Túl fogjuk élni!

~18~

Rengeteg dolog kavargott a fejemben. Egyik gondolatfoszlány jött a másik után. Nem tudok Ezrán kiigazodni. Nem tudom, hogy mit akar tőlem. Már hajnali egy óra van, és én még mindig nem tudok aludni, pedig nemsokára már a kórházban leszek vele. Félek attól, hogy hogyan fog viszonyulni hozzám azok után, hogy megcsókolt. Még mindig a történtek hatása alatt vagyok. Fel sem tudom fogni, hogy honnan szedtem a bátorságot arra amit csináltam, vagy arra amit mondtam. Abban a percben csak arra tudtam gondolni, hogy nem szabad elszalasztanom a lehetőséget. Minden bizonnyal ő is így volt vele. Éreztem, hogy ő is ugyan olyan hevesen reagál az érintésemre, mint én az övére. Ezt nem lehet megjátszani. Ennek ellenére Peternek nem fogok elmondani semmit. Pontosan tudom, hogy reagálna erre. Nem tetszene neki még a gondolat sem, hogy ilyen közel engedtem magamhoz Ezrát. Ráadásul az is megeshet, hogy megemlíti a nagypapának. Abból pedig Ezrának baja is lehetne, amit nagyon nem szeretnék. Nagyon bonyolult ez a helyzet és össze is vagyok zavarodva.
Ahogy a sötétben forgolódtam egyre nyomasztóbb gondolatok jöttek a felszínre, amiket megpróbáltam minnél mélyebbre elásni. Eszembe jutott Linda és a férfi aki elrabolt engem és a családomat. Az az ember akivel a húgom összejátszott. Aki újra megpróbált engem elrabolni Linda segítségével. A nagypapa hiába nem mondja, hiába próbálja eltitkolni előlem, nagyon jól tudom, hogy Linda aznap valamit összetört benne. Felbukkant, reményt keltett, aztán a földbe tiporta. Soha nem fogom megbocsátani neki, hogy ezt tette a nagypapával.
Kinéztem az ablakon és láttam, hogy odakint már pirkad. Ránéztem az órára, és akkor realizálódott bennem, hogy már négy óra van. Felkeltem és bementem a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe és szörnyülködve vettem észre, hogy még a táskáimnak is táskái vannak. Megmostam az arcom, aztán egy kicsit megcsipkedtem, hogy legyen valami színem is. Miután fogat mostam, visszamentem a szobámba. A nagypapa ezzek egyidejűleg kopogott az ajtómon, aztán benyitott.
-Ideje felkelni.. - elharapta a mondatot miután észrevette, hogy felvagyok.
-Jó reggelt nagypapa. - mosolyogtam rá.
-Jó reggelt angyalom. - mosolygott vissza. - Ha elkészültél gyere le reggelizni.
-Rendben.
Gyorsan felvettem egy farmernadrágot és egy egyszerű fekete pólót, aztán fogtam a könyvemet és lementem a nagypapához.
-Kész is vagy?
-Igen. Mehetünk?
-Nem reggelizel?
-Nem vagyok éhes nagypapa.
-Rendben. Ha mégis megéheznél szólj csak nyugodtan.
-Megbeszéltük. - mosolyogtam rá. Felvettem a cipőmet, aztán kimentem a kocsihoz.
A tíz perces úton nem esett túl sok szó köztünk. A nagypapa csak akkor szólalt meg, mikor leállította a motort.
-Ezra az orvosiban van. Odatalálsz egyedül is igaz? Vagy elkísérjelek?
-Semmi szükség rá. - mosolyotam a nagypapára.
-Akkor gyerünk. - a vállamra rakta a kezét és bementünk a kórházba. A nagypapa irodájánál elváltunk én pedig elindultam az orvosi felé.
Már majdnem benyitottam, amikor a kedves doktornő megszólalt a hátam mögött.
-Szia Linnéa.
-Jó reggelt.
-Tudom miben mesterkedsz.
-Csakugyan? Akkor engem is beavathatna.
-Ezra közelébe akarsz férkőzni. De remélem tudod, hogy semmi esélye egy ilyen kislányak nála. Neki egy érett nőre van szüksége. - a tegnapi csókunkra gondoltam és arra, amit mondott nekem az előtt. Mosolyogva néztem rá.
