Túl fogjuk élni!

~5~

   Már éppen indultam az ajtó felé, amikor halk, bizonytalan kopogást hallottam. Odamentem, és kinyitottam. Linda állt előttem.
-Jónapot. Maga Dr. Davis ugye?
-Igen, én vagyok. Miben segíthetek?
-Papa küldött. Azt mondta, hogy mondjam meg magának, hogy menjen az irodájába.-olyan félénken mondta ezt nekem, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül.
-Rendben. Mindjárt megyek.-kezembe vettem a táskámat, és kulcsra zártam magam mögött az ajtót.
-Mehetünk.
Némán sétáltunk a folyosón.
-Ki az a lány? Akinél bent volt papa?
-Nem tudunk róla semmit. Részleges amnéziája van.
-Azaz vissza fog térni az emlékezete.
-Igen. Egészségügyibe jártál?
-Én nem. A nővérem járt oda. A dolgozatok előtt, mindig én kérdeztem ki tőle az anyagot.
-Ha már a nővérénél járunk. Nem volt ismerős magának ez a lány?
-Akit Linnéa-nek neveztek el? Nem. Az én nővérem meghalt. Ahogy anya, és apa is.-szomorúan lehajtotta a fejét.-Már csak a papa maradt nekem..
-Neharagudjon.
-Semmi baj, doktor úr.
Odaértünk Dr. Addy ajtajához. Linda benyitott, majd odasétalt a nagyapja mellé.
Még sosem jártam a főorvos irodájában. Mindig a kórtermekben futottam vele össze.
-Ezra, köszönöm, hogy idefáradtál. Látom, már éppen hazafelé indultál.
-Igen. Már lassan két napja talpon vagyok.
-Túlhajszolod magad. Pihenned is kell.
-Persze, tisztában vagyok ezzel. De a betegeknek szükségük van rám.
-Persze. De szeretném, ha jobban odafigyelnél magadra. A betegeknek se jó, ha azt látják, mennyire fáradt vagy.
-Oda fogok figyelni. Igazából, azért nem mentem haza, miután befejeztük a beszélgetést, mert Linnéa elkezdett kiabálni álmában.
-Megértem, hogy a kíváncsiságod győzött. De most menj haza pihenni. Rád fér.
-Rendben. Viszlát.
-Viszlát.-köszöntek el tőlem.
Elindultam a lift felé.
-Szia Ez.-jött oda hozzám Tessa.
-Szia Tessa.-öleltem meg. A fiatal ápolónők irigykedve néztek a főnővér felé. Megcsóváltam a fejem.
-Már megint úgy néznek igaz?
-Igen.
-Mész haza?
-Igen. Vár a pihe-puha ágyam.
-Akkor hajrá. Rád fér a pihenés.
-Majd nézz be Linnéa-hez később. Jó?
-Rendben. Holnap találkozunk.
Elköszöntünk, majd elindultam az autómhoz. Mikor odaértem, beszálltam a matt fekete audimba, majd kikanyarodtam a kórház parkolójából. A húsz perces út alatt, egyre csak a történteken gondolkodtam. Ez a két lány. Nagyon hasonlítanak egymásra. Az még rendben van, hogy Linnéa nem tudja felidézni a húga nevét, de Lindának fel kellett volna ismernie. Habár, ő meg azt mondta, hogy a nővére meghalt. A főorvos családja, egy éve tünt el. Ha Linnéa tényleg Dr. Addy unokája lenne, fel kellett volna, hogy ismerje. Vagy ennyit változott volna egy év alatt? Nagyon kusza ez a történet. De nagyon sok mindenben egyezik a két verzió. Linnéa állítása szerint, a húga meggyűlölte. Vagyis Linda szánt szándékkal játszhatja azt, hogy nem ismeri fel a nővérét.

                           ***

  -Szia Linnéa.-állt meg mellettem egy fiatal ápolónő.- Teresa Robbinson vagyok, a főnővér. Ez megkért, hogy nézzek rád.
Hú, nagyon gyorsan beszél. Alig bírtam megemészteni, hogy mit mondott, már jött is a következő mondat.
-Hogy érzed magad? Szükséged van valamire?
-Öhm.. Jónapot. Hát, minden rendben van.
-Biztos? Addig szólj amíg itt vagyok, mert szerintem a kis ápolóim nem lesznek olyan kedvesek.
-Miért? Mit csináltam?
-Te? Semmit. Ez miatt biztos, hogy féltékenyek rád is.
-Is?
-Igen. Tudod, Ezra és én, már 17 éve legjobb barátok vagyunk. Ha találkozunk, megöleljük egymást. Ők meg mindig irigykedve néznek engem. Nevetséges, ahogy néha viselkednek. Ezra a nagy kedvenc. De egyik se mer kezdeményezni, mert semmi esélyük.
-Nekem is volt egy legjobb barátom.. Peternek hívják.-ahogy ezt kimondtam, a szám elé kaptam a kezem, és kerekre nyílt szemekkel néztem a főnővérre. Nem tudom, hogy, hogyan jutott eszembe, csak kicsúszott a számon.
-Most nem tudom, hogy felhívjam-e Ezrát..-ő is hasonlóan megdöbbenve nézett rám.
-Majd holnap elmondja neki. Szerintem ráférne már, egy kiadós alvás. Nem is olyan régen, az ágyam mellett aludt el.
-Azt hiszem, hogy mi nagyon jóban leszünk Linnéa. Igazad van. Majd holnap elmondom neki. Később, még benézek hozzád.
-Rendben. Viszlát.
-Ugyan már. Tegezz nyugodtan.
-Rendben. Akkor, szia.-mosolyogtam rá.