Túl fogjuk élni!

~16~

Közelebb húzott magához, a kezét pedig a derekamra csúsztatta. Én pedig a mellkasára tettem a kezem. Éreztem, hogy a szíve oly hevesen ver, mint az enyém. Hosszan egymás szemébe néztünk, majd közelebb hajolt hozzám.. az ajkainkat már csak miniméterek választották el egymástól.. Aztán hirtelen kivágodott az orvosi szoba ajtaja. Olyan sebesen rebbentünk szét, hogy arra szavak nincsenek. Tessa állt az ajtóban, bűnbánó arccal.
-Basszus.. Nem akartalak zavarni titeket. Dr. Addy szólt, hogy jöjjek el Linnéa-ért. Mondjuk szerintem örüljetek neki, hogy én jöttem és nem ő. - magyarázkodott zavartan. Én pipacsvörösen vettem a könyvemet a kezembe. Nem tudtam, hogy mit mondjak Ezrának. Ránéztem, de ő kerülte a pillantásom. Zavaromban az alsó ajkam rágcsáltam.
-Ne várasd meg Louist. - mondta aztán. - Szia Linnéa.
-Szia Ezra. - köszöntem el tőle olyan halkan, hogy csak ő hallhatta a szavaimat. Kikerültem, aztán Tessa előtt kimentem az ajtót.
-Sajnálom, hogy megzavartalak titeket. - mondta Tessa, miután elindultunk a folyosón.
-Semmi baj Tess. Nem lett volna helyes az, ha megtörténik.
Kinyitotta a száját, mintha mondani akart volna valamit, de aztán elfordította a fejét.
-Tényleg így gonodlod? - kérdezte aztán.
-Te is tudod, hogy így van Tessa. A nagypapa se örülne neki.
-Akkor csak ez a probléma? Hogy ő nem nézné jó szemmel? Linnéa, érzel iránta valamit?
-Én..
-Angyalom, végre itt vagy. - jött felénk mosolyogva a nagypapa. - Már azt hittem eltévedtetek útközben.
-Ugyan már. - mosolyogtam rá.
-Köszönöm, hogy elkísérte őt Theresa.
-Nagyon szívesen.
-Gyere tündérem. Menjünk az autóhoz. Viszont látásra.
-Viszont látásra dr. Addy, szia Linnéa.
-Szia. - köszöntem el én is, aztán elindultam a nagypapa után.
-Szeretnél máskor is bejönni hozzám? - kérdezte, miközben kinyitotta nekem az ajtót. Ezrára gondoltam. Nemtudom, hogy mi lesz ha legközelebb találkozunk. Bevallom félek is tőle egy kissé. Vajon ezek után, hogy fog velem viselkedni? Hogyan fog hozzámállni? Elvégre majdnem megcsókolt.. ez csak jelent valamit, nem?
-Linnéa?
-Persze. - mosolyogtam a nagypapára.
-Bejövök máskor máskor is.
-Ennek örülök. Na gyere, menjünk haza.

  Egész éjszaka forgolódtam. Egyszerűen nem tudtam elaludni. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mi lett volna ha Tessa nem nyit ránk. Ezra megcsókolt volna.. De abba is belegondoltam, hogy akkor mi lett volna, ha a nagypapa jön be az ajtón. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna annak a következménye. Nem egészséges erre a sok "mi lett volna ha" dolgokra koncentrálni. Így csak magamat kínzom vele. De egyszerűen nem tudtam megállni. Nem szabad Ezrára gondolnom, mert Peti lassan megjön és nagyon nem örülne neki ha megtudná, hogy mi történt.
Gyorsan átöltöztem farmerba meg pulcsiba, aztán elköszöntem a nagypapától.
-Legyél jó tündérem.
-Én mindig. - mosolyogtam rá.
-Peter mikor jön? - fordult vissza az ajtóból.
-Egy óra múlva.
-Rendben. Vacsorára áthívom néhány kollégámat. Szeretnéd ha Theresa is jönne?
-Igen. Jó lenne egy ismerős arcot is látni.
-Többet is fogsz. - nyugtatott meg. Nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Ezek szerint Ezra is itt lesz?
-Mennem kell angyalom. Hogy nézne ki, ha pont a főorvos érkezne késve? - nevetett fel, és kisétált az ajtón. Azonnal felszaladtam a szobámba és kiszedtem egy csomó ruhát a szekrényemből. Kiterítettem az összeset az ágyamra és sorban szemügyre vettem az összeset, de valahogy egyik se nyerte el a tetszésemet.
-Lin. A füleden ülsz?
-Mi? - fordultam meg hirtelen, és Petivel találtam szembe magam. - Már ennyi az idő?
-Igen. Csengettem, de senki nem jött le. Nyitva volt az ajtó, úgyhogy bejöttem.
-Ne haragudj.
-Mit csinálsz? - nézett az ágyamra.
-A nagypapa meghívja pár kollégáját vacsorára, nekem pedig jó benyomást kell keltenem.. de nem tudom, hogy melyiket vegyem fel. - néztem a ruhákra töprengően.
-És kiket hív meg?
-Nemtudom. Nem ismerem őket.
-Azért valakit csak ismersz közülük.
-Igen. Tessát is meghívja a kedvemért.
-Tudod, hogy nem rá gondoltam.
-Nemtudom, hogy el fog-e jönni Ezra. - basszus.. kicsúszott a számon a neve. Peti rosszallóan nézett rám.
-Mióta tegeződtök a kezelőorvosoddal?
-Nem az orvosom. Átadott dr. Thomphsonnak.
-Ettől függetlenül érdekelne, hogy mióta. - így hát el kellett mondanom neki, hogy mi volt tegnap. De azt a részletet, hogy Ezra majdnem megcsókolt, kihagytam. Nem örült volna neki, ez ezer százalék.
-Értem. Érzel iránta valamit?
-Nem érzek iránta semmit.
-Nagyon helyes. - kezdett bele, de én belefolytottam a szót.
-Nem értem mire jó ez a faggatózás.
-Csak féltelek.
-Én azt értem, de..
-Ne haragudj, csak nekem nem tetszik még a gondolat sem, hogy bármi közöd legyen hozzá.
-De Peti..
-Komolyan Lini nem is értem, hogy mit vársz. Tényleg azt hiszed, hogy komolyan vesz téged? Egy érett, felnőtt férfiról van szó. Mit gondolsz? Azt, hogy..
-Menj el.
-Tessék?
-Menj el Peti. Egyedül akarok lenni.
-De Linnéa..
-Kérlek! Csak menj el.
Bólintott, majd kisétált az ajtón. Nem bírtam őt tovább hallgatni. Tudom, hogy csak félt engem. Tudom, hogy csak jót akar nekem, de félek. Félek, hogy igaza van.