Már javában áradoztunk az őszi szüneti tervekről, pedig még volt addig két hét is. Az viszont nem hagyta elkerülni a figyelmünket, hogy alig 3 nap múlva, pénteken, Kimnek születésnapja lesz és szerettük volna, hogy emlékezetesen alakuljon.
Sophie felvette velünk a kapcsolatot és szervezett néhányunkkal egy találkozót, ami klasszikusan a parkra esett.
Lysanderrel korábban megérkeztünk, de Sophie, mint ötletfelelős, már előbb ott volt, Setsu és Armin társaságával. Még nem utaztak el, mert valami komplikáció lépett fel és a temetést eltolták, így pont a suli szünetre fog esni.
– Örülök, hogy te értél ide leghamarabb – mondta Sophie – Azt sem tudom, hogy meg lehet e oldani az ötletemet, mert arra gondoltam, csinálhatnánk egy meglepetés bulit a kollégiumban. Szerinted van rá mód, hogy beleegyezzenek a tanáraitok?
– Hát, nem egyszerű dolgot kérsz – mondtam neki őszintén – nem látok rá esélyt, hogy a szobában rendezhessük, főleg, ha a srácok is jönnének.
– De hétvége lesz, szóval senkit nem zavarnánk – szólt közbe Armin, de látszott, hogy fogalma sincs arról, hogyan működik egy koli.
– A hétvége tényleg szerencsésebb dolog, de akkor is vannak szabályok. Szobába nem mehetnek be idegenek, pláne fiúk. És attól, hogy hétvége, nem csak mi nem szoktunk hazajárni. Ha bele is egyeznének valahogy, folyton jönnének ellenőrizni, hogy mit csinálunk.
Közben megérkezett Melody és Rosa, a távolban pedig láttuk közeledni Alexyt és Irist. Megvártunk mindenkit és bevontuk őket a fejleményekbe. Még Violára vártunk volna, de tegnap abban maradtunk, hogy ő felel Kimért, hogy véletlenül se jöjjön a parkba. Ha másért nem, jó rövidítés a belvárosba, mint hogy megkerülje az ember.
– Talán kompromisszumot lehetne kötni a tanárokkal – vetette fel Lysander – Azt nem árt megtudni, hogy mit szólnának a dologhoz.
– És ne feledd, hogy ilyenkor az a kedves portás bácsi van, maximum úgy is csak ő ellenőrizhetne! – lelkesedett Rosa, Alexy pedig hasonlóképpen helyeselt.
– Végül is azt mondtad, hazamennek a tanárok. Kétlem, hogy ezért bárki bent éjszakázna túlóra gyanánt.
– Igaz, én is csak lepasszolnám a portásnak a melót – fejezte be a testvére, én pedig kénytelen voltam megadni magamat.
– Renden, látom mindenki odáig van az ötletért, megnézem, hogy mit tehetek.
Megbeszéltünk még néhány részletet, aztán a kollégium felé már azon gondolkoztam, hogy lehetne zökkenőmentesen megoldani a problémát.
A bejáratnál szembetalálkoztam az undok nevelő tanárral, aki fontoskodva pillantott a faliórára, hátha késtem vagy valami.
– Nincs jobb dolga, mint hogy csavarog? Nemsokára fél év. – mondta már csak megszokásból, hogy piszkálhasson, de további szó nélkül mentünk el egymás mellett. „Nincs jobb dolga, hogy velem foglalkozik?"
Egyenesen az igazgatónő irodájába mentem, ahol épp társasága volt. Talán a „tündér keresztanyám" küldhette ide a legjobb fej, legmegértőbb, legszerethetőbb nevelőtanárt, aki sokszor került már bajba azért, mert a diákok mellé állt. Vajból volt a szíve és ez a segítség jól jött.
Látszólag csak beszélgettek, semmi fontosat nem zavartam meg. Az igazgatónő hellyel foglalt és megkérdezte, miben segíthet.
