Túl fogjuk élni!

~8~

  Néztem, ahogy dr. Addy és Linnéa boldogan megölelik egymást, és melegség járta át a szívem. Csak azt sajnáltam, hogy a férfi kicselezte az őröket és sikeresen meglépett. De most, hogy láttuk Linnéa elrablóját, értesíthetjük a rendőrséget. Személyleírást adhatunk, hogy minnél hamarabb kézre keríthessék azt az embert, aki tönkretette ezt a családot. Ki tudja hány családot szakított már szét ez a férfi, és vajon hányat kísérel még meg. Muszáj ez ellen tenni valamit.
-Dr. Addy. El kell mennünk a rendőrségre. Személyleírást kell adni, hogy minnél hamarabb elkapját ezt az embert.
-Igazad van Ezra. De szeretném ha Linnéa is velünk jönne. Nem szívesen hagyom magára ezek után. És Linda is itt van valahol. Nem akarom, hogy baja essen.
-Teljesen megértem az aggodalmát. Szerintem nagyon is jól jöhet, hogy Linnéa is velünk van. Ő több mindent tudhat az elrablójáról. A segítségével talán hamarabb elkaphatják. Viszont fel kell, hogy menjek Tessát lenyugtatni. Ő is nagyon megkedvelte Linnéa-t.
A főorvos türelmetlenül biccentett, jelezve, hogy intézzem el a dolgokat, de ezt sietve tegyem.
Amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam a lépcsőn, és azonnal Tessát kerestem a tekintetemmel. Pont kijött a 112-es kórteremből, ahol egy 30-as éveiben járó nő feküdt, aki autóbalesetet szenvedett.
-Tessa! Meg lett Linnéa. Lent van dr. Addyvel, de el jön velünk a rendőrségre.
-Rendőrségre? Mi ez az egész Ez?!
-Majd ha visszaértünk, mindent elmagyarázok. Az az ember, akivel Daisy elengedte Linnéa-t, az elrablója volt.
-Istenem az a lány. Mindig is mondtam, hogy nem csinál soha semmi hasznosat. Mindig csak a bajt.
-Ne haragudj édes, de sietnem kell. A többiek várnak.
Búcsúzóul megöleltem, majd sietve elindultam. Még hallottam, hogy a fiatal ápolónők és a lányok akik gyakorlaton vannak nálunk összesúgnak a hátam mögött, de ez már megszokott. Elmosolyodtam, ahogy meghallottam, Tessát, aki rendre intette őket.
Alig 2 perc alatt ismét lent voltam a parkolóban. Beültünk a kocsiba, és elindultunk a rendőrségre. A 10 perces út alatt senki nem szólalt meg. De ez nem nyomasztó csend volt. Mindhárman tudtuk, hogy ezen nagyon sok minden múlhat. Az is lehet, hogy találkoztak már ezzel az emberrel. Bármi megeshet.
Belépve az épületbe, a fegyveres biztonsági őrrel találtuk szembe magunkat. Gyors bemutatkozás után elmondtam, hogy miért jöttünk ide. Az őr bólintott, és elmondta, hogy merre menjünk.
-Első emelet, jobbra a második iroda. William Fox főfelügyelőt keressék.
A név hallatán egy kissé lesápadtam, amit Linnéa és dr. Addy is észrevett. Aztán uralkodtam az érzelmeimen, és megköszöntem a segítséget. Ezután elindultunk az említett személy irodája felé. Mikor odaértünk bekopogtam, és vártam. Pár másodperc elteltével nyílt is az ajtó, és megjelent egy magas, rövid szőke hajú, 40 év körüli félfi. Láttam rajta, hogy felismert, de miután felmérte a helyzetet, nem tette szóvá az ez előtti találkozásunkat. Intett, hogy menjünk beljebb. Miután mindenki helyet foglalt, Fox felügyelő bele is kezdett.
-William Fox főfelügyelő vagyok. Miben segíthetek?-nézett ránk kérdőn.
