Túl fogjuk élni!

~17~

Nem kellett volna őt elküldenem, de nagyon felbosszantott. Értem én, hogy csak félt engem és segíteni szeretne, de annak nem ez a módja. Odaléptem az ágyamhoz és próbáltam nem arra gondolni amit Peter mondott.
Részben úgy gondoltam, hogy igaza van de.. nem így ismertem meg Ezrát. Elmesélte, hogy mi történt a feleségével és a kisfiával. Megbízik bennem. Nem fogom hagyni, hogy Peti elbizonytalanítson.

***

Még most is alig tudom felfogni, hogy majdnem megcsókoltam Linnéa-t. Szerencsénk volt, hogy Tessa nyitott ránk és nem dr. Addy. Bele se merek gondolni, hogy milyen reakciót váltott volna ki belőle. Tudom, hogy nagy hibát követtünk volna el, de.. mégsem bántam meg egyetlen percét sem.
-Jó reggelt Ezra. Tudnánk váltani pár szót? - kérdezte mosolyogva dr. Addy.
-Jó reggelt Louis. Persze.
-Lenne egy kis összejövetel nálunk, egy vacsora keretében. Reméltem, hogy el tudsz jönni.
-Köszönöm a meghívást dr. Addy.
-Mondtam már, hogy nyugodtan tegezz engem Ezra. Neked köszönhetem, hogy Linnéa újra velem van.
-Idővel úgyis rájött volna magától is az összefüggésekre.
-Akkor azt köszönöm, hogy segítettél ilyen hamar rájönni. Megtennéd, hogy szólsz dr. Thompshonnak és a kedves Theresának? Linnéa nagyon örülne ha ő is eljönne.
Bólintottam. Linnéa is ott lesz. Gondolhattam volna, hiszen náluk lesz megtartva. Vajon ő, hogyan fog viszonyulni hozzám ezek után? Egyáltalán tudja, hogy megyek? Louis biztos elmondta neki.
-Ezra. Van valami baj? - Dr. Moore hangja terített magamhoz.
-Nincs. Miért kérdezed?
-Már percek óta itt állsz és nézel előre.
Körbenéztem és láttam, hogy dr. Addy már nincs itt, viszont pár kolléga és ápoló engem nézett aggódva.
-Nincs semmi baj Janett.
-Dr. Addy téged is meghívott?
-Igen. - Meg kell keresnem Waynet. El is indultam, de a kollegina utánam szólt.
-Ezra..
-Ne haragudj Janett, de meg kell keresnem Tessát.
-Értem. Ne haragudj, hogy feltartottalak.
Intettem neki és elindultam megkeresni Tessát.

***

-Mit csinálsz angyalom? - Lépett be a nagypapa a szobámba.
-Próbálom kiválasztani a ruhámat. - Válaszoltam a mellkasomat masszírozva.
-Megijesztettelek?
-Csak egy kicsit. - nevettem fel.
-Várj egy kicsit angyalom.
Körülbelül két percet várhattam, mire a nagypapa visszaért egy gyönyörű halványzöld ruhával.
-Édesanyádé volt.
-Azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van. Köszönöm nagypapa.
-Ugyan angyalom. Jössz segíteni elkészíteni a vacsorát?
-Persze. - Leraktam az ágyamra a ruhát, és lementem a nagypapa után.
-Megterítek nagypapa, rendben?
-Ha kész vagy, megcsinálod a salátát?
-Igen.
Pont, mint régen. Ha vendégek jöttek, mindig én segítettem a nagypapának, mert Linda nem volt hajlandó addig ledugni az orrát amíg mindenki meg nem érkezett.
Gyorsan megterítettem, majd elkészítettem a salátát.
-Segíthetek még valamiben?
-Menj csak fel készülődni angyalom.
-Ha te mondod, nagypapa. - mosolyogtam rá.
Felmentem a szobámba, és a kezembe vettem a ruhát. Végigsimítottam az anyagon. A mama ezt a ruhát viselte amikor a papa megkérte a kezét.
Szép lassan el kezdtem öltözni, és amikor kész lettem oda álltam a tükör elé. A ruha a combom közepéig ért és tökéletesen kiemelte az alakomat. A vékony derekamat és a mellem ívét. Egyáltalán nem volt mélyen dekoltált. Egyszerűen tökéletes volt.
-Angyalom, kész vagy? - hallottam meg a nagypapa hangját.
Még egyszer belenéztem a tükörbe, és úgy döntöttem, hogy kiengedve hagyom a hosszú szőkésbarna hajamat.
-Igen nagypapa, kész vagyok. - kiáltottam vissza.
Hallottam, hogy csengetnek és éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben ver.