– Arról lenne szó, hogy egy kollégista társamnak születésnapja lesz pénteken. Reméltük, talán csinálhatnánk egy születésnapi bulit. – rosszalló tekintete láttán gyorsan folytattam, nem hagytam szóhoz jutni – Semmi komoly, nem lenne zavaróan hangos zene, zéró alkohol, talán inkább csak egy kis összejövetelre gondolnék.
– Nézze kisasszony. – emelte fel a kezét, amivel csendre intett – Szerinted hányan járnak ide? Hány bulit lehetne itt rendezni születésnap gyanánt? Nincs is annyi nap. De mivel a hétvégéről van szó, afelől nincs akadálya, hogy a szobájukba összeüljenek néhányan. Mégis hányan terveznek lenni? – kérdezte, amivel jócskán meglepett és gyors fejszámolást végeztem. Meghívtuk Peggyt és Setsukot, és Kim néhány barátját is, valamint a meglepetés vendég Aaron lenne.
– Hát úgy legfeljebb 10 lány, megy úgy.. ugyan ennyi fiú.
Eltelt egy pillanatnyi csend, de az az idő örökkévalóságnak tűnt. Nem néztem oda, de láttam, amint Mrs. Moore (a megtestesült kedvesség) is aggódva pillant fel.
– Teljesen ki van zárva. Fiúk? És akkor ezek a lányok sem ide járnak?
– Hát.. én, a szülinapos és a szobatársa, valamint egy ex kolis, aki ide járt. A többiek osztálytársak és barátok.
– Kizárt. Talán nincs tisztában a szabályokkal?
– De, viszont gondoltam hátha lehetne tenni valamit mégis. Hátha van olyan megoldás, ami nem ütközik a szabályokkal – a hülye szabályokkal, de ezt már nem mondtam ki.
– Nincs! – zárta le egyszavas, de annál inkább sokatmondóbb válaszával.
– Ami azt illeti, Madeline... – szólalt meg hátulról a védőangyalom – Van. A kollégiumi parti rendezvényeket, mint a Halloween, Mikulás, és Valentin nap, mindig az étkezőben tartjuk, hisz ott elfér egy nagyobb létszám. A gyerekek, ha elrendeznek maguknak egy kis részt, hisz 20 emberre nem kell az egész terem, akkor valójában nem a szobában vannak. A földszinten, amit ha nem hagynak el, szerintem jól érezhetik magukat.
– Nézd, Theresa. – kezdte az igazgatónő, és szemüvege mögött, a halántékát kezdte dörzsölni. Ez nem egy játszóház, ahol kedvükre lehetnek és bulikat rendezhetnek. Nincs felügyelet sem.
– Ha arról van szó, én szívesen vagyok a diákjainkkal – vetette fel, amin némi gúnyt is véltem felfedezni. És van portásunk, aki hát nem épp az étkező mellett van? Tudod Madeline, ez a lány itt végzős és ahogy levontam a következtetést, az ünnepelt is az. Miért ne lehetne emlékezetes az utolsó évük? Esetleg leellenőrizheted a jegyeiket is, én biztos vagyok abban, hogy jó tanuló, szorgalmas lányokról van szó, akik közül az egyik idejött illedelmesen engedélyt kérni.
A jó tanulós résznél, mintha éreztem volna a verejtéket a homlokomon, a szorgalmasnál pedig egyenesen az arcomra fagyott a mosoly. Ez viszont nem számított, mert az igazgatónő most elhallgatott. Valószínűleg az érvelésen gondolkozott, mert aligha dobálózhat olyannal vissza, hogy a „szabály az szabály". Az a nyomi nevelő tanár stílusa, ő viszont akármennyire is szigorú, értelmes nő.
