Vadócok (Csábításból Jeles fanfic)

24. Új programok

        Eltekintve a reggeli első találkozástól, egész jól telt a délelőtt. Bár Castiel édesapjával nem sok mindenről beszéltem, ő inkább szűkszavú volt és csak általános dolgokról kérdezett. Később inkább Castiellel tartott apa-fia beszélgetést, ami elég komolynak tűnt, de nem hallottam belőle semmit. Castiel édesanyja, az első pillanattól kezdve közvetlen volt velem és egyértelműen ő volt a „leghangosabb" a családban. Szinte azonnal azt kérte, hogy egyszerűen csak Valerienek szólítsam.
Összességében kellemesen telt az idő és a ház megtelt élettel. Kora délután végül úgy döntöttem, hogy ideje beköltözni a saját szobámba, mivel igazából már reggel 8tól nyitva van az épület. Castiel tudta ezt, de a szülei kicsit másképp fogadták a hírt.
    – Remélem tudja kisasszony, hogy nyugodtan itt maradhat nálunk. – mondta a családfő és bár jól esett, ez természetesen lehetetlen – Nagyon remélem, hogy nem mi vagyunk az oka, hogy most elmegy.
    – Szó sincs ilyenről. Ma kell visszaérnem a kollégiumba, mivel holnap már iskola.
    – Ugyan kedves! – legyintett nevetve Valerie – Ahogy látom, itt van minden holmid, akár holnap innen is elmehettek az iskolába együtt. Talán Cassy is időben beér most az egyszer. – Valerie egyszerű gondolkozásában egyértelműen fellelhető volt „Cassy" életstílusa. Segélykérően néztem a fiúra, aki elmélyülten nyomkodta a telefonját és lezseren felmutatta a mutatóujját, hogy várjak.
    – Carrienek mennie kell, mert már így is sok van a rovásán. – mondta végül - De hétvégén talán el tud jönni. – zárta le, majd ismét elővette a mobilját. Csak tudnám, hogy mi ennyire fontos.
    – Ez nagyszerű ötlet! Igaz, Louis? Akkor hétvégén felkészülünk egy rendesebb fogadásra! – Valerie teljesen fellelkesült, esélyem sem volt ebbe már belekötni.

        Elköszöntünk tőlük, majd Castiel elkísért a koliig, egyúttal pedig beiktatta Damon sétáltatását is. Én fogtam a pórázt, ő pedig a bőröndöm. Út közben alig beszéltünk, de nem voltam miatta ideges. Olyan volt, mint bármelyik másik alkalom vele. A szülei érkezése kipukkasztotta a romantikus buborékot, de ezt nem mondanám jónak vagy rossznak. Megérkeztünk a kapuhoz és „csomagot" cseréltünk.
    – Akkor? Ma egyedül fogsz gubbasztani fent?
    – Igen, kipakolok és kicsit felkészülök holnapra. Megjegyzem, neked sem ártana.
    – Még elgondolkozom rajta.
    – Nem fogsz.
    – Tényleg nem. – nevetni kezdett, majd felfigyeltünk Damon nyüszögésére, aki már nagyon kívánt a parkba menni.
    – Akkor holnap érted jöjjek, vagy ilyesmi? – kérdezte, és mintha kicsit tanácstalan lenne ez ügyben. Játszani akarja a rendes pasit?
    – Kétlem, hogy időben felkelnél hozzá.
    – Ja. Igaz. – egyetértően bólogatott – Akkor majd a suliban.
    – Igen, ott találkozunk. – lehajoltam, hogy megsimogassam Damont, majd mikor felálltam, majdnem nekimentem Castielnek. Megtartott, hogy visszanyerjem az egyensúlyom, a következő pillanatban pedig szájon csókolt.
Egy egyszerű, szájra puszi volt, mintegy búcsú gyanánt. Egy pillanatra elkapott a kislányos zavar, de szerencsére azt már nem látta.