Ránéztem dr. Addyre, aki bólintott és elmondta, hogy miért is jöttünk. Természetesen azzal kezdte, hogy 1 évvel ezelőtt a fiát és annak családját elrabolta valaki, és a nyomozás azóta is folyik. Azonban egyik unokája felkereste őt a kórházban, és azt állította, hogy a nővére meghalt.
-Ő lenne az unokája, dr. Addy?
-Igen. Ő az egyik unokám. Őróla állította azt Linda, hogy meghalt.
-Ezt nem értem. Nem találkoztak?
-De igen.-szólatam közbe én is.- nem egyszer találkoztak. Az érthető, hogy Linnéa nem ismerte fel se dr. Addyt, se Lindát. Részleges amnézia. Viszont egyre több mindenre emlészik. De Lindának fel kellett volna ismernie Linnéa-t. Aztán felkeresett engem, és elmondta, hogy mi történt az elrablásuk után. És ez viszont teljesen megegyezett azzal, amit előző nap Linnéa elmesélt nekem is, és dr. Addynek is.
-És nem lehet, hogy dr. Addy elmesélte Lindának a történetet?
-Nem, nem meséltem erről neki, két okból kifolyólag. Először is, köt az orvosi titoktartás. Másodszor pedig, Linnéa megkért, hogy ne mondjam el senkinek.
-De ön, hogyhogy nem ismerte fel az unokáját?-tette fel a jogos kérdést Fox felügyelő.
-Amikor elrabolták őket, nem így nézett ki. Sokkal fiatalabbnak látszott a koránál, kislányos arca volt, és hosszú, derékig érő szőkésbarna haja. Nézzen rá felügyelő úr.. kész nő lett belőle. Mutatok magának egy képet. Karácsony napján készült. Az eltünésük előtt 1 hónappal.
Azzal elővett a tárcájából egy gyűrött képet, ami ötüket ábrázolta. Ránéztem az idős orvosra, és láttam, hogy a szeme könnyes lett.
-Nézze meg felülegylő úr.
Fox felügyelő ránézett a képre, aztán Linnéa-re. Tekintete döbbenetet sugárzott.
-Igaza van dr. Addy. 1 év alatt rengeteget változott az unokája. De nem értem. Pontosan miért kerestek fel engem?
-Az az ember, aki elrabolt engem, és a családomat, ismét megpróbált elrabolni engem a kórházból. Ha dr. Davis nem jön időben, talán sikerült is volna neki.
-Hogy nézett ki ez az ember?
-Körülbelül 185 centi magas, 80 kiló lehetett. Rövid fekete haja van, és barna szeme...
-Várjunk csak.-kiáltott fel a felügyelő, majd hátrafordult, és a papírok között keresgélni kezdett. Aztán egy papírral a kezében visszafordult.
-Ez az a férfi?-kérdezte izgatottan.
Ahogy ráneztem a képre, egyből felismertem.
-Igen! Ő az!
-Akkor találtunk rá, amikor a felesége..
-Ne!-kiáltottam fel.- Kérem ne..
-Sajnálom. Linnéa, kérem meséljen el mindent, amire emlékszik. Minden kis részlet fontos lehet.
-Rendben. De dr. Davis, és nagypapa ne legyenek bent.-halkan beszélt, szinte már-már lemondóan.
-Kint megvárunk angyalom.
-Rendben nagypapa.
Ránéztem Linnéa-re, de ő kerülte a pillantásomat. Nem értem mi baja lehet, eddig olyan nyíltan beszélt mindenről, ami eszébe jutott. Sóhajtottam egyet, majd dr. Addy után kimentem az irodából. Még hallottam, ahogy Linnéa elkezdett beszélni, de dr. Addy nem állt meg az ajtó előtt, hanem elindult lefelé a lépcsőn.
-De hát hova megy dr. Addy?
-Jól esne egy kávé. És azt hiszem beszélnünk kellene Ezra.
-Miről?-kérdeztem kissé félve.
-Arról a dologról, amit a felügyelő mondott. Gyere Ezra. És mondtam már, hogy nyugodtan tegezz engem.
-Rendben.-mondtam beletörődve abba, hogy életemben másodszor elmondjam mi is történt a feleségemmel, és a kisfiammal..