Nagyon lassan teltek a napok. Fokozódó izgalommal vártam már a kontroll vizsgálat napját. Szerencsére Peti velem maradt és lekötötte minden figyelmemet. De este, amikor aludni próbáltam, mindig egyetlen ember körül forogtak a gondolataim. Nem tudtam kiverni a fejemből dr. Davist, akárhogy is akartam. Nagyon vártam már a pénteket. Talán végre el fogja mondani, hogy miért jött ide. Hozzám..
***
-Kérlek Wayne, tedd meg ezt nekem.
-Én őszintén nem értelek Ezra. Tudod te, hogy mekkora megtiszteltetés az, hogy a főorvos ennyire megbízik benned? Nagyon jó orvosnak tarthat ha az unokáját rádbízta.
-Te ezt nem értheted. Nem lehetek a kezelőorvosa.
-Nem. Tényleg nem értem. Mi bajod van Linnéa-vel?
-Nincs semmi bajom vele, csak..
Halk kopogás hallatszott, aztán Tessa dugta be a fejét a résnyire nyitott ajtón.
-Zavarok?
-Te sosem zavarsz Tess.
-Akkor jó. Bemutatom az új kollégátokat. Dr. Janet Moore-t. - Tessa beljebb lépett, és az új kollegina is be lépett az szobába. Egy feltűnően csinos, hosszú, egyenesszálú szőke hajú fiatal nő.
-Dr. Ezra Davis. - mutatkoztam be, aztán kezet ráztunk.
-Dr. Wayne Thomphson.- mutatkozott be a barátom is.
-Nagyon örülök. - mosolygott ránk dr. Moore.
-Na hol is tartottunk Ezra? - fordult felém Wayne.
-Mindegy.. Hagyjuk. - sóhajtottam fel lemondóan.
-Tényleg ennyire fontos ez neked?
-Miről van szó? - kérdezte Tessa.
-Semmiről!-vágtam rá. Csakhogy Tess régóta, és nagyon jól ismer..
-Na várjunk csak.. - kikapta a kezemből Linnéa papírjait.
-Meg akarsz hátrálni?
-Tess...
-Miért? - szegezte nekem a kérdést.
-Tessa, kérlek!
-Én tényleg nem értelek Eza. - megrázta a fejét. - Mindegy. Én nem szólok bele. De csak, hogy tudd, nagy hibát követsz el ha lemondasz erről.
-Wayne?
-Rendben! Átveszem. De szerintem Theresának igaza van.
-Köszönöm. - ezzel kivonultam az orvosi szobából, fakelépnél hagyva a dühös Tessát, a bosszús, és zavarodott Waynet és az új kollégát aki értetlenül nézett ránk.***
Péntek van. Nagyon izgulok a kontroll miatt. Persze nem a vizsgálatok miatt, ennek sokkal inkább dr. Davishez volt közé. Most a szekrény előtt állok és azon gondolkodom, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete farmer, és egy kötött pulóver mellett döntöttem.
-Angyalom! Kész vagy? Mehetünk?
-Igen nagypapa, mehetünk.
Le sétáltam a lépcsőn, aztán a nagypapámmal elindultunk a kórházba.
Egész úton csak arra tudtam gondolni, hogy, hogyan fog elsülni ez a találkozás. Nagyon izgultam.Pár percen belül meg is érkeztünk a kórházba, én pedig úgy ugrottam ki a kocsiból, hogy egy kicsit megfájdult a lábam. A nagypapa észrevette, hogy valami történt, úgyhogy óvatosságra intett.
-Nincs semmi baj. Nem fáj semmim. Mehetünk? - kérdeztem angyali mosollyal. Erre megsimogatta a fejem, és elindult a kórház bejárata felé.
-Nagypapa?
-Igen angyalom?
-Meddig fog tartani a vizsgálat?
-Szerintem egy órán belül meg lesznek a vizsgálat eredményei.
-De utána mi lesz velem?
-Meg várhatsz az orvosi szobában, ha gondolod.
-És ott nem fogok senkit sem zavarni? - kérdeztem ártatlanul, palástolva a reménykedésem, hogy igenis lesz kit zavarnom. Azt a személyt, akit dr. Ezra Davisnek hívnak. Jó lehet, hogy ez egy kicsit mániákusnak hangzik, de engem tényleg csak az érdekel, hogy miért jött hozzánk. Egyszerűen muszáj megtudnom. Ahogy ezen rágodtam, ismerős terepre értünk.
