- Ne... Csak azt ne... - sírtam el magam. - Milyen ruhában volt a fiú?
- Egy fekete farmer volt rajta, fekete pulcsi és kék farmer kabát, fekete tornacipővel.
- Kö-köszönöm!

Vele van! Tudtam, hogy el fogja csábítani. Elmentem a közeli dohány boltba és vettem pár doboz cigarettát. A boltos nem nagyon akarta elhinni, hogy 18 éves vagyok, személyi nem volt nálam, de elmeséltem neki, hogy mi történt velem, s végül megegyeztünk. Sétáltam egy keveset, majd visszamentem a szobámba. A séta arra pont jó volt, hogy kijózanodjak. Ismét kiültem a teraszra és rágyújtottam. Nem szeretem, ki nem állhatom ezt a dolgot, de megnyugtat. Napfelkeltekor elmentem zuhanyozni. Kivettem pár tiszta ruhát a bőröndből, felöltöztem, megfogtam cuccaimat és elhagytam a hotelt. Anthonyt nem láttam tegnap óta.
A reptéren megnéztem, hogy mikor megy leghamarabb repülő vissza Torontóba. Pont volt még fel órám arra, hogy megvegyem a jegyet. Bankkártyám segítségével könnyen ment a dolog.

Már a repülőn vagyok. Nem félek. Anthony nem keresett, nem hívott. Az éjszakát azzal a nővel töltötte. Bevettem két nyugtatót, így kibírtam a két órás utat, talán még élveztem is. Ahogy kiértem a torontói reptérről, fogtam egy taxit, közben felhívtam Emilyt.

- Na milyen Párizs?
- Anthonynak biztos jó... Élvezhette az első éjszakáját ott...
- Ha ő is élvezte akkor te is... - hallottam hangján, ahogy elmosolyodik.
- Én is élveztem. Egy üveg vodka és pár doboz cigaretta kíséretében kint a teraszon.
- Mi történt már megint?
- A recepciós nő elcsábította... Aztán éjjelre meg elmentek. - kitört belőlem a sírás.
- Most hol vagy?
- Egy taxival megyek hazafelé.
- Akkor indulok oda!
- De nem szükséges... Neked is rossz kedved lesz.
- Öt perc és ott vagyok. - mondta, majd letette a telefont. Esélyem sem elutasítani. Olyan, mintha az anyám lenne. Nagyon örülök, hogy vele legalább jóba vagyok, na meg persze Martinnal is. Alig várom már, hogy megszülessen a gyerekük! Úgy fogom szeretni, mintha a testvérem lenne.