Néhány perc múlva, majd ki csattantam az örömtől, úgy hagytam el az irodát és nem győztem hálálkodni. Persze még sok mindent át kell majd beszélnünk, de a hely legalább „ki van bérelve". Természetesen a sikerhez az is hozzájárult, hogy Mrs. Moore minden felelősséget elvállalt, ha történne valami botrány és az esemény titokban zajlik az érintetlen kollégisták előtt, nehogy eluralkodjanak a kedélyek.
Tájékoztattam a többieket is és nekiálltunk a munkálatoknak. Pénteken ebéd után Viola elhívta Kimet vásárolni, a lányokkal pedig nekiálltunk átalakítani az ebédlő egy részét. Félretoltunk néhány asztalt, hogy legyen hely, valamint kettőt ki is dekoráltunk vidám, színes asztalterítőkkel. Setsuko hozott egy csomó „Kawaii" feliratú buli sapit, Melody pedig papír tányérokat és műanyag poharakat. Az italokat már korábban elhoztuk, amik szigorú tanári ellenőrzésen estek át. Innentől kezdve, innivalót nem hozhattunk be.
– Azért kár, hogy egész este csak üdítőzünk. – csóválta a fejét Rosa.
– Légy hálás azért, ami van – vágta rá Iris, de látszott, hogy legalább egy fél százalékos ízesítettet szívesen meginna ő is.
– Ne aggódjatok lányok – nyugtattam őket, mire azonnal gyanút fogtak, én pedig diadalittasan lengettem meg A KULCSOT. Beavattam őket, hogy Mrs. Moore adta át, ami az irodáját nyitja és ott előkészített nekünk egy kis estére valót.
A lányok azonnal követelték, hogy nézzük meg és el kell ismerni, én sem láttam eddig a kincseket, csak ódákat hallhattam róla.
Beléptünk az egyszerű kis irodába, ahol meg is pillantottuk a meglepit. Két üveg pezsgő, és egy egész kishűtőnyi sör. Fele citromos, fele rendes, feltételeztük, hogy külön gondolt a fiúkra és a lányokra.
– Ő egy angyal! – suttogta Rosa, csillogó szemekkel.
– Azt mondta, ha elmentek a tanárok, vigyük át az étkezőbe, majd minden egyes darabot, ide vissza. Bízik bennünk, szóval mindenki figyeljen a rendre.
– És mi lesz a portással? – kérdezte Setsuko, aki bár hallott már róla, de nem tartotta valószínűnek, hogy elsiklik emellett.
– Ő is be van avatva, de azt mondta, bármi baj történik, vége a bulinak és nem fog nekünk tovább falazni.
Ahogy érkeztek a vendégek, úgy vált a hely egyre bulisabbá. Hoztak hangfalat, keverőpultot, süteményeket, rágcsálnivalókat, lufikat, és ajándékot. Az étkező „életre kelt", mindenhol beszélgető emberek. Bár Kim sulin kívüli barátait nem igazán ismertem, de velük Sophie foglalkozott.
Éppen Lysanderrel és Castiellel beszélgettem, mikor megérkezett Aaron, a meglepetésvendég egy gyönyörű csokor rózsával. Egyedül ő volt részben elegánsba (ha eltekintünk Lysander megszokott külsejétől). Sportcipő, sötét farmer, fehér pólót, rajta fekete zakó. Igazán jól állt a sötét bőrszínéhez és rasztájához. Egyszerre volt gentleman és rapper.
– Nahát, a problémás lány! – kiáltott fel féloldalas mosollyal, miközben a szabad kezét zsebre dugva felém jött.
Lysander alig észrevehetően félig elém állt, én pedig azonnal tudtam, hogy soha nem lesz már jóban vele. Castiel másképp kezelte a helyzetet, mielőtt a barátom mondhatott volna valami kellemetlen megjegyzést, Aaronhoz hasonló stílusban válaszolt.
– Esetleg valami baj van a problémás lánnyal? – vigyorgott flegmán, részben biztosan azért, hogy engem bosszantson.
