Vadócok (Csábításból Jeles fanfic)

7. Vakáció 1.2

        Az első hónapban bepótoltam mindent, amit otthon lehetett. A rokonokkal, és ottani barátokkal voltam, utóbbinál főleg Lettivel és Viktorral. Hónap közepén jelent meg Ken, aki néhány hétre a nagyszüleinél lesz, őket ugyanis ritkán látja, mivel csak a szüleivel költöztek el annak idején. Sok időt töltöttünk így együtt, átjárt hozzám, állatkertbe voltunk és ellátogattunk az általános iskolánkba nosztalgiázni.
Következő hónap elejéig maradt, utána visszautazott. Másfél hét után pedig én is vonatra ültem, hogy Rosanál töltsem a következő két hetet. Addig is sokat beszéltünk, ahogy még jó pár emberrel tartottam a kapcsolatot.
        Miután hazajöttem, Armin írt leghamarabb, mert úgy tudja, hogy a discoban smárolt egy lánnyal, de nem emlékszik az arcára. Mindenkit végig kérdezett, hogy nem e éppen ő volt, így annyi biztosan kiderült, hogy bárki is az illető, nem közülünk való.
Rosaval folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, valamint Irissel és Violával is váltottunk néha egy-két szót. Olykor Alexy is írt, hogy hiányzom a városból, és néha Castiel is megerőltette magát, hogy válaszoljon egy–egy üzenetemre. Ami viszont meglepett, hogy Lysander is többször érdeklődött, bár tény, hogy a végére egész jól kijöttünk így semmi furcsa nem volt a dologban.

        Rosalya és Leigh az állomáson vártak, aztán volt ujjongás. A barátja felajánlotta, hogy hozza a táskámat, amiben a két hétre való holmit hoztam.
Miután megérkeztünk, elbúcsúzott azzal, hogy vissza kell mennie a boltba.
Rosaval kipakoltunk a szobájában, és elmeséltük mik történtek eddig. Tőlem nem sok mindent hallhatott, fordítva, már annál inkább.
    – És úgy meglepődtem, hogy Castiel és Sophie, járnak! – mesélte, mire elejtettem a kezemből a telefonomat. Elég láthatóan lefagytam, mert abbahagyta a szóáradatot és a szájához emelte a kezét – Hiszen, te... nem tudtál róla – csodálkozott – Hogy lehet? Nem beszélgettek?
    – De, néha szót váltunk. De nem mondott róla semmit.
    – Talán csak nem tudta, hogy mondja el. Elvégre róla beszélünk, nem egy érzelmes fajta..
    – Velünk legalább is – tettem hozzá duzzogva – Mindegy, végül nem az én dolgom, csak meglepett – hazudtam, és ez a barátnőmnek is feltűnt.
    – Rosszul esik neked?
    – Hát, elmondhatta volna, hogy a nyáron becsajozott...
    – Nem, úgy értem az, hogy együtt vannak.
    – Sophie aranyos lány, talán jó hatással is lesz Castielre. És az érdeklődésük is hasonló.
    – Tudod, mire gondolok, Caroline. Legyél őszinte.
    – Csak meg kell szoknom. Meglepett a dolog – erősködtem.
    – De Castiellel, csak barátok vagytok. Persze megértem, hogy aggódsz, hogy elvehetik tőled egy barátodat, de ne aggódj. Sophie nem olyan, aki féltékenykedik vagy birtokolni akarná.
    – Az jó – válaszoltam egyszerűen, mire Rosa gyanús mosolyt vetett felém.
    – Ezen kívül, így legalább remélem, hogy te is kicsit kinyitod a szemed, mivel ismerek valakit, aki nagyon megkedvelt.
    – Valóban? – csodálkoztam – Kiről lenne szó?
    – Azt majd meglátod, ugyanis találkozásra lesz lehetőség. Holnap elmegyünk a tengerpartra, mindannyian. Azaz.. majdnem. Kentin és Melody elutaztak nyaralni a családjukkal.
    – Kenről hallottam, jövő héten jönnek vissza.
    – Viszont csatlakozni fog egy lány, akivel eddig még nem találkoztunk. Sophie barátnője, a sulijába járt. Ő most egyetemista, két évvel idősebb tőlünk.
    – És tudsz róla még valamit? – érdeklődtem.
    – Hát, nem sokat... Setsukonak hívják.
    – Az nem valami ázsiai név?
    – De igen, japán. Viszont elég fiatalon idejött, így nagyon jól beszéli a nyelvünket. Ennél többet viszont nem tudok, majd kiderül milyen.        

        Később elugrottunk Leighez segíteni, majd miután bezártak, meghívott minket enni. Ezután elköszöntünk, ő hazament, mi pedig Rosahoz.
    – De egyébként nem probléma ez az egész? – kérdeztem kissé zavarba – Szóval ti gyakorlatilag együtt éltek, de most velem kell lenned.
    – Jaj, ne is mondj ilyeneket!! – kiabálta Rosalya rémülten – Mindig együtt tudunk lenni, néha egy kis távolság pedig, jobbá teszi a kapcsolatot. Egyébként is, ő is szokott ellógni a saját baráti körével, tehát tényleg semmi gond. Ó, és holnap jönni fog velük a partra.
        Éjjel sokáig ébren voltunk beszélgetni, de most odafigyeltünk, hogy bőven tudjunk aludni is a holnap miatt. Lefeküdtem Rosa mellé, és azonnal elnyomott az álom.