-Nem tudom miről beszél, viszont eléggé aggasztó, hogy a betegei állapota helyett ilyen nevetséges dolgokon gondolkodik.
Azzal benyitottam az orvosi szobába. Ezra az asztalnál ült és mikor észrevett, rám mosolygott.
-Jó reggelt, Linnéa.
-Jó reggelt. - odaléptem mellé, hogy megnézzem mit csinál.
-Tetszett az a kis szópárbaj Janettel.
-Hallottad?
Válaszként kaptam egy puszit a számra és éreztem, hogy elpirulok.
-Magam se rendeztem volna le jobban.
Elnevettem magam.
-Segítsek valamiben?
-Csak a betegeim kórlapját néztem át. Viszont a reggeli vizit után segíthetnél nekem papírokat rendezni.
-Ahogy szeretnéd. Akkor addig olvasok.
-Mit olvasol?
Felmutattam a kezemben tartott könyvet. A pokoli szerkezetek utolsó részét. Kinyújtotta a kezét jelezve, hogy el akarja olvasni a tartalmát. Pont oda adtam neki, amikor a nagypapa benyitott az orvosiba.
-Jó reggelt Ezra.
-Jó reggelt Louis.
-Áhh az Linnéa egyik kedvenc könyve a Harry Potter után.
-Egyik?
-Rengeteget olvas.
-Mik a kedvenc könyveid?
-A Harry Potter áll toronymagasan az első helyen. De persze imádom a Pokoli szerkezeteket, a Végzet ereklyéit, a Gonosz fortélyokat, az Üvegtrónt, az Engelsfors trilógiát, a Luxenes könyvsorozatot, a Magisztériumot meg a Gyűrűk urát is.
-Hűha. - képedt el teljesen az orvosom.
-Én is csak ennyit szoktam mondani. Főleg ha meglátom a Harry Pottert a kezében. Legalábba tízszer kiolvasta már.
-Most olvasom tizenharmadszor. - pontosítottam.
-Erről beszéltem. Ha nem vigyázol téged is meg fog babonázni. Két Harry Potter rajongóval már nem fogok bírni. - elnevette magát.
-Pedig én is nagyon szeretem.
-Jajj nekem. - mondta a nagypapa tettetett aggodalommal, mire mind a  hárman el nevettük magunkat.
-De jó kedve van valakinek korán reggel. - lépett be a szobába dr. Thompshon vigyorogva. Aztán meglátta a nagypapát és tiszteletteljesen köszönt neki, én pedig elnevettem magam.
-Ugyan Wayne. Ne legyen már ennyire komoly a jelenlétemben. Engedje el magát egy kicsit. Nem harapok. - nevette el magát a nagypapa. Dr. Thompshon is elmosolyodott.
-További jó munkát, fiatalok. - azzal a nagypapa elindult az ajtó felé. Már a kilincsen volt a keze, amikor visszafordult. -Majd elfelejtettem, hogy miért is jöttem eredetileg. Ha megéheznél, - fordult felém - gyere csak nyugodtan az irodámba. Elmegyünk reggelizni.
-Rendben, nagypapa. - majd búcsút intett és elment.
-Nem reggeliztél? - kérdezte Ezra, megfeledkezve dr. Thompshon jelenlétéről.
-Nem voltam éhes.
-A reggeli..
-Tisztában vagyok azzal, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése, de tényleg nem vagyok éhes.
-Nyugodtan szólj ha megéheznél.
-Már a nagypapa is mondta. - mosolyogtam rá.
-De nekem is szólhatsz.
-Rendben.
Ezra és dr. Thomphson visszatértek a munkához, én pedig megpróbáltam elmerülni a könyvemben. De olyan dolog történt, ami eddig még soha nem fordult elő. Nem tudtam koncentrálni. A szemem sarkából Ezrára pillantottam és észrevettem, hogy ő is pont engem figyelt. Cinkosan összemosolyogtunk, aztán visszafordult a kórlapokhoz, én pedig újrakezdtem a fejezetet. Pár perccel később újra Ezrára néztem és mosolyogva konstatáltam, hogy ő is engem néz.
-Szóljatok ha zavarok. - szólalt meg dr. Thomphson mosolyogva, mire Ezra megköszörülte a torkát és visszafordult a lapokhoz. Én csak lesütöttem a szemem. Hosszú lesz ez a nap.