Túl fogjuk élni!

~6~

  Hangokat hallottam, a szobám ajtaja előtt. Mintha valakik veszekednének. Felismertem Tessa hangját. Valószínűleg, Dr. Davissel veszekszik. Nagy nehezen felálltam, és lassan elindultam az ajtó felé. Nem volt könnyű művelet, mert a jobb lábam, még nem az igazi. Kinyitottam az ajtót. Igazam volt, tényleg Tessa, és az orvosom vesztek össze.
-Azonnal fel kellett volna hívnod engem!
-Pihenned kellett. Már alig álltál a lábadon!
-Nem érdekel, Tessa! Hívnod kellett..
-Elnézést.-szóltam közbe én is.- Nem Tessa hibája. Ő nem tudta eldönteni, hogy zavarja-e magát vagy sem. Én mondtam neki, hogy szerintem elég, ha ma mondja el magának. Tényleg eléggé túlhajszoltnak tűnt..
-Köszönöm Linnéa. Ezra nem hitt nekem.
-Most már elhiszi? Dr. Davis.
-Nem arról van szó, hogy nem hittem el, csak azt mondtam, hogy fel kellett volna hívnia.
-Aztán visszajött volna a kórházba, és megint nem pihent volna.
-Ti összefogtatok ellenem?
-Mii? Ugyan..-szólaltunk meg egyszerre Tessával.
-Gyere Linnéa, menjünk vissza. Ezra hadd mérgelődjön csak magában.
-Nem mérgelődök.
Tessával visszamentünk a kórterembe, majd lefeküdtem az ágyba.
-Nem hittem volna, hogy ennyire kiakad.
-Majd csak megbékél. Hisz olyan régóta barátok vagytok.
-Igen, igazad van. De azért egy kicsit aggaszt a dolog. Eddig soha nem csinált ilyet.
-Látom, elég szépen összebarátkoztatok.-szólt közbe az orvosom.
-Neked nem dolgoznod kellene?-mondta Tessa, tettetett sértődöttséggel.
-Neharagudj.-nevette el magád Dr. Davis.
-Na így, már mindjárt más.
-Nos-fordult felém.- Szeretném tudni, hogy pontosan, mikor, és hogyan jutott eszébe, a legjobb barátja neve.
-Hát igazából nemtudom. Tessa elmesélte, hogy milyen régóta barátok, és eszembe jutott Peter.
-Semmi más? Csak a neve?
-Hagyd már. Ez is nagy előrelépés. Eszébe jutott valami. Ha így haladunk, hamarosan meg fogjuk tudni, hogy ki ő.
-Igazad van. Sajnálom Linnéa.
-Semmi baj. Én is szeretném tudni, hogy ki vagyok..
  
                           ***

  Nagyon lassan telt el a mai nap. Linnéa-vel sem jutottunk előrébb. Van egy olyan érzésem, hogy valamit nem mond el nekem. Tessa se mond semmit, akárhogy kértem. Ami kettejük között elhangzik, és nem Linnéa állapotával kapcsolatos, abból nem hajlandó elárulni semmit. Tényleg eléggé összebarátkoztak. Mondjuk az is igaz,  hogy eléggé hasonló a humorérzékük. Na meg persze, most már ketten zaklatnak azzal, hogy pihenjem ki magam. Szörnyű. De valamiért, ez a gondolat, mosolyt csalt az arcomra.
-Látom jó kedved van. Kipihented magad?-állt meg előttem Dr. Addy.
-Igen. És Linnéa-nek is eszébe jutott valami.
-Tényleg?
-Igen. A legjobb barátját Peternek hívják.
-Nahát.-mondta az idős orvos, és hallgatásba burkolózott. Türelmesen vártam, hogy ismét rám figyeljen.
-Ez nagyszerű. Én is be szeretnék nézni hozzá, a nap folyamán. Na hagylak, foglalkozz csak a betegeiddel.
-Viszlát, Dr. Addy.
-Viszlát.
   Miután végeztem a betegeimmel, úgy döntöttem, pihenek egy kicsit. Ám, amikor odaértem az orvosi ajtaja elé, valaki utánam kiáltott.
-Dr. Daviis.
Hátrafordultam, és láttam, hogy Linda siet felém. Vajon mit akarhat? Dr. Addy-vel már beszéltem, úgyhogy ő nem küldhette. Talán el akarja mondani az igazságot, a nővérével kapcsolatban? Mondjuk, ezt kötve hiszem. Mindenesetre érdekel amit mondani akar. Kész rejtély övezi ezt a családot.
-Mit szeretne, Linda?
-Nos.. Tudom, hogy maga azt hiszi, hogy ez a lány a nővérem. De szeretnék mesélni róla, magának.
-Rendben. Jöjjön be.-kinyitottam az orvosi ajtaját, és leültem a kanapéra. Linda helyet foglalt mellettem.
-Akkor meséljen a nővéréről.
-2000. szeptember. 21.-én született. Azaz, ebben az évben lenne 19 éves.. Szőke haja, és kék szeme volt. Élettel teli, vidám lány.. Mindent meg tudtam vele beszélni.. Mondhatni, ő volt a legjobb barátnőm. De aztán elvittek minket.. Ő próbált megnyugtatni, hogy papa úgyis megtalál minket.. Ő mindig nagypapának hívta..-mosolyodott el a gondolatra.- Én elhittem neki mindent. De aztán, jött egy férfi, és elvitte apát. Azt mondta, hogy ha szerencsénk van, visszahozza. Én elkezdtem sírni. Linnéa odajött hozzám, és elkezdett vígasztalni. Vissza fogja hozni. Mondta nekem akkor. Elhittem neki.. De ahogy teltek a napok, és apa nem jött vissza, megingott a bizalmam a nővéremben. Már nem hittem el neki semmit. Meggondolatlan dolgokat mondtam neki.. Aztán visszajött a férfi, és el akarta vinni anyát is. Linnéa felkiabált, hogy mama ne.. Én csak ránéztem.. És azt mondtam neki, hogy remélem te leszel a következő.. Én ezt nem gondoltam komolyan.. Én szerettem őt.-felzokogott.- Amikor láttam, hogy elviszik, akkor jöttem rá, hogy ez tényleg nem az ő hibája. Őt vádoltam mindenért. Pedig ez, ami velünk történt, egyedül annak a férfinak a hibája. Tönkretett egy családot..-elkezdett sírni. A vállára tettem a kezem, de arra nem számítottam, hogy megölel engem. Fáziskéséssel ugyan, de viszonoztam a gesztust. Nem vagyok valami jó, a vígasztalások terén.
  Szegény Ezra, nem is láthatta, hogy Linda elmosolyodott, amikor megölelte őt. Egyenesen belesétált a csapdájába.
  Linda viszont azt nem tudhatta, hogy Ezrának, Linnéa ugyan ezt mesélte el.