Túl fogjuk élni!

~9~

-Nos. Akkor kérem kezdje a legelején Linnéa.-kezdett bele kedvesen Fox felügyelő.
-Épphogy beköszöntött az Új év. Lindával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni a közeli parkba.
-Január elején? A legnagyobb hidegben?-kérdezte meglepődve.
-Igen. Kicsit haragudott rám, mert a szilvesztert a barátaimmal töltöttem, őt viszont nem engedték el otthonról. Tudja felügyelő úr, mi, a húgommal nagyon szoros kapcsolatot ápoltunk. Nagyon szerettük egymást. Mindig mindenhova együtt mentünk, ezért is haragudott meg rám, amikor nélküle mentem el otthonról. Miközben a parkban sétáltunk, úgytünt, hogy sikerült megnyugtatnom. Azt mondtam neki, hogy többet nem csinálok ilyet, hiszen ő a kishúgom, és egyik barátom se fontosabb számomra, mint ő. Megfogta a kezem, és úgy indultunk haza. Mikor már az ajtó előtt álltunk, meglelődtem azon, hogy milyen csend van. Kissé szokatlan volt, így mondtam Lindának, hogy először én megyek be. Amikor beléptem a házba, semmi szokatlant nem láttam, minden a helyén volt.. De amikor a konyhába értem, megláttam a szüleimet. Meg voltak kötözve. Mama látszólag sértetlen volt.. csak nagyon meg volt ijedve.. a papa elájult.. valaki bizonyára jókora ütést mért a fejére.. ránéztem a mamára. Láttam, hogy beszél, azt, hogy kétségbeesetten mutagat a hátam mögé, de nem fogtam fel belőle semmit.. így későn vettem észre a férfit, aki a sarokban állva, vigyorogva néz rám. Mozdulni akartam, de a félelemtől, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Ő pedig elkapott engem is, és megkötözött. Odalökött a szüleimhez. Abban reménykedtem, hogy a húgom elmenekült, hogy legalább neki sikerül kimaradni ebből a rémálomból. De nem.. alig pár percel később, már mind a négyünk ott volt megkötözve a konyhában.
-A férfi egyedül volt? Vagy volt egy társa is?
-Minden bizonnyal volt egy társa is, hiszen egyedül nem bánhatott el a papámmal. Meg.. hallottam, hogy egy férfi megszólalt a nappaliból. Azt mondta, hogy "sietni kell".
-És ezután mi történt?
-Hatalmas ütést éreztem a fejemen. Utána elsötétült minden. Egy koszos, büdös cellában ébredtem fel. De már nem voltunk megkötözve, így oda tudtam szaladni az ájult húgomhoz. Éppen azon fáradoztam, hogy valahogy magához térítsem őt, amikor az egyik elrablónk lejött hozzánk. Nem mondott semmit, csupán ételt és vizet hozott. Utána 2 napig színét se láttuk. De aztán..-itt elhallgattam. Könnyek szöktek a szemembe.
-Aztán?
-Aztán lejött a fekete hajú férfi, és elvitte a papámat.
-Azt mondta, hogy ha szerencsénk van, újra láthatjuk őt.. próbáltam nyugtatni a húgomat, hogy nem lesz semmi baj, vissza fogja hozni őt. Ő hitt nekem.. de aztán teltek a napok, és ő nem jött vissza. A húgom a fejemhez vágta, hogy hazudtam neki. Azt mondta, hogy gyűlöl engem.
-Biztos nem gondolta komolyan.-próbált vígasztalni Fox felügyelő.
-Mikor a férfi lejött a mamáért, azt mondta nekem, hogy reméli én leszek a követkető.
Mikor ezt kimondtam, még a sokat látott főfelügyelő is ledöbbent.