-Senkit sem fogsz zavarni angyalom. -mosolygott. - Mindenki alig várja, hogy meg ismerjen téged.
-Linnéa! - az ismerős hangra szélesen mosolyogva megfordultam. Tessa jött felém olyan tempóval, ami már-már futással ért fel.
-Szia Tessa. - öleltem meg amikor odaért hozzám.
-Úgy látom nagyon jó kezekben leszel Lin. - mosolygott ránk a nagypapa. - Akkor én rá is bízlak Theresa nővérre. Megtenné, hogy elkíséri a vizsgálatokra? Aztán ha végeztek, vigye az orvosi szobába.
-Természetesen, főorvos úr.
-Köszönöm. - azzal a nagypapa magunra hagyott minket.
-Gyere, menjünk a kezelőorvosodhoz. - ezt nagyon furcsa hangsúllyal mondta.
-Valami baj van, Tessa?
-Csak az, hogy Ezra megijedt az érzéseitől. - motyogta, én meg alig értettem, hogy mit mondott.
-Tessék? - kérdeztem értetlenül. Erre Tessa ijedt arcot vágott, mintha valami olyat mondott volna,amit nem lett volna szabad.
-Semmi-semmi. - legyintett. - Csak Ezra nagyon fel tud néha bosszantani.
-Ha már dr. Davisnél tartunk.. Nem tudom, hogy említette-e, hogy valamelyik nap el jött hozzánk.
-Tessék? - olyan hirtelen állt meg, hogy kis híján neki ütköztem. - Ezra nálatok járt? És miért ment oda?
-Beszélni akart velem, ha minden igaz.
-Ha minden igaz? Ezt, hogy érted?
-Hát a nagypapa mondta neki, hogy fent vagyok a szobámban, de Peti is velem van. Dr. Davis bejött a szobámba, aztán annyit mondott, hogy Linnéa. Utána elnézést kért, hogy zavart minket, és elment.
-Mit csináltatok Petivel?
-Hát megölelt engem. Nagyon rég találkoztunk és nagyon hianyoztunk egymásnak.
-Nyilván Eza azt hitte, hogy nem csak barátok vagytok.
-Nem hiszem. A nagypapa azt mondta neki, hogy a legjobb barátommal vagyok.
-Akkor nem értem. De gyerekünk, nehogy leszedjék a fejemet a késésért. - nevetett fel, de kissé erőltetettnek hangzott. Egészen addig nem értettem mi lehet a probléma, amíg be nem léptünk a vizsgáló ajtaján. Az orvos már várt engem, de nem dr. Ezra Davis volt az, hanem egy számomra ismeretlen fiatal férfi.
-Dr. Wayne Thomphson vagyok. - mutatkozott be. - Én leszek a kezelőorvosa. - mosolygott rám. Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy hol van dr. Davis, de féltem, hogy azzal elálrulom magam.
-Jöjjön, üljön le kérem. - leültem a székre dr. Thonphsonnal szemben, közben pedig görcsbe rándult a gyomrom.
-Először azt nézem meg, hogy a varratok rendben vannak-e. - Dr. Davis miért adott át egy másik orvosnak?
-Természetesen dr. Addy biztosan figyelt arra, hogy ne erőltesse meg magát. - Tényleg ennyire nem akar a közelemben lenni?
-Aztán el kell mennie röntgen vizsgálatra, hogy megnézzük azt, hogy a csavarok nem mozdultak-e el. - Azt hittem, hogy most minden tisztázódni fog.
-Utána CT vizsgálatra is el kell menni.. Linnéa, jól van? Nagyon sápadt.
-Persze, minden rendben van. - mosolyodtam el,és próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy minden tervem porba hullt.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Túl fogjuk élni!
Romantizm-Kérem, próbáljon meg visszaemlékezni.-kérte Dr. Davis.-Máshogy nem tudok segíteni. -Én próbálkozom doktor úr.. De nem megy. Nem tudom, hogy ki vagyok.-hajtottam le szomorúan a fejem.