Túl fogjuk élni!

~4~

  Elkezdtem mesélni, hogy mit álmodtam, de nem mertem az idős orvos szemébe nézni.
-Egy szobában voltam megkötözve. A húgom, a mama, és a papa is ott volt. Aztán, bejött egy ember és elvitte a papámat. Azt mondta, hogy ha szerencsénk van, vissza fogja hozni. A húgom elkezdett sírni, és én próbáltam megnyugtatni, hogy vissza fogja hozni. Hitt nekem.. De aztán, ahogy telt az idő, és a papa nem jött vissza hozzánk, a húgom elkezdett engem okolni. Azt mondta, hogy hazudtam neki.. és, hogy gyűlöl engem emiatt.. Azt mondta, hogy bárcsak én haltam volna meg.. A mama próbált minket megnyugtatni, azt mondta a húgomnak, hogy nem az én hibám. De ő hajthatatlan volt. Aztán visszajött az ember. És.. és.. elvitte a mamámat is. Felkiáltottam, hogy mama ne! A húgom rámnézett, de nem sírt. Teljesen érzelemmentes volt, ahogy nézett engem. És azt mondta, hogy "remélem te leszel a következő". Azután felébredtem..-éreztem, hogy elcsuklik a hangom, aztán ránéztem Dr. Addyre.
Odasétalt közvetlenül az ágyam mellé, és a kezemre tette a kezét. De mikor válaszra nyitotta a száját, az egyik nővér megjelent.
-Főorvos úr. Valaki látni szeretné magát. Azt mondja, hogy maga a nagyapja.
-Tessék?! Hol van?
Egy szőke lány lépett be a kórterembe, aki nagyon hasonlított rám. Nem akartam hinni a szememnek.
-Linda?- lépett mellé az idős orvos.
-Igen papa, én vagyok az.-lépett Dr. Addy elé. Az orvos nem mondott semmit, csak megölelte. Nem törődött azzal, hogy a lány mennyire koszos, csak az érdekelte, hogy az unokája ismét itt van vele.
   Valamiért nyugtalanító érzés fogott el, ahogy a lányra néztem. Nagyon hasonlított az álombéli lányra, akit a húgomnak neveztem, de annak a lánynak szőkésbarna haja volt, úgy, mint nekem. Ekkor a lány, Linda, átnézett Dr. Addy válla fölött, és gúnyosan, sőt, fölényesen rámvigyorgott. Aztán az idős orvos elengedte, és így szólt.
-Gyere Linda. Menjünk az irodámba.-ám, ahogy elindultak volna, Dr. Davis jelent meg az ajtóban.
-Jónapot, főorvos úr.
-Áhh, Ezra. Képzeld el, itt van az unokám.-csillant fel a szeme, az idős orvosnak. Dr. Davis rámosolygott a lányra.
-Ennek örülök. És, hol találták meg?
-Épp Linnéa-vel beszélgettünk, amikor April jött, hogy valaki keres engem, aki az unokámnak vallja magát. És aztán belépett a terembe Linda.-széles mosoly jelent meg az arcán.
Egyikük sem vette észre, hogy amikor Dr. Addy kimondta a nevemet, Linda rámnézett összeszűkült szemekkel.
-Nos, ha nem bánod Ezra, most már mennék az irodámba.
-Persze.
-Viszlát Linnéa.-mosolygott rám boldogan.
-Viszlát, Dr. Addy.
Majd, az idős orvos megfordult, és lassan elindult. Linda csodálkozva visszanézett rám, majd követte a nagyapját.
   Dr. Davis odasétált hozzám.
-A tudomásomra jutott, hogy Dr. Addynek elmesélte az álmát.
-Dehát, mégis.. hogyan?
-Itt még a falnak is füle van.-mosolygott rám.- De egyébként, Tessa, mesélte el, hogy hallotta, amikor a főorvos úr megkérdezte, hogy nekem elmesélte-e.
-Ó. Értem.
-Miért nem mesélte el nekem?
-Nem álltam rá készen.
-És amikor Dr. Addy kérdezett rá?
-Nemtudom.. Valamiért ösztönösen megbíztam benne.
-Bennem nem bízik?-kérdezte, rosszul leplezett csalódottsággal.
-Nem erről van szó.
-Akkor nekem is elmeséli? Lehet, hogy kezdenek visszatérni az emlékei.
-Álmok formájában?
-Igen.
-Hát.. Rendben, végülis elmesélhetem.
  
                           ***

   Linnéa végre megnyílt előttem, és elmesélte, hogy mit álmodott. De nem számítottam rá, hogy ennyire rémes lesz. Egyszer is megrázó lehetett elmesélni, én meg szinte kényszerítettem rá, hogy elmondja nekem.
-Sajnálom.
-Ne tegye.
Dr. Addy is ezt mondta nekem, amikor a családjáról beszélt nekem.
-Mondja csak. Nem volt ismerős magának ez a lány? Nagyon hasonlítanak egymásra.
-Igazából nagyon hasonlított az álombéli húgomra, de neki szőkésbarna haja van. Nem platinaszőke. És, ha ez a lány most került elő, akkor nem lett volna alkalma befestenie a haját. Egyszóval, teljesen biztos vagyok benne, hogy ő nem a húgom.
-Haragszol a húgodra igaz?
-Nem haragszom, csak csalódtam benne. Nem az én hibám volt, hogy a papámat nem hozták vissza, mégis engem okolt emiatt. Mondván, hogy hazudtam neki. Pedig, én csak hittem annak az embernek. De aztán, rájöttem, hogy a húgom, tényleg meggyűlölt.
-Hogy hívják a húgodat?
-Nemtudom. Nem emlékszem rá.
-És ő is mamának, illetve papának hívta a szüleiket?
-Nem. Ő anyának és apának. Nagypapát hívta papának.
-Értem, és..-kezdtem bele, de félbeszakított.
-Doktor úr, fáradt vagyok. Szeretnék aludni.
-Persze. Majd holnap találkozunk. Viszlát Linnéa.
-Viszlát Dr. Davis.
Elindultam az orvosi szoba felé, és közben végig a lány szavain gondolkodtam.