        A szobában azonnal el akartam mesélni mindent Rosanak, így felhívtam, de nem értem el. Úgy jelzett, hogy ki van kapcsolva a telefonja valamiért. Néhányszor még próbálkoztam, aztán fel kellett adnom.
        Később átkopogtak Kimék és beszélgetni kezdtünk.
    – Bocs, hogy olyan hamar leléptem a buliból. Gondolom, sok mindenről lemaradtam.
    – Nyugi, rá egy órára a társaság fele kidőlt, de még utána is jó volt a hangulat.
    – Sajnos én is hamar elálmosodtam. – mondta Viola is, de úgy tűnt, ettől függetlenül nagyon jól érezte magát. – Reggel amikor felébredtem, ők még mindig beszélgettek.
    – Nem semmi! – nevettem – És történtek érdekes dolgok? Biztos vagyok benne, hogy igen!
    – Tudod, hogy megy ez, csajszi. Ami a buliban történik, az ott is marad! – Kim flegma mosollyal nézett rám, de hamar megadta magát. – Amúgy sem történt különösebben semmi. Az a szőke srác, aki utoljára érkezett, reggelre elérte az IHB csúcsát, szóval volt mit takarítani. Ez főleg Nathanielre hárult, mert Alexy nem volt sokkal jobban, Armin pedig a világáról sem tudott már.
    – Sajnáltam akkor Nathanielt.
    – Én legkevésbé sem. – tiltakozott Kim – Senki nem kérte, csak nála is túlcsordult az a bizonyos pohár. Gyakorlatilag agresszíven követelte, hogy neki kell feltakarítani, mert az ő felelőssége.
    – Miért? – kérdeztem értetlenül.
    – Őt kérdezd. Persze mikor a srác másodjára is visszaküldött egy adagot, akkor Nathaniel már a gyerektől is meg akart szabadulni.
    – Nem semmi! Azért tényleg megesik rajta szívem. Mármint nem Dakeen. – valahol vele kissé kárörvendő is vagyok. A buli alatt egyáltalán nem lopta be magát a szívembe. – És egyébként volt valami... Előrelépés? Alexy látványosan felhozta Melodynak, hogy kissé észrevehetőek az érzései.
    – Ja, tökre haladást értek el. A kis Mel, öntött egy pohár kólát Nathanielnek.
    – Gondolom mindenki kíváncsian figyelte az eseményt. – húztam el a számat.
    – És veled minden rendben volt? – kérdezte hirtelen Viola – Castiellel együtt mentetek el. – fogalma sem volt, milyen témára tapintott rá, de Kim azonnal kiszúrta az arckifejezésemet.
Ezután nem tűrt mellébeszélést, ki kellett tálalnom. Elmeséltem nagyon leegyszerűsítve a dolgot, hogy beszélgettünk és abból csókolózás lett, majd végül nem Sophieék szobájába mentem, hanem Castielnél dekkoltam.
    – És erről még csak most fecsegsz? – hitetlenkedett Kim – Hogy őszinte legyek, emlékszem arra, amikor annó a vacsora randidra készültél. Úgy gondoltam, te egy alapból gátlásos csaj vagy, de végül kiderül, hogy csak a partner volt rossz.
    – Semmi baj nincs Lysanderrel. – muszáj voltam a védelmére kelnem.
    – Úgy értem, hogy nem ő volt az az ember, aki mellett el tudod engedni magad.
Alaposan kitárgyaltuk a témát és igazából Kim sok mindenre ráébresztett. Belementünk az ő kapcsolatába is, aztán később persze Viola sem maradhatott ki, hogy miért nincs még senkije.
        Késő este lett, mikor visszamentek a saját szobájukba. Gyorsan még lezuhanyoztam és bepakoltam holnapra. A kimerültségnek köszönhetően hamar el tudtam aludni, de egyvalami mégsem hagyott nyugodni teljesen.
Már nem örültem annak, hogy egyedül fekszem az ágyon. Túlságosan üres volt.