***

-Gyertek beljebb. - invitált be minket dr. Addy. Tessa mosolyogva megköszönte a meghívást, és bement a házba.
-Linnéa merre van? - fordult vissza.
-Mindjárt jön. - egy kézmozdulattal invitált minket a nappali felé. Amint beléptem a helyiségbe, megpillantottam Linnéa-t, aki éppen most sétált le a lépcsőn. Le se tudtam venni róla a szemem, olyan elragadóan nézett ki.
A kábulatból egy apró, de erőteljes rúgás rángatott ki. Tessa volt az. Gyorsan Louis felé néztem, aki szerencsére nem vett észre semmit, mert ő is Linnéa-t nézte mosolyogva.
-Mintha édesanyádat látnám.
-Köszönöm nagypapa. -Linnéa megölelte Tessát, aztán rám mosolygott, nekem pedig összerándult a gyomrom. Ennél édesebb mosolyt még soha nem láttam.
-Jó estét. - mosolygott most a vendégekre.
Annyiszor elgondolkodtam már azon, hogy még azok után a borzalmas dolgok után, amik vele történtek, hogy tud ennyit mosolyogni? Tény, hogy ez csak a látszat. Nem tudhatni, hogy a felszín alatt milyen vihar tombolhat.

A vacsora alatt sokat beszélgettünk. Igaz ami igaz, legfőképpen a munkáról. Amikor Louis dr. Moore-t kérdezte az előző munkahelyéről, fél szemmel Linnéa-re sandítottam, aki egész vacsora alatt Tessával beszélgetett halkan valamiről. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon miről lehet szó de tudom, hogy Tessa úgyse mondaná el. Meg gyanús lenne neki, ha róla kérdeznék.
-Ezra. -hallottam meg Louis hangját.
-Elnézést. Kicsit elgondolkodtam.
-Semmi baj. Csak annyit mondtam, hogy holnap szeretném Linnéa-t bevinni a kórházba. Nem akarom, hogy egyedül legyen itthon, érthető okokból. A múltkor pedig nagyon jól elvoltatok.
-Igen. - csak ennyit tudtam kinyögni.
-Megoldható lenne, hogy a holnapi napot veled töltse?
-Persze. - alig láthatóan Linnéa felé néztem és láttam, hogy lehajtotta a fejét. Mikor ő is felém sandított észrevettem, hogy egy kicsit elpirult.
-Remek. - mosolyodott el dr. Addy.
-De hát Ezrának dolgoznia is kell. - szólalt meg Janett. Aztán elpirult mikor mindenki felé nézett. - Mármint a betegekhez nem viheti be az unokáját, dr Addy. - helyesbített gyorsan.
-Tisztában vagyok a szabályokkat dr. Moore. Ezrának jelenleg csak 2 betege van. Arra a kevés időre pedig Linnéa el van az orvosiban. Úgyse mozdul ki a házból könyv nélkül. Esetleg még valami dr. Moore?
-Sajnálom, dr Addy. Én nem akartam semmi rosszat mondani.
-Semmi baj, Janett.
Egyre ellenszenvesebb nekem az új kollegina. De úgy látom, hogy se Tessa, se Wayne nem kedveli különösebben.

Miután már mindenki ekezdett készülődni, odamentem Linnéa-hez, hogy váltsak vele pár szót.
-Menjünk ki a kertbe. - mondta halványan mosolyogva.
-Louis, szeretném Linnéa-vel megbeszélni, a holnapi napot. Nem lenne gond ha..
-Ugyan már Ezra. Menjetek ki a hátsó kertbe, itt nagy a hangzavar. - mosolyodott el.
-Én mondtam. - mondta Linnéa és elindult.
-Gondoltam szólok mielőtt bárkinek is eszébe jut keresni minket. - mondtam miután utólértem.
-Ezt, hogy érted? - ráncolta a szemöldökét. Megálltunk az egyik bokor mellett, én pedig megfogtam a derekát és közelebb húztam magamhoz.
-Egész este csak arra tudtam gondolni, hogy meg akarlak csókolni.
-Akkor ezen gondolkodtál ennyire? - kérdezte mosolyogva.
-Igen. - még közelebb húztam magamhoz és éreztem milyen hevesen ver a szíve. Végigsimítottam az arcán, majd az alsó ajkán. Közelebb hajoltam hozzá és egy leheletnyi puszit nyomtam a szája sarkába.
-Nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet.
-Megtörténhet. - villantott rám egy édes mosolyt.
Finoman hozzáérintettem az ajkam az ajkához, ő pedig megfogta az öltönyömet és közelebb húzott magához. Engem bátorítva szétnyitotta az ajkait, hiába tudtuk mindketten, hogy ez nem helyes. De ebben a pillanatban nem érdekelte egyikünket sem. Most csak az számított, hogy végre megcsókolhattam. A nyelveink lassú táncot jártak, majd egyre gyorsabb ütemet vettek fel. Mikor elváltunk egymástól mindketten gyorsan kapkodtuk a levegőt.
-Linnéa..
-Ne.. Tudom mit akarsz mondani.
-A nagypapád..
-Tudom, Ezra. Nem szeretném ha bármi probléma lenne ebből.
-Nem erről van szó, kedves. Louis a főnököm.
-Tudom. Semmi baj. Menjünk vissza mielőtt a nagypapa el kezdene keresni minket.

De egyikük se sejtette, hogy dr. Louis Addy mosolyogva nézte végig a jelenetet.