– Nem vagyok problémás! – tiltakoztam, és ez mindkettejüknek szólt – Már megbeszéltük, hogy Kimnek akartam segíteni. Fontos barátnőm.
– Ugyan, Carrie. Neked már a jelenléted is problémákat okoz. – mondta Castiel és megpaskolta a fejem. Meg tudtam volna ölni.
– Emlékeztetnélek, hogy én hoztam össze ezt a bulit.
Mivel a két fiú elég gyorsan megtalálta a közös hangot, félrementünk Lysanderrel, mert nála egyre csak feszültebb lett a magánszféra. Egy csöndes helyre mentünk, ahol nyugodtabban megöleltük egymást és elmondta, hogy a sok ismeretlen ember miatt kellemetlenül érzi magát.
– Ugyan már, hisz alig vannak 6–an 7–en ismeretlenek. Sokkal többen vannak, akik a barátaid.
A további mondandót a telefonom rezgése szakította félbe, majd elolvastam az üzenetet Violától.
– Mindenki legyen csöndben!! Villanyt le!! Elbújni!! – kiabáltam a sokaságnak és mindenki tette a dolgát.
Csöndben várakoztunk, hogy a tervek szerint, a portásunk bevezesse Kimet és Violát. Lépéseket hallottunk, majd az ajtó mellett felkapcsolták a lámpát.
– MEGLEPIII!!!– kiáltotta mindenki egyszerre – Boldog szülinapot!!
Kim egy nagyon vagány stílusú lány kívül és belül is, de ezúttal előjöttek az örömkönnyei, miközben nevetve idiótázott le minket.
A bulit pezsgőkoccintással indítottuk (amiből a portásunk sem maradhatott ki), majd ketten az ismeretlen vendégek közül, a rögtönzött DJ pulthoz sietett zenét intézni. Elkezdődött az ajándék átadás és megkönnyebbülve láttam, hogy örül a tőlem kapott fejhallgatónak.
A buli sokkal durvábbra sikeredett, mint amire számítottam, de nem is értem miért lepődök meg ezen. Először akkor lett furcsa, mikor megláttam Castielt, Aaron és még egy ismeretlen srácot beszélgetni, viszont a kezükben pohár volt, ami egyértelműen nem sör. Kóla színe volt, de hogy a tartalma is az legyen, már teljesen kizárt. Az asztalon láttam meg a tettes italt, és éppen Armin is hozzáfogott, hogy a whiskyt kólával keverje.
– Mi a fenét csináltok?! – siettem mérgesen a fiúkhoz – ki hozta ezt ide?
– A portás.. – válaszolta Aaron a legtermészetesebben, mire köpni nyelni nem tudtam.
A portásunkat kint, a helyén találtam meg, kényelmesen elhelyezkedett a székén, lábát pedig feltette az asztalra, ami mellett neki is volt whiskyje, csak tisztán.
– Nyugalom, két üveggel hoztam a srácoknak, de sokan vannak, nem fog megártani. –magyarázta szórakozottan. – Nektek is készültem mandula és csokilikőrrel. Nem kell aggódni, én is voltam annyi, mint ti – nevetett.
– De nem akarom, hogy bármi baj legyen...
– Therasával megbeszéltük, hogy a főcsarnoki kamerát kikapcsoljuk. Azt a folyosót pedig, ami a szobákba vezet, bezártam, hogy senki ne mehessen oda, akinek nincs joga. Rajtatok kívül 4en maradtak az épületbe, de ketten nem itt tartózkodnak az éjjel. A másik két lány pedig tud erről. Érezzétek jól magatokat.
Nagy kő esett le a szívemről. Mivel ő is velünk van, nem kell már egyáltalán aggódnunk. Úgy néz ki az eddigi komolysága csak azért volt, hogy az igazgatót meggyőzze. Később csatlakozott néhány fiúhoz, és elég abszurdul beilleszkedett. Persze tényleg igaz, ő is volt fiatal.
Rengeteget táncoltunk a lányokkal és énekeltünk, ahogy a torkunkon kifért.
Később az egyik idegen srác, csak hogy cukkolja Violát a szégyenlőssége miatt, megkérdezte nem mutatja e meg a szobáját, de az illetőt Setsuko és egy másik lány alaposan helyre tette. Éjfél után Rosa tűnt el hosszabb időre, de a portásunkkal megtaláltam amint nagyon részegen, nagyon kétségbeesve sajnálkozik neki amiért átverte ennyi időn keresztül, mivel ő nem is kollégista. Hogy erre a másik fél is emlékezni fog e még holnap, az majd kiderül.
A fiúk szinte folyton együtt lógtak és elég gyakran mentek ki rágyújtani. Nem tudtam nem észrevenni emiatt, hogy Sophie egy sráccal, Timmel(egyedül az ő nevét jegyeztem meg) nagyon gyakran társalog. Rengeteget nevetnek, nagyon közel állnak egymáshoz és néha el is tűnnek. Csak remélni tudtam, hogy Castiel ezt nem látja, de mivel ő meg állandóan kint cigizett, nem igen találkoztak.
Valószínűleg az alkohol miatt bátorodtam fel annyira, hogy mikor Sophie és Tim félreérthetetlen stílusban táncolt, odamentem hozzájuk és a fiút erőszakosabban a kelleténél, ellöktem.
– Mi bajod van kicsi lány? – kérdezte bosszankodva a srác.
– Minek nyomulsz? Van barátja!
– És akkor mivan? Nincs ellenére.
Ekkor Sophihoz fordultam, aki elpirult arccal próbált rám nézni, de valószínűleg szégyellte magát. Ezután valaki megfogta hátulról a derekam és kicsit hátrébb húzott.
– Te attól még igyekezz tisztességesebben beszélni a barátnőmmel. – hallottam Lysander hangját mögöttem. Trükkös volt. Úgy fogott, mintha azt mutatná, a védelme alatt állok(ami igaz is volt) de egyben engem sem hagyott mozdulni.
Egy kisebb szócsata alakult ki, de amire gondolni tudtam az volt, hogy ha ő itt van, akkor Castielnek is a teremben kell lennie. Elég hamar megtaláltam az ajtónál, részben mert a legtöbben most épp az előcsarnoknál voltak. Legalább nem látták a kellemetlen szituációt.
– Ki a faszt érdekel, hogy mit gondolsz? – hallottam Timet.
– Sophie, menjetek ki Carolinenal. – utasította Lysander, mire a lány szó nélkül megfogott és elhúzott. Nem értettem, miért kellett ezért megfognia, bár a következő pillanatban kissé megcsuklottam.
– Hoppá! Itt valahogy nem egyenes a talaj.. – szabadkoztam.
Az étkezde ajtajából Castiel is elindult felénk, valószínűleg, hogy Lysander segítségére keljen. Végig felénk nézett, de nem láttam tisztán, hogy rám, vagy Sophiera. Mindenesetre ahogy elment mellettünk összeütközött a vállunk, de arra szintén nem jöttem rá, hogy ő tette e szándékosan, vagy az én járásom nem elég stabil.
– Te igazán meggondolatlan vagy Caroline. – mondta, ahogy kiértünk a friss levegőre. A hidegtől azonnal libabőrös lettem.
– Miért csináltad ezt? – suttogtam magam elé. Hiszen barátod van..
Sophie bánatosan nézett rám, majd kifújta a levegőt.
– Tudod.. Nem mondanám a mi kapcsolatunkat járásnak már.. Valójában sosem tudott a kapcsolatunk.. romantikussá válni. Ha épp nem vitatkozunk, akkor jól elvagyunk, de mintha csak haverok lennénk. Tudom, hogy butaságot csinálok de megpróbáltam féltékennyé tenni. Amint látod, egyáltalán nem érdekelte.
– De.. meg kellene beszélnetek – erősködtem tovább, mire egy sajnálkozó mosollyal felelt.
– Valójában mi már nem is igazán járunk. Nem találkozunk, nem is tudunk már a másikról semmit. Valójában már egyáltalán nem nézzük, hogy mi van a másikkal, csak még épp egyikünk sem mondta ki a szakítást.
– Sajnálom.. – mondtam elkeseredetten és éreztem, hogy a szemem égni kezd. Valószínűleg Sophie is észrevette.
– Jaj, kérlek ne sírj. Semmi baj nem lesz, egyszerűen csak nem passzolunk. Én csak azt remélem, hogy majd haverok maradunk, ennyi az egész.
– De most.. nagy felfordulást csináltam és elrontottam a buli hangulatát is.
– Jaj, ne butáskodj, csak részeg vagy. A zene még mindig megy és nem hallom, hogy veszekednének. A fiúk elrendezik és megy minden tovább.
Egyet kellett értenem vele és később még a lányok is kijöttek, hogy miért nem szórakozom velük. Megnyugtattak, hogy tényleg nincs baj, látták hogy valami készült, de hamar megoldották a fiúk a nézeteltérést.
Bementem és láttam, hogy a srácok csapatban nevetgélnek, a lányok pedig táncolnak. Rosa karomnál fogott és berángatott a hozzájuk táncolni. Időközben Kim átöltözött az egyik ajándék ruhájába, ami bár nem az ő stílusa volt, de nagyon jól állt. Egy flitteres, combközépig érő, testhezálló türkiz ruha volt, merész dekoltázzsal. Aaronnek biztosan dagadt a büszkesége.
Egy lassú szám következett, ahol párokba verődtünk.
Viola talpig vörösödött, mikor felkérte Alexy, bár ő nem igazán tudott táncolni, így veszélyesen lóbálta jobbra balra a lányt. Armin Setsukoval volt, de úgy láttam, inkább a lány vezetett. Természetesen Kim Aaronnal, Nathaniel pedig mielőtt meglóghatott volna, Melody lépett hozzá, hogy van e kedve táncolni. Azt vártam, hogy ő fog vezetni, mint Setsuko, de meg kell mondjam, Nathaniel nagyon is jól tudott táncolni. Iris Sophieval volt, Peggy pedig egy másik lánnyal, akit nem ismerek. Castielnél egyértelmű volt, hogy kimarad a buliból, Aaron barátaival leült az asztalhoz iszogatni.
Lysander könnyedén átsétált a táncoló tömegen és felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam. Én nem tudok táncolni, de fel volt rá készülve és az én tempómban haladtunk. Kettőt hátra, kettőt előre. Zavarba jöttem, szinte már kis hercegnőnek éreztem magam.
– Minden rendben? – kérdezte.
– Persze, miért?
– Kicsit sokat ittál.
– Tényleg? – csodálkoztam – de ez egy buli, itt mindenki sokat iszik.
– Igen, de te hajlamost vagy hülyeséget is csinálni. – suttogta a fülembe.
– Hé.. én csak.. segíteni akartam nekik. - mondtam, miközben csalódottan lehajtottam a fejem.
– Igen, te mindenkinek segíteni akarsz. De értsd meg, hogy vannak amikbe nem kell beleszólni. Nem a te dolgod.
– Nem. – mondtam határozottan a szemébe – Nem akarok erről vitatkozni veled, most nem. Jól akarom érezni magam.
Egy darabig, mintha gondolkozott volna, de végül elmosolyodott. Egy csókot adott a homlokomra és tovább táncoltunk.
~*~
ESTÁS LEYENDO
Vadócok (Csábításból Jeles fanfic)
RomanceA főszereplőnk, Caroline életébe csöppenünk, aki kollégistaként az utolsó előtti évét járja a gimnáziumban. Ám a végzős év vége még messze van és rengeteg dologgal kell számolnia, mint helyre rázni Ambert, az új tanulóval ismerkedni, átvirrasztani...