-Másnap le is jött értem a fekete hajú férfi. A húgom csak annyit mondott teljesen kifejezéstelen arcal, hogy remélem a pokolba kerülsz..-keserves zokogásban törtem ki. A felügyelő nem tudott mit kezdeni az újonnan kialakult helyzettel, így jobb ötlet híján átnyújtott nekem egy csomag zsebkendőt. Mikor kissé megnyugodtam, folytattam a történetet.
-Azt hittem, hogy az ajtó túloldalán a nappaliban lyukadunk ki. Vagy esetleg a ház valamelyik részében. De tévedtem. A hely, ahova felvitt, olyan volt mint egy kínzókamra. Tele volt különféle szerszámokkal. Szúró és vágó eszközök. Voltak ott kisebb-nagyobb kalapácsok, kések, fúrók.-ahogy visszaemlékeztem a arra a szobára, kirázott a hideg.
-Kikötöztek az egyik asztalhoz.. a másik kettő csurom vér volt.. a fogvatartó azt mondta, hogy velem sokáig el fog játszadozni..
-Csak akkor mondja tovább, ha készen áll rá. Nem sietünk sehova.
-Jobb az, ha egybe letudom az egészet, felügyelő úr.-mondtam megtörve.- Igazat is mondott.. heteken keresztül kínzott engem..
-Mit ért kínzás alatt?
-Volt olyan, amikor csak megvert. De olyan is volt, amikor azokat az eszközöket használta. Egy héten minimum háromszor megerőszakolt.. De amíg engem kínzott, legalább a húgom biztonságban volt.
-Még ezek után is a húga érdekeit nézte?
-Igen..  mert szerettem őt.
-De hát mégis, hogyan sikerült megmenekülnie, hogyha ennyire figyeltek magára?
-Egyszer nagyon felidegesítettem őt. Megláttam valakit, akit nem kellett volna.
-Kit?-kérdezte izgatottan Fox felügyelő.
-A mamámat. Miután megvert engem, meg akart erőszakolni, de nem hagytam magam. Kétségbeesetten próbáltam kiszabadítani magam a kötél szorításából, de nem sikerült. A férfi odament az egyik polchoz, és leemelt róla egy nagy kalapácsot. Odasétált hozzám, és azt mondta nekem, hogy most meg fog ölni. Úgy sincs már rám szüksége.. és ekkor lesúlytott a kalapáccsal. Először a két csuklómra ütött vele, csak, hogy még utoljára megkínozhasson. De a kíntól, amit akkor éreztem, elájultam. Legközelebb már csak a kórházban tértem magamhoz..
-Köszönöm, hogy mindenzt elmondta nekem Linnéa. Sokat segített nekem. A üggyel jelenleg Adison nyomozó foglalkozik, de innentől kezdve átveszem a nyomozást. Meg fogjuk találni azokat, akik ezt tették magával, és a családjával.
-De a mamám.. a mamám lehet, hogy még él. Kérem! Találnák meg őt. Mentsék meg ezektől a beteg állatoktól, akik abban lelik örömüket, ha valakit szenvedni látnak.
-Mindent megteszek, hogy megtaláljam a mamádat. De nem ígérhetek semmit. 1 év felt el azóta.
-Igen.. tudom.. de a remény hal meg utoljára.
-Így van, kicsi lány. Így van. Na keressük meg a nagypapádat.
-Rendben.
Kimentünk az ajtón, aztán folytattuk utunkat a földszintre, ahol meg is láttuk őket. Odamentem hozzájuk, majd megöleltem nagypapát. A szemem sarkából ránéztem dr. Davisre, aki eléggé sápadt volt.
-Doktor úr.. jól van? Nagyon rosszul néz ki.
-Minden rendbe van Linnéa. Semmi bajom.-erőltetett mosolyt az arcára.
Tudtam, hogy semmi sincs rendben, de nem faggatóztam tovább. Hiszen semmi közöm ahhoz, hogy mi zaklatta fel ennyire. Viszont nem lehetett nem észre venni, hogy a főfelügyelő sokat sejtően megcsóválta